Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A közvélemény, de azt gondolom, minden jóérzésű magyar ember mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy drasztikusan emelkedik azoknak az újszülötteknek a száma, akiket születésük után a kórházban hagynak. Míg tavaly 50-100 ilyen gyerekről hallottunk, addig az idén ez a szám 280-300-ra emelkedett folyamatosan.

Civil szervezetek már tavaly jelezték, hogy baj lesz, de mint oly sokszor, a kormány megint nem reagált erre a vészjelzésre sem, és nem tett semmit. Aztán beütött a baj, és önök szokás szerint mellébeszélnek, hárítanak, az ellenzéket hibáztatják, ahelyett, hogy a babák érdekében léptek volna azonnal. Írásban feltett kérdéseinkre sem adnak korrekt válaszokat, titkolóznak. Most látom, hogy talán Rétvári államtitkár úr, miniszterhelyettes úr készülődik választ adni, úgyhogy nagyon kérem, próbáljon meg konkrétumokat mondani, ne úgy, mint a Földi Judit és jómagam által elküldött írásbeli kérdésre tette ezelőtt néhány nappal.

DK-s képviselőtársaimmal az elmúlt néhány hétben több helyen személyesen tájékozódtunk a kórházban hagyott kisbabák helyzetéről. Örömteli, hogy az ott dolgozók erőn felül próbálnak szeretetet nyújtani a kicsiknek, amiért nagy-nagy köszönet illeti őket. Ugyanakkor ők sem mindenhatók, hiába tesznek meg mindent, ezek a kicsik sajnos megtanulják, hogy hiába sírnak, nem veszik fel őket, nem babusgatják őket, így aztán egy idő után nem is sírnak, hanem csak fekszenek némán; megtanulják, hogy hiába jeleznek, senki nem jön. Ezeken a találkozókon az is kiderült, hogy a kórházak nem kapnak többletfinanszírozást ezért, nincs miből tápszert, gyermekruhát, pelenkát és más egyéb higiéniai eszközöket venni, és ha néhány hónapnál tovább marad egy-egy baba, akkor játékra, fejlesztő eszközökre sincsen forrás. Van olyan kisbaba, aki már elmúlt féléves, és egy kórházban, egy két négyzetméteres szőnyegen tanult meg mászni. Az is kiderült, hogy több helyen az egészséges kisbabák beteg gyerekekkel vannak együtt ugyanazon a csecsemőosztályon vagy egy perinatális intenzív centrumban, pedig nem ott van a helyük, hanem családban vagy ideiglenes nevelőszülőknél, amíg örökbefogadhatóvá nem lesznek.

(9.00)

Tisztelt Ház! A törvény kimondja, hogy a 12 év alatti gyerekeket nevelőszülőkhöz kell elhelyezni. Ez a nevelőszülők számának csökkenése miatt azonban lehetetlen. Mintegy 1500 12 év alatti gyermek él gyermekotthonokban, közülük 350 gyermek három év alatti. Vessék össze ezt a számot azzal, hogy hány olyan magyar pár van, aki nagyon szívesen és nagyon régóta szeretne örökbe fogadni kisbabát! Egyre több gyerek kerül a rendszerbe: 14 évvel ezelőtt 21 ezer gyermek és fiatal felnőtt volt a gyermekvédelmi szakellátásban, most 24 ezer, a 0-2 éves korosztály létszáma is megduplázódott, 1459-ről 2856-ra emelkedett.

De miként lehetséges az akkor, amikor hatalmas demográfiai válságban tengődik az ország, és arról szólnak a statisztikák, hogy sohasem született még ennyire kevés gyerek hazánkban? Miként lehetséges az, amikor önök családbarát kormánynak hirdetik magukat? Megmondom: ahogy a miniszterelnökük mondta, ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.

Tisztelt Ház! Kijelenthetjük, hogy sem a kormány, sem a kormánypárti képviselők semmit sem csinálnak ezen a téren. Látszatintézkedések, rendvédelmi intézkedések, az ellenzék hibáztatása ‑ ebben merül ki az önök cselekvése. Adnak plusz 1,5 milliárd forintot arra a rendvédelmi vizsgálatra, hogy a kifogástalan életmódra vonatkozó vizsgálatot elvégezzék, és adnak plusz 92 millió forintot a gyermekjólétre. Hogy van ez, tisztelt államtitkár úr? Ebben merül ki az önök tevékenysége, pedig pénz, paripa, kétharmad, minden az önöké. Mindenki érdeke számít, csak a kisbabáké nem.

Nem tudom, illetve most már tudom, hogy ki fog válaszolni, ugye, Rétvári államtitkár úr, miniszterhelyettes úr, úgyhogy arra kérem, mondja el, egészségesnek és elégségesnek tartja‑e, amit felelős államtitkárként, miniszterhelyettesként megtett ezekért a babákért. Mondja el, kérem, hogy kívánnak‑e többletforrást adni azoknak a kórházaknak, ahol ilyen babákat gondoznak hosszabb időn át! Kérem, mondja el, hogy mit kívánnak tenni, hogy ezek a gyerekek ideiglenes nevelőszülőkhöz kerüljenek addig, amíg végre rendeződhet a sorsuk. Köszönöm, hogy meghallgattak.