Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én mint egyetemi tanár természetesen nagyon örülök annak, hogy a 2025-26-os esztendő a magyar tudomány éve lesz. Nagy várakozással is tekintek elébe, és a magam nevében azt mondhatom, hogy örülök neki és támogatom, hogy ez megvalósításra fog kerülni.

Azonban ünnepelni sokféleképpen lehet. Lehet úgy is, hogyha a múltból kiválogatunk néhány pozitív dolgot, azokat ismételgetjük, és elégedetten hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy minden rendben van. Természetesen ünnepelhetünk úgy is, hogyha reálisan visszatekintünk, megnézzük, hogy vajon mi is történt az elmúlt évtizedekben vagy még nagyobb időtávon, és azokat megfelelően kritikusan értelmezzük, illetve az egész ünneplést felhasználjuk arra, hogy vajon hogyan lehetne előrelépni, hogyan lehetne az egész helyzeten valamilyen módon javítani.

Én azt gondolom, hogy sokkal inkább ez lenne a fontos és ez lenne a méltó ahhoz, hogy megfelelően ünnepeljünk, hogy próbáljuk meg kihasználni a lehetőséget arra, hogy a következő két esztendőben nagyobb figyelem irányul a tudomány felé, és ebből következően talán nagyobb lehetőségek lesznek arra, hogy javítsunk valamit a helyzeten.

Ebben a tekintetben tehát én egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal, Kálmán Olgával, aki szintén ezt a részét hangsúlyozta, hogy nagyon fontos lenne az, hogy valóban tegyük meg azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni. Mert ha megnézzük, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, és ha a jövőre vonatkozólag szeretnénk összeállítani egy tervet, azt nyilvánvalóan csak úgy lehet, hogyha először elvégzünk egy állapotfelmérést, majd meghatározzuk a célokat, és a célokhoz aztán eszközöket rendelünk hozzá.

Nos, hogyha az állapotfelmérést nézzük és visszatekintünk, akkor sajnálatos módon azt kell látni, hogy az elmúlt 15 esztendőben a Fidesz-kormányok bizony nagyon-nagyon rossz tevékenységet folytattak, ami a magyar tudományt illeti, hiszen módszeresen tönkretették az iskolai oktatást. Egyfelől azzal, hogy igen kevés forrást juttattak az általános és a középiskoláknak, másfelől pedig azzal, hogy az oktatói és az iskolai szabadságot nagyon durván megnyirbálták a KLIK-rendszerrel, a kötelező oktatási sillabuszokkal és ehhez hasonló dolgokkal is. Ennek az eredményeit jól lehet látni a PISA-felméréseken, tehát eléggé egyértelmű, hogy már az alapokkal is komoly problémák vannak.

Aztán erre rátettek még egy lapáttal az egyetemek tekintetében az alapítványi formába való átrendezéssel, ahol a kuratóriumok kezébe adták a hatalmat, azoknak a kuratóriumoknak a kezébe, amely kuratóriumokat egyfelől telepakolták politikusokkal, másfelől pedig, hogyha nem is politikusokkal pakolták volna tele, akkor is olyan emberekkel, akik nem a tudományból jöttek. Tehát az a helyzet állt elő, hogy tudományos kérdésekben döntéseket hozhatnak olyan emberek, akiknek nincs tudományos minősítése. Tehát a Pécsi Tudományegyetem, az én egyetemem kuratóriumában az öt főből négy olyan ember van, akinek nulla tudományos publikációja van az MTMT szerint. Nos, ez tulajdonképpen már önmagában is alaptörvény-ellenes, nem beszélve arról, hogy ennek milyen következményei vannak.

Nem véletlen egyébként az, hogy az európai uniós felmérések szerint a tudományos szabadság vonatkozásában Magyarország messze a legutolsó helyen van, nem egy kicsivel van hátrébb, mint a többiek, hanem nagyon-nagyon hátul van, és ez eléggé nyilvánvaló is, persze nem beszélve arról, hogy azért forrásokban ott sem dúskálnak. Éppen egy héttel ezelőtt beszéltem az egyik dékánnal, az egyetemünk dékánjával, és azt közölte, hogy még jelen pillanatban is az a helyzet, hogy az egyetemi tanároknak az átlagos havi keresete 900 ezer forint körül van, tehát még egymillió forint alatt van, és ezt jelenti, hogy nagyon nehéz így elvárni azt, hogy valóban egyfelől a legjobb emberek maradjanak az egyetemen, másrészt pedig hogy valóban olyan munkát végezzenek, amilyenre szükség van.

A következő tőrdöfés, amelyet önök elvétettek és elhelyeztek a tudomány testén, ez pedig nem más, mint az MTA kutatóhálózatának az elvétele, amely egy igen durva beavatkozás volt, különös tekintettel azért, mert a kutatóhálózat fölé egy olyan irányító testületet raktak, amelynek az összetételét alapvetően a miniszterelnök határozhatja meg. Tehát ebből következően itt sem biztosított az, hogy a tudományos kérdésekben valóban tudományos testületek és tudományos emberek hozhatják meg a megfelelő döntéseket.

Azt gondolom, hogy jó apropó lehetne erre, hogy ha a jövő esztendő tényleg a magyar tudomány éve lesz, akkor miért ne lehetne visszacