Kocsis Máté (Fidesz)

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Volt egy nagyszerű és nagyon szórakoztató strasbourgi európai parlamenti vitanap, az Európai Unió soros elnökségéről szólt. Tulajdonképpen mi, naiv európai polgárok, mi, magyarok azt gondoltuk, hogy itt lehet szót ejteni a kontinensünk vezető testületének fontos ügyeiről. A háborúról lehet szót ejteni, ne adj’ isten, a migrációról, a versenyképességről, az átalakuló világrendről, abban Európa helyéről, kívánatos helyéről. Esetleg ott lehet szót ejteni minden olyan problémáról, ami az európai polgárokat széles körben foglalkoztatja. Ehelyett egy nagy magyargyalázássá vált a testület, amit végül is a szívünk mélyén büszkén viselünk, mert ezek szerint kis hazánk képes arra, és annak vezetője, annak kormánya vagy annak vezető politikai ereje képes arra, hogy Európa meghatározó témáit sutba vágva az élre törjön.

De valójában lássuk be, hogy ez inkább egy bohózat volt. Mi egész mást gondolunk Európa problémáiról, és ami rosszabb hír a brüsszeli vezetés számára, hogy talán az európai polgárok többsége is mást gondol Európa problémáiként.

Tegyük mindjárt világossá, innen is üzenve a magyar Országgyűlésből, a legfőbb népképviseleti szervünkből a brüsszeli elitnek: a kétszínűségnél alávalóbb dolgot keveset tudunk mondani a politikában, és ezt ők olyan magas fokon űzték, hogy még a hazai ellenfeleink is csak pislogtak csodálkozásukban.

Nem teljesen világos, hogy miközben több száz millió euróra, 200 millió euróra bünteti Magyarországot a Bizottság a határvédelmi intézkedései miatt, aközben Németország lezárja a határait. Nem teljesen világos, hogy míg Brüsszel visszatartja a határvédelemre fordított összegeink megtérítését, sőt a Magyarországnak járó ‑ nem jutó, hanem járó ‑ pénzeket is visszatartja, addig Lengyelország a menedékjog ideiglenes regionális felfüggesztését kérheti.

Az sem teljesen világos számunkra, hogy azok a politikusok, akik más országokat képviselnek, miért engedhetnek meg maguknak olyan nyilatkozatokat, amelyek más ország belügyeibe való teljesen világos beavatkozást jelentenek. Azt is megfogalmazták, hogy az ő elvárásaikhoz jobban igazodó kormányt szeretnének.

(12.30)

Nemcsak az ügyeket központosítják, hanem a politikát is központosítják Brüsszelben, és természetesen meg is találták ehhez a jobban igazodó kormányhoz a megfelelő aktorokat.

A brüsszeli tehetségkutatónak van egy új győztese, de vannak azért régi nyertesei is a DK és a TISZA Párt formációjában. Ők természetesen szolgalelkűen jelezték is, hogy készen állnak arra, hogy ezeket az elvárásokat teljesítsék. Mielőtt belemegyünk az elvárásokba, muszáj megemlítenem, hogy az ember csendes magányában olykor elmereng azon, hogy nekünk hosszú-hosszú ideje miért vannak olyan politikai ellenfeleink, akik ha a magyar kormányzásra törnek, vagy a magyar kormányzás lehetőségét szeretnék megszerezni, akkor először külföldre mennek ezért, és ha megvannak a külföldi támogatók, a külföldi intézmények, a külföldi sajtó, a külföldi politikusok támogatása megvan, utána járulnak csak a magyar emberekhez; miközben minden történelmi reflexünk és minden történelmi tudásunk épp ennek az ellenkezőjét igazolja, épp azt igazolja, hogy a sikeres magyar politikát belföldön lehet megvívni.

Nyilván az is foglalkoztat bennünket, hogy egy ilyen alkalommal zajlik egy beszélgetés, ahol elmondják, Weber úr, a bizottsági elnök asszony, hogy a brüsszeli politikához jobban igazodó kormányzást szeretnénk, hozzá is segítünk benneteket a mi eszközeinkkel, de ott valószínűleg van a mondatnak egy másik része, amiről valamiért évek óta nem hallunk semmit. Mit kérnek ilyenkor cserébe? Mi az, amit egy külföldi tud mondani egy magyar politikusnak, hogy őt hatalomba segítse? Mi az, amit cserébe ezért fizetni kell az országnak? Erről nem hallottunk 2022-ben sem, és nem hallunk most sem. Pedig mindannyian tudjuk ‑ önök sem, mi sem most jöttünk le a falvédőről ‑, hogy ennek a mondatnak nincs ott vége, ha Nyugatra megy az ember, a brüsszeli elit közé, hogy természetesen segítünk, hogy kormányra kerüljetek.

De mi az, amiről le kell mondanunk az elvárások szerint: a rezsicsökkentésről, a 13. havi nyugdíjról, az szja szinten tartásáról ‑ emelni kívánja az Unió ‑, az ingatlanadót kívánják bevezetni, migrációtámogatás, a háború támogatása, és hosszan sorolhatnánk. Egyetlenegy nagy tanulság van az önök helyzetében. Az egy dolog, hogy most már nem önök kapják a külföldi pénzt, hanem valaki más, de amit vigyenek magukkal ebből a politikai tanulságból, az az, hogy a hazát csak egyszer lehet elárulni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)