Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nehéz öt percben válaszolni. Hosszabban szeretnék, de öt percem van.

Kedves Képviselő úr! Ha a történelem, a magyar munkásmozgalom történetét és annak eredményeit nézzük, akkor, gondolom, ennek a demokratikus vívmányait senki nem tagadja el. Csak a fiatalabb képviselőtársaim kedvéért mondom, hogy a magyar társadalombiztosítást 1927-ben, a Bethlen-kormány alatt vezették be, és Huszár Károly, egy korábbi jobboldali miniszterelnök volt annak az első elnöke.

Ha megenged nekem egy teljesen személyes megjegyzést: annak idején volt az OTI, az Országos Társadalombiztosító Igazgatóság, volt a MABI, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete; 1947. május 1-jén egyesült a kettő. És mivel az anyukám MABI-alkalmazott volt, a MABI fátylát ‑ aki a menyasszony volt ‑ a május elsejei felvonuláson én vittem. Tehát személyes közöm van ahhoz, hogy az SZTK, ami a mostani társadalombiztosítás elődje, létrejött. Tehát vannak személyes élményeim ezzel kapcsolatban. Ezért mondom, hogy ezt az égvilágon semmilyen módon senki nem kifogásolja.

Azt viszont a leghatározottabban kérem öntől is, akinek egyébként az ideológiailag elkötelezett hozzászólásait én személy szerint becsülöm ‑ mert az, hogy ki mit hisz, és azt vállalja, az egy tisztelendő dolog, akkor is, ha nem értek vele egyet, és gondolom, ebben egyetértünk ‑, éppen ezért kérem, hogy az erőszakot ön semmilyen módon ne magasztalja.

Az, hogy szakállal felnőttnek látszó sihederek megpróbálják a közrendet megakadályozni; az, hogy örömüket lelik abban, hogy magyar nemzeti álmokat ‑ az olimpiára gondolok, ami személyes álmom is volt – meghiúsítanak, minden megmozdulásukkal, minden megszólalásukkal csak rombolnak, semmilyen pozitív közelítésük nincs, kérem, ezeknek a támogatását vagy az ezekkel való egyetértést ne vállalja fel, mert a saját, egyébként tiszteletre méltó baloldali álláspontját kockáztatja ezzel.

Ami pedig, úgy gondolom, kölcsönösen elfogadott alapelv, hogy a bíróságnak, a mindenkori bíróságnak a jogerős ítéletét tiszteletben kell tartani. Nem vezet sehova, ha ezt, megkérdőjelezzük. Nem jó, ha az utca dönti el ebből a szempontból a dolgokat. Helye van az utcának, amikor társadalmi véleményt közelít meg, helye van az utcának akkor, amikor tetszést vagy nemtetszést nyilvánít az adott államrend keretei között, de az oktalan erőszaknak, a kamaszos szertelenségnek ‑ igyekszem a megfelelő szót megtalálni ‑ nincs helye.

Amit pedig képviselő úr a felszólalásának második részében mondott: képviselő úr, azt ön sem vitatja, hogy a világgazdaság, a koronavírus-járvány, a háború és annak következményei miatt megváltozott a helyzet, és az a töretlen fejlődés, ami 2010-től ennek az országnak is egy alanya volt, ezek következtében megváltozott.

Ahhoz, hogy az ország a megváltozott helyzetben is sikeres legyen, egy új gazdaságpolitikára, új megoldásokra, új gazdaságpolitikára van szükség. Meggyőződésünk ‑ tudom, hogy ebben nem értünk egyet, de meggyőződésünk ‑, hogy ehhez egy gazdasági semlegesség biztosításával kell azt elérni, hogy a konjunktúra újra meginduljon. Méghozzá egy olyan konjunktúra, amelynek előnyeit a társadalom legszélesebb rétegei, az ön által képviselt rétegei is természetesen élvezik. Ideértem a családokat, ideértem a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért dolgozza ki a kormány az új akciótervét, amelyet kidolgozás után a parlament és a társadalom legszélesebb köreivel, a társadalommal a most kezdeményezett társadalmi párbeszéd alapján közzé fogunk tenni. Köszönöm a türelmünket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)