{"cycle": 42, "id": "121-24", "date": "2024-10-07", "ulnap": 121, "seq": 24, "speaker": "Dr. Fónagy János (Fidesz)", "p_azon": "f006", "faction": "Fidesz", "kind": "napirend előttihez hozzászólás", "role": "Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára", "event": "Napirend előtti felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 318, "position": "Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára", "chars": 3868, "paragraphs": ["DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy én messzebbről kezdjem. A második világháború kohászati felfutása után a nagy acéltermelő vállalatok ‑ Egyesült Államok, Anglia, Nyugat-Európa ‑ gyakorlatilag az ötvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig rendkívül keserves módon és mind a mai napig ható társadalmi következményekkel sok tucat kohászati vállalatot zártak be. Az a 27 pennsylvaniai üzem, amellyel az Egyesült Államok megnyerte a második világháború anyagcsatáját, a hatvanas évek közepére kivétel nélkül mind bezárt, és Pennsylvania csatlakozott ahhoz az úgynevezett Appalache-zónához, amely a gazdag Amerika szegény övezetét képezte és gyakorlatilag képezi mind a mai napig.", "A magyar kohászatnak három nagy bázisa volt, ön is tudja, a két északi kohó, Ózd és Diósgyőr, valamint Dunaújváros. Diósgyőr és Ózd 180-200 éves termelési múlttal rendelkezett, gyakorlatilag nyugat-európai gépbázison állt, míg Dunaújváros az ötvenes évek fejlesztésére, alapvetően a Dunán felhozott, annak idején szovjet pátvasércen és szovjet gépbázison alapult.", "A három cégnek nem volt azonos a gyártási struktúrája. Dunaújváros alapvetően laposárut, tehát lemezt gyárt. Zárójelben: a technológiája olyan volt ‑ és mind a mai napig olyan ‑, hogy nem tud mélyhúzott lemezt csinálni, tehát gépkocsi-karosszéria előállítására alkalmatlan, hanem egyéb lemezipari alapanyagot tud biztosítani. Diósgyőri volt a gépipar alapanyaga, ózdi pedig az építőiparé. Mind a háromnak a sorsát tudjuk, a két északi kohóét sajnos már csak múlt időben.", "Amikor azt mondtuk és mondjuk mind a mai napig, hogy a dunaújvárosi vasmű ‑ a nevét szándékosan nem mondom, mert már sok neve volt az elmúlt pár évben ‑ nagyon fontos az ország számára, fontos természetesen az ott dolgozó, még mindig jelentős számú munkaerő számára, fontos a beszállítók számára és fontos azért, mert Magyarország utolsó teljes vertikumú metallurgiai üzeme volt, ráadásul egy dunai kikötővel, ami a másik kettőnél nem volt meg.", "A két északi kohónak a kaput ‑ bármilyen furcsának tűnik most ez a történelmi visszapillantás ‑ alapvetően Trianon tette be, amikor elválasztották őket a felvidéki vasérc- és mészkőbányáktól, és mind a két cég arra kényszerült, hogy keletről, sok ezer kilométerről hozza az egyébként dúsításra szoruló pátvasércet, és a messzi távolból hozza be a kohászathoz szükséges energiát.", "A magyar közvélemény és az itt ülő kollégáim számára mondom, hogy ma az acéltermékek 80 százaléka energiaköltség, csak 20 százaléka minden más, tehát az alapanyag, a bérköltség és ehhez hasonlók. Tehát azért mondom, hogy ez alapvetően egy technikai kérdés.", "A Dunaferrnek a megmentésére ‑ és ezt köszönöm, hogy ön is elismerte ‑ a magyar kormány, a jelenlegi magyar kormány az elmúlt másfél-két évben is jelentős energiát és igen jelentős pénzeszközöket fordított.", "Tisztelt Képviselő Úr! Nem válogatunk a befektetőkből, nem tudunk; ma a világ nincs abban a helyzetben, hogy acélipari befektetőkben válogasson. A kassai acélművet hosszú bolyongás után jelenleg az amerikai U.S. Steel birtokolja. Gyakorlatilag ami stabil kohászat, az a Közel-Keleten a miszurátai acélmű, amely egyébként például a teljes európai vasútisín-gyártást biztosítja, vagy pedig a papíron ugyan részvénytársaság, de gyakorlatilag évtizedek, évszázad óta állami tulajdonban lévő Voestalpine, tehát az osztrák vasmű.", "A Dunai Vasmű megmentését most is egy nagyon fontos dolognak kezeljük. Most is azon igyekszünk, hogy találjunk befektetőt. Az indiaiaknak mintegy 50 vállalata van a világban, joggal bíztunk benne. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Azt kell mondanom, hogy csalódnunk kellett nekünk is. (Az elnök ismét csenget.) Keressük az újabb befektetőket, és bízunk benne, hogy meg is találjuk. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)"]}