Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Muszáj, hogy Debrecen egyik legforgalmasabb bevezető útjának sorsáról beszéljek itt, a tisztelt Ház falai között. A 471-es számú útról beszélek. A debreceniek ezt csak Sámsoni útnak nevezik. Tudjuk róla azt, hogy pokoli itt a forgalom. Hatalmas kátyúkkal tarkított, keskeny nyomvályús út ez, ahol állandósultak a dugók, és talán ez az egyetlen olyan főútvonal, Debrecenben mindenféleképpen, ahol szintben keresztezi az ország legfontosabb vasútvonala ezt az utat, és ahol átlagban ötpercenként engedik le a sorompókat és dübörög el egy-egy jól megrakott szerelvény vagy személyvonat.

Nos, látva ezt a problémát, a Fidesz már 1998 óta ígérgeti ‑ minden választás előtt persze ‑, hogy rövidesen megoldódik városunk, Debrecen egyik legszörnyűbb közlekedési helyzete. Persze, az ígéret eddig ígéret maradt, majd mit ad isten, 25 év távlatában majd azt láttuk, hogy mégiscsak elkezdik a Sámsoni út felújítását.

(16.10)

Kapaszkodjanak meg, összesen 1850 méternyi útról beszélünk most, nincs 2 kilométer. Mondom, ezt jegyezzék meg, mert ez fontos lesz a sztori végén. A felújításban viszont nincsen benne a szintbeli vasúti kereszteződés megszüntetése, sőt a vasúti kereszteződés előtti, nagyjából ezerméteres útszakasznak a felújítása sincsen benne, tehát ott megmarad a kátyús, keskeny nyomvályús út, és marad az ötpercente lezárt sorompó és a dübörgő vonatok, merthogy ennek a tervezésére sincsen pénz ‑ nyilvánvaló módon ellopták. Az alig 2 kilométeres szakasz viszont legalább aranyáron kerül megépítésre tokkal-vonóval, és ‑ most szintén kapaszkodjanak meg! ‑ ez az összeg nettó 7,3 milliárd forintba kerül majd számunkra, adófizető polgárok számára. Bár ismerve az önök, a Fidesz és a kormány bevett gyakorlatát és a varázslatos pótmunka iránti elkötelezettségét, tudjuk, hogy lényegesen drágább is lehet ez még, akár a duplája vagy a háromszorosa is.

Na de örüljünk annak, ami van, szokták mondani, és így teszünk mi is, debreceniek, és ámulva figyelgetjük a felújítás minden szakaszát, hiszen ott zajlik a szemünk előtt. Látjuk azt, hogy az elmúlt hónapokban, években a közművek cseréjénél minden cég, a víz-, a csatorna-, a gáz-, az elektromos művek, a kommunikáció egymástól függetlenül, térben és időben elválasztva is felvonultak, feltúrták az út valamelyik részét, lefektette mindenki a maga kis csövecskéjét, majd visszatemette az árkokat, és ideiglenesen le is aszfaltozta, hiszen ezen az úton továbbra is, most is dübörög a forgalom. Majd jött a következő cég, az azt követő cég és mindegyik másik is, ők is megásták ‑ sokszor szinte ugyanott ‑ a maguk kis gödröcskéjét, árkocskáját. Lefektették, amit oda gondoltak, majd visszatemették, aszfaltozták az újabb és újabb árkokat. Valahogy senkinek nem jutott eszébe a közös közműalagút mint lehetőség, ez elkerülte a tervezők, a kivitelezők és persze a megrendelő állam figyelmét is.

Meglepő módon az idő telt, a pénz kopott, az itt araszoló debreceniek, az itt közlekedők és az itt élők idegrendszerével együtt. A közművesek levonultak, és pár hónapja megkezdődhetett maga az útépítés is, újabb hatalmas munkagépek, tudják, újabb félpályás útlezárások, még több araszolás és még több dühöngés. Majd a legnagyobb meglepetésünkre ‑ mondjuk, hozzá kell tenni, hogy ez egy logikus és várható következménye az agyatlan tervezésnek és munkálatoknak ‑, ahogy az úttükör kezdett kialakulni, egyre több helyen jelentek meg az eddig lefektetett, egy évig árkolt, kiásott, betemetett, lefektetett közművek, amiket persze újraaszfaltoztak akkor. Senki nem érti, miért is nem előbb az úttükröt ásták ki, majd a már kialakított úttükör szélére rakták le ezeket egy lépésben, és miért kellett mindezt egy évig árkolni, fektetni, temetni, aszfaltozni, ha úgyis feldózerolják majd az egészet.

Nos, nagyjából most itt tartunk. Sok helyen már kész az aszfalt, de ennek örüljünk, mert ezek most már jótékony módon eltakarják az eddig végzett bénázások, vélhetően az eddig feleslegesen kidobott százmilliós munkák hiábavalóságát. És azt is látjuk különben mi, debreceniek, akik ott járunk nap mint nap, hogy a leaszfaltozott bicikliútnak, ami az út szélén van, például nincsen szegélye, így az, tudjuk nagyon jól, semeddig sem fog tartani.

Tehát még egyszer: nagyjából másfél évnél tartunk most, de lesz ez két év is, 1850 méternyi út kezdeti áron nettó 7,3 milliárdért, úgy, hogy a város legforgalmasabb bevezető útján akár évtizedekig is megmarad a szintbeli sorompós vasúti kereszteződés az ötpercente eldübörgő vonatokkal. Köszönjük szépen Orbán Viktornak, ez ma Orbán Magyarországa, ez a Fidesz állatorvosi lova Debrecenben. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)