Sas Zoltán (Jobbik)

SAS ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk fekvő, egyes belügyi témájú javaslat bemutatja, ahogy egyébként miniszterhelyettes úr is elmondta, hogy milyen széles kört ölel át a Belügyminisztérium, milyen széles szakterületeket irányít, akár rendészetről, egészségügyről vagy oktatásról beszélünk.

Azon persze lehetne polemizálni, hogy mennyire helyes ez, hogy mennyiben lenne jó, ha külön minisztériumok tennék ezt, ezt a feladatot hajtanák végre, de ezt most nem teszem meg, hanem a javaslattal fogok foglalkozni, azon belül is a rendészeti résszel.

És engedjék meg, hogy elsőként idézzek a javaslatból, ami a rendvédelmi részre vonatkozik: „A törvényjavaslat célja az élet és anyagi jogok védelme, az állampolgárok jólétének biztosítása és a szubjektív biztonságérzet javítása érdekében a belügyminiszter feladat- és hatáskörét érintő, a közbiztonság megerősítése érdekében szükséges törvények módosítása és a jogalkalmazás során felmerülő jogalkotási igények alapján szükséges törvénymódosítások végrehajtása.”

Azt gondolom, hogy nincs olyan ember, aki ezzel a magasztos céllal, ezzel az előszóval ne értene egyet, és mindannyiunk számára rendkívül fontos, hogy Magyarország egy biztonságos hely legyen, és a rendvédelemmel foglalkozó kollégák megfelelő módon tudják ellátni a feladataikat.

Nézzük meg ugyanakkor, hogy a javaslat mennyire is tud megfelelni ennek az előszónak. A javaslat a 3. fejezetében a rendőrségi törvényt módosítja, éspedig a megbízhatósági vizsgálatról van szó, ahogy miniszterhelyettes úr is elmondta, a reptéren dolgozó kollégákkal kapcsolatban. Ezekre a vizsgálatokra és ezekre az ellenőrzésekre szükség van. A jelenlegi szabályozás egy korábbi hiányt pótol. Meggyőződésem, hogy az állampolgároknak a rendőrökbe vetett közbizalmát erősíti, ha ilyen vizsgálatokat végeznek az erre illetékes szervek.

Ugyanakkor arra is föl kell hívni a vizsgálatot végzők figyelmét, hogy ezeknek a vizsgálatoknak ne az legyen az eredménye, ne az legyen a sikere, ha valakit el tudnak kapni, vagy ha valakit bűnön tudnak érni; hanem a céljuk és a sikerük az legyen, hogy ezeket a vizsgálatokat végrehajtsák, és a vizsgálatnak a sikere az legyen, hogy végrehajtották a vizsgálatot és az ellenőrzés megtörtént. Abban az esetben, ha mindenáron az a céljuk a vizsgálatot végzőknek, hogy valamilyen bűnt tárjanak fel, az bizony egyfajta hamis bizonyítási kényszerhez is vezethet.

A javaslat ugyanezen fejezetének 7. és 8. §-a ugyanennek a fejezetnek szabályozza az online csalások felderítési hatékonyságának javítását. Ez egy olyan mindennapi probléma jelenleg Magyarországon és egyébként a világban is, ami különösen az idősebb korosztálynak az életét nehezíti meg. Néhány nappal ezelőtt egy ötvenes éveiben lévő mezőgazdász keresett meg azzal a problémával, hogy miközben ő a földön dolgozott, egy telefonos megkeresést kapott. Gyakorlatilag nem részletezve, de egy online csalásnak az áldozatává vált. Ebben a felgyorsult, elektronikára alapozott világban sajnálatos módon ezen bűncselekmények száma nagyon jelentősen megnőtt, és ezeknek a megelőzése, megszakítása, felderítése rendkívül nehéz feladat a nyomozó hatóság számára. Tehát minden olyan javaslatot, amely a nyomozók munkáját megkönnyíti, ami a felderítési mutatókat tudja javítani, azt érdemes támogatni és támogatni is kell.

A 9. fejezet a lőfegyverek és lőszerekről szóló törvény módosításáról szól, adatkezelési rendelkezéseket pótol, ami szükséges és indokolt. Ugyanakkor érdemes elgondolkoznunk azon is, hogy ha már fegyverekről és lőszerekről beszélünk, hogy az önvédelmi fegyvertartás lehetősége Magyarországon ma hogy alakul.

Többször elmondtam már itt is, továbbra is el fogom mondani, hogy meggyőződésem, vannak olyan szakmák, olyan hivatások és különösen a rendőr, a katona, a büntetés-végrehajtási munkatárs azok az emberek, ezen szervek hivatásos állományú tagjai az a célcsoport, akik esetében nem lenne kérdés az, hogy a szolgálati időn kívül viselhetnek‑e, tarthatnak‑e önvédelmi fegyvert, hiszen az ő munkakörük önmagában egy olyan fokozott veszélyt, fokozott kockázatot jelent, ami az ő kitettségüket növeli.

