Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magát a miniszterhelyettes urat is számtalan alkalommal kérdeztem a lakhatással kapcsolatos témákról. Már-már kormányzati reflexszé vált, tíz éven keresztül azt kaptam meg, mintha ez nem is lenne olyan fajsúlyos probléma, a magyar ember úgyis a saját tulajdont szereti. Persze, mindenki azt szereti, ha hozzá tud férni, de vannak néhány millióan az országban, akik nem képesek még használt öröklakást sem venni, sőt, a lakáscélú hitelezés állami támogatásának a leépítése óta még egy banki önrészre is sokkal nehezebb összespórolni a pénzt.

Éppen ezért örülhetnénk annak, hogy a kormányzat felismerte azt, hogy lakhatási válsághelyzet van. Különösen fontos ez azért, mert a rettenetesen rossz demográfiai adatokhoz is hozzájárulhat az, hogy egy lakhatási válsághelyzet megnehezíti a családalapítást, az önálló életkezdést, a további gyermekek vállalását, és a lakhatás költségeinek brutális robbanását soha nem tudták követni a béremelkedések Magyarországon. Aztán jöttek a kétségbeesett ötletek, a maxi-Dubajtól kezdve számos nagyberuházás, olyan helyekre, ahol egyébként bérlakásblokkokat is lehetett volna építeni. Most már sokkal nehezebb lakhatási programot csinálni, mint amikor a „Mi várunk” program képében ezt először javasoltuk, de még most sem késő. Még mindig lehetne évente öt-tízezer új építésű bérlakást emelni, és ezeket maximum a piaci ár feléért beköltözhetővé tenni. Még mindig meg lehetne vizsgálni a 600 ezer üres ingatlant Magyarországon. Ez egy rettenetesen nagy szám, és nyilván a magántulajdonúakhoz épeszű ember nem akar nyúlni, de meg lehetne vizsgálni, hogy az állami és az önkormányzati tulajdonúak közül mennyi van olyan állapotban, hogy bérlakásként hasznosítható legyen. Ha csak az egytizede, az is 50-60 ezer bérlakást jelenthet Magyarország számára.

De a legfontosabb a tűzoltás, és a 250 ezer forintos budapesti albérletárak ismeretében ‑ de egyébként a vidéki nagyvárosok is zárkóznak ‑ nem túlzás kijelenteni, hogy az albérletbe szorult honfitársaink helyzetével valamit kezdeni kell. A kérdésem nagyon egyszerű: a „Mi várunk” program öt pillére közül az egyiket hajlandó‑e támogatni a kormány? Én alapvetően fázom attól, amikor alanyi jogon adunk oda támogatást, inkább szeretjük ezt munkához vagy társadalmi tevékenységhez kötni, de ebben a helyzetben az albérlet-támogatás tekintetében nyitottak vagyunk.

A kérdésem tehát az, hogy támogatja‑e a kormány, hogy spanyol mintára 50 és 100 ezer forint közötti összegű támogatást kapjon minden albérletben élő Magyarországon. Nyilván tipikusan a családosok, a többgyermekes, dolgozó emberek azok, akiket szeretnénk nagyban megsegíteni ezzel a csomaggal, de összességében minden albérletben élő egy olyan nehéz helyzetben találta magát, ami jórészt önhibáján kívül alakult ki, és ez az 50-100 ezer forint közötti támogatás addig segítene, amíg egy lakhatási koncepciót keresztül nem lehet vinni, meg nem lehet valósítani Magyarországon. Éppen ezért a kormánynál pattog a labda.

Hajlandó‑e támogatni a Jobbik javaslatának megfelelően azt, hogy minden magyar albérletben élő érdemi, kézzelfogható és gyors segítséget kapjon? Várom tisztelettel a válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)