Dr. Semjén Zsolt (KDNP)

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Igen tisztelt Elnök úr! Hatvan éve, 1964. október 24-én avatta VI. Pál pápa Európa fővédőszentjévé Nursiai Szent Benedeket, a bencés rend alapítóját, európai civilizációnk tartóoszlopát, az európai középkor nagy keresztény szintézisének, a cultura christianának építőmesterét, amely mind időzítésében, mind helyszínében, mind pedig a kor eseményeivel vonható párhuzamai miatt mementó.

Benedek az itáliai Nursiában, a Szabin-hegyek lábánál született 480 körül. Szülei Rómába küldték tanulni. A Theodorik gót király által uralt Róma ekkorra már sokat vesztett hajdani fényéből, a birodalmi központ keletre, Konstantinápolyba költözött, a várost bizonytalanság jellemezte, s burjánzott benne az erkölcsi romlottság. Ugyanakkor még mutatta az antik kultúra visszfényét, s már állt benne a lateráni, a Szent Péter és a Szent Pál bazilika. Benedek Rómájában megtaláljuk az antikvitás kulturális elemeit, a törzsi népi identitásokat, melyből később Európa nemzetei megszülettek, s a kereszténységet, mely egyszerre vált az európai identitás egyik fő összetevőjévé s a több identitáselemet egybefogó kovásszá.

Benedek Róma romlottsága elől a hegyekbe vonulva remeteként élt egy Subiaco-közeli barlangban, ahonnan kortársai kérésére tért vissza, és a vikovárói kolostor apátja lett. Szigorú életszabályai miatt merényletet terveztek ellene, ezért visszatért remeteségébe. Itt új tanítványok gyűltek köré, akiket Subiaco környékén tizenkettesével, élükön egy-egy apáttal, tizenkét kisebb kolostorba telepített. A tizenharmadik kolostorban összegyűjtötte a novíciusokat és a betegeket, hogy ő maga tanítsa őket, és gondoskodjon róluk. Később a környék klerikusainak féltékenysége, ellenségeskedése miatt elhagyta Subiacót.

529-ben érkezett Monte Cassinóba, ahol Benedek szerzetestársaival a pogány Apolló- és Jupiter-kultusz helyén Keresztelő Szent Jánosnak, illetve tours-i Szent Mártonnak szentelt kápolnát épített. Ezzel összekapcsolta a remeteséget és a lelkipásztorkodást. Monostorának újdonsága volt az önfenntartásra való képesség, hogy minden, a kolostor falain belül megtermelhető terméket maguk állítsanak elő.

(17.10)

540 körül itt született meg Benedek regulája, ami az egész nyugati szerzetesség koordinátarendszerévé vált. Noha egyáltalán nem törekedett arra, hogy felülírja elődeit, sem pedig arra, hogy szabályzatát abszolútnak s egyedül érvényesnek tekintsék, mégis a benedeki regula vált általánossá szerte Európában. Ez a regula a keleti elmélyült imádságnak és a nyugati logikus gondolkodásnak, munkálkodásnak a szintézise.

A bencés életet a liturgikus ima, a szellemi olvasmányok és a munka egyensúlya határozza meg. Nursiai Szent Benedek szabályzata Isten- és emberismeretről tanúskodik. Az európai ember természetét felismerve összekapcsolta a szemlélődő és a tevékeny életet. Az „ora et labora”, az „imádkozzál és dolgozzál” jelmondata nemcsak a bencés kolostorok, hanem az egész európai civilizáció fundamentuma lett. XVI. Benedek pápa szavaival: „Szent Benedek műve, különösen regulája spirituális kovászként hatott, mely az évszázadok során megváltoztatta Európa arculatát.”

547. március 21-én a kolostor templomának oltáránál imádság közben érte a halál. III. Honoriusz pápa avatta szentté 1220-ban. Hatvan éve VI. Pál pápa a „Pacis nuntius” brévével nyilvánította Európa fővédőszentjévé. Igen, Szent Benedek „pacis nuncius”, a béke hírnöke volt, s ahogy azt VI. Pál kiemelte, a bencés szerzetesek Európa népeit kereszttel, könyvvel és ekével térítették meg. Ahogy Benedek Rómájánál, itt is felsejlik az európai identitás három rétege: Krisztus keresztje, az antik műveltséget megőrző könyvek, s végül az eke, a cultura agri, a földművelés kultúrája által formálódó nemzetek.

II. János Pál pápa „Sanctorum altrix” kezdetű apostoli levelében így ír: „Szent Benedek társadalmi reformtervében a munka az élet természetfeletti perspektívájába helyezve segítette az embereket, hogy Isten munkatársainak tekintsék magukat, s valóban azzá is váljanak.”

A Nyugatrómai Birodalom összeomlásakor, miközben Európa sötétségbe borult, Szent Benedek volt az új korszak hajnala, a civilizáció mestere. Korunk civilizációs szituációja adja a benedeki mű aktualitását. Ma két, egymástól lényegileg különböző Európa-vízió küzd kontinensünk lelkéért. Ez a harc egzisztenciális küzdelem. Az igazság áll szemben a relativizmussal; a közösségben megélt személyközpontúság a leselejtezés és halál kultúrájával; a kereszténységét és nemzeteit megvalló Európa áll szemben a mindent tagadó civilizációs öngyilkossággal.

Van‑e aktuálisabb küldetésünk, mint Szent Benedek öröksége? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)