Varga Ferenc (független)

VARGA FERENC (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Három kisgyermek édesapjaként számomra felfoghatatlan, amit önök a gyermekvédelemben művelnek. Néhány héttel ezelőtt, amikor a szentesi Dr. Bugyi István Kórház fenntartójánál jártam, feltettem nekik a kérdést az előzetes információim alapján, igaz‑e, hogy a szentesi gyermekosztályon néhány hetes, néhány hónapos, örökbefogadásra váró pici babák tartózkodnak a beteg gyermekek között. Akkor a szemembe néztek és azt mondták, hogy ők erről nem tudnak. Aztán rá néhány napra olvastam a Népszava megjelent írásában, hogy önök elismerték, hogy országosan több száz ilyen gyermek van a kórházakban. Több száz olyan ártatlan csecsemő, akik védtelenek, a saját helyzetükért egy kicsit sem felelősek, és az állam, azaz az önök segítségére szorulnának életük egyik legfontosabb szakaszában, akkor, amikor a legtöbb szeretetre és a legtöbb gondoskodásra lenne szükségük.

De mit kapnak ehelyett? Az állam nem látja el a feladatát, a gyermekvédelmi szakemberek pedig üvöltenek az évek óta fennálló problémák miatt, de önök gyakorlatilag a fülük botját sem mozdítják, pedig állami feladat lenne, hogy ezeknek a gyermekeknek ne egy rideg kórházban kelljen elkezdeni az életüket. Mennyire embertelen és mennyire szakmaiatlan az, hogy ugyanott helyezik el ezeket a gyerekeket, ahol egyébként beteg gyermekeket látnak el! Egy légtérben vannak velük, így ki vannak téve a fertőzésveszélynek is, pedig az ő immunrendszerük még ki sincsen alakulva normálisan. Információim szerint egyébként Szentesen nyolc ilyen ártatlan kisgyermek volt elhelyezve, akiknek a többsége már nevelőszülőknél van, de érkeztek helyettük mások, így úgy tűnik, hogy ez a tendencia országosan is így van.

Államtitkár úr, ha jól tudom, önnek is vannak gyermekei, tehát ön pontosan jól tudja, hogy amikor egy kisgyermek megszületik, akkor a legtörékenyebb, és akkor van a legtöbb törődésre és gondoskodásra szüksége. Gondoljon bele, hogy ezeknek a gyermekeknek egyetlenegy biztos pont sincsen az életükben. Nem adatott meg nekik az otthon melege és a család gondoskodása sem. Ehelyett most rideg kórházakban töltik a mindennapjaikat, ahelyett, hogy nevelőszülőknél biztonságban, szeretetben lennének elhelyezve, és itt nevelkedhetnének. Nézzenek mélyen magukba! Nem szégyellik magukat? (Taps a DK soraiban.)