Tehát ebben az esetben is engedjék meg, hogy elmondjam, hogy meggyőződésem, hogy vannak olyan szakmák és azok képviselői ‑ így a rendőr, a katona, a büntetés-végrehajtási dolgozó, de akár a fegyverkereskedő vagy a lőtéri munkatársak is ‑, akik fegyverrel dolgoznak, hogy az ő saját személyüknek a védelme érdekében szükséges és indokolt, hogy alanyi jogon kaphassanak önvédelmi fegyvert.

A rendőrök vonatkozásában a rendőrségi törvény előír egy kötelező intézkedési kötelezettséget a rendőröknek, ami azt jelenti, hogy munkaidőn kívül, amikor már nincs náluk a szolgálati lőfegyverük ‑ hiszen leadták azt a szolgálat végén, és bár jogi lehetőség, tudom, hogy van arra, hogy a szolgálati lőfegyvert is hazavihessék a rendőrök, de ők csak bizonyos élethelyzetekben kapják meg ezt az engedélyt; például amikor nagyon késői órában végeznek, és egy olyan korai kezdéssel kell számolni, amikor nincs lehetőség arra, hogy a szolgálati helyükön a fegyverszobából vagy a fegyverszekrényből felvegyék a fegyverüket. Tehát a munkaidő végén ők leadják a szolgálati lőfegyverüket, és a munkaidő végétől kezdve a következő munkakezdésig fegyvertelenül járnak köztünk.

Abban az esetben, ha munkaidőn kívül tapasztalnak egy bűncselekményt, intézkedési kötelezettségük van, és az intézkedési kötelezettségüknek egyetlenegy akadálya lehet, ha szolgálatra nem kész állapotban vannak, tehát ha például ittasak.

Nekem meggyőződésem, hogy ha megbízunk a rendőreinkben, abban, hogy munkaidőben lőfegyverrel lássák el a szolgálatot, lőfegyverrel járjanak köztünk, bízzunk meg bennük akkor is, amikor épp munkaidőn kívül vannak; ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a munkatársakról beszélünk, akik egyébként önként vállalják ezt a rendkívül veszélyes hivatást, úgyhogy ezúton is köszönet megilleti őket.

A 16. fejezet 61. és 62. §-a a nemzetbiztonsági ellenőrzésről és ennek eredményétől függően a kifogástalan életvitellel kapcsolatos szabályokról rendelkezik. A jelenlegi szabályozás alapján a fontos és bizalmas munkaköröket betöltő munkatársak esetében a nemzetbiztonsági ellenőrzést kell végrehajtani, hogy a beosztást be tudják tölteni.

Amennyiben a nemzetbiztonsági ellenőrzés kockázati tényezőt tár fel, akkor szükséges elsősorban ebből a beosztásból felmenteni az ellenőrzöttet, és kifogástalan életvitellel kapcsolatos ellenőrzést is végrehajtani.

A jelenlegi szabályozás nem szabályozza azt, mi történik akkor, amikor egy nemzetbiztonsági ellenőrzéssel terhelt munkakörben az ellenőrzött megtagadja vagy visszavonja a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel kapcsolatos nyilatkozatát. A jelenlegi gyakorlat szerint egyébként ezt úgy szokták megoldani, ezt úgy értékelik, mintha a nemzetbiztonsági ellenőrzés kockázati tényezőt tárt volna fel. Ez a mostani módosítás gyakorlatilag helyreteszi ezt a kérdést, hiszen ez most már törvényi erőre fogja emelni ezt a megállapítást.

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem támogatandó, de egy bizonyos jelenség is lehet, hogy az ilyen beosztást betöltő hivatásos állományúaknál időnként a leszerelés egy jelentős problémát, jogi akadályt fog jelenteni. De ebben az esetben, ha ez a szabályozás így marad, előfordulhat, hogy egyes kollégáknak, akik szeretnének leszerelni a hivatásos szolgálati jogviszonyból, visszavonják a korábbi engedélyüket, ezáltal kockázati tényezőt kell megállapítani az illetékes nemzetbiztonsági szolgálatnak, és abban az esetben a törvény úgy fog szabályozni, hogy föl kell kínálni neki egy munkakört, ami nem esik nemzetbiztonsági ellenőrzés alá.

(12.30)

Ha viszont ezt ő nem fogadja el, akkor haladéktalanul, a törvény erejénél fogva meg fog szűnni a szolgálati jogviszonyuk, tehát ez egy leszerelési lehetőséget biztosít, amelyet érdemes megfontolni, hogy mennyire célja a jogalkotónak. A 70. § ugyanebben a fejezetben az iskolaőrök rendszerének a fejlesztéséről, változtatásáról szól. Az iskolaőrség bevezetésekor a Jobbik támogatta az iskolaőri rendszer bevezetését. Azt gondolom, és meggyőződésem is, hogy ez a döntésünk teljesen helytálló volt, hiszen az elmúlt időszak bebizonyította, hogy erre a szolgálatra sajnálatos módon, de szükség van. Bebizonyosodott az is, hogy a nemzetközi és a hazai helyzet nem változott: az a trend, ami az iskoláinknak, az iskolákban tanulóknak a biztonságát veszélyeztette, csak fokozódott. Az iskolaőri szolgálati rendszerre szükség van, ennek még a bővítése is indokolt.

Ugyanakkor a törvényjavaslatban megfogalmazott további feladatok, amik arra irányulnak, hogy az iskolaőröket egy fokozottabb ellenőrzés alá kell vonni, egyértelműen támogathatók, és nem kérdéses, hogy ennek az intézkedésnek jó a célja, hiszen ezek az emberek vigyáznak a gyerekeinkre, és ezek a gyerekek pedig a magyar jövőt alapozzák meg.

A 72. § a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak, többek között a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak illetményének a felső határát módosítja. Ugyanakkor, a törvényből idézek: „a módosítás illetményemelési kötelezettséggel nem jár, ugyanakkor megteremti a lehetőséget a költségvetés lehetőségeinek függvényében az illetmény emelésére”. Tehát ha ezt lefordítjuk, akkor arról van szó, hogy amennyiben a költségvetés rendelkezik megfelelő anyagi keretekkel, tehát ha van pénz és az állomány illetékes parancsnoka úgy dönt, akkor egyes esetekben tud emelést biztosítani a kollégák számára.

Természetesen minden olyan javaslatot, olyan intézkedést, amely a rendvédelemben dolgozó, bármely szakterületen dolgozó személyek számára bérnövekedést okoz, támogatni kell, és ez nagyon indokolt, hiszen láthatjuk, hogy ezek az emberek a magyar bértáblákon nem a csúcson helyezkednek el, tehát viszonylag ‑ és kimondhatjuk ‑ elég keveset keresnek.

Ugyanakkor régóta szorgalmazzuk és támogatjuk azt, hogy a rendvédelmi illetményalap változzon, ami 2008 óta változatlan, tehát a ciklus végére azt mondhatjuk, hogy a rendvédelmi illetményalap nagykorúvá vált, ami elég sajnálatos, hiszen most jelen pillanatban 16, két év múlva 18 éve nem történt ez ügyben változás. Meggyőződésem, hogy ha a rendvédelmi szakmának a megbecsülését szeretnénk növelni, szeretnénk, hogy a létszám növekedjen, és egyre több és több rendőrünk legyen, hiszen a nemzetközi és hazai biztonsági környezet ezt különösen indokolttá teszi, ezt egyféleképpen tudjuk elérni, ha a rendvédelmi illetményalapot a törvény erejénél fogva megemeli a parlament. Ez egyébként nem a rendőrök szégyene, hogy ilyen keveset keresnek, hanem a törvényalkotók hibája, így az mindannyiunké. Ezért is igyekszem rá minden alkalommal felhívni a figyelmet, hogy a rendvédelmi illetményalapnak a törvény erejénél történő megemelésével, egy általános bérrel, béremeléssel lehetne biztosítani a rendőröknek a megélhetését, azt lehetne javítani, illetőleg a szakma vonzerejét és az állomány megtartóképességét is lehet ezzel növelni.

És igen, tisztában vagyok azzal, hogy a kormányzat az elmúlt időszakban hány pótlékot emelt, és milyen módon próbálta a rendőrök megélhetését javítani. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy differenciált illetményalap-emeléssel a cél sokkal jobban elérhető, a biztonság sokkal jobb lesz Magyarországon.

A javaslattal kapcsolatban, a rendvédelmi rész előtt összefoglalva azt mondhatom, hogy számtalan olyan hiánypótló intézkedést tartalmaz, amely jobbá teheti Magyarországon a közbiztonságot, gördülékenyebbé teheti a rendészettel foglalkozó munkatársak életét, illetőleg ezeknek a hatóságoknak a működését. Természetesen nem teljes körű, hiszen a felszólalásomban is elmondtam jó néhány olyan területet, amelynek a gondozása, a fejlesztése szükséges és indokolt, de alapvetően a rendészeti céllal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ezen célok elérésére a javaslat alkalmas. Köszönöm szépen a figyelmüket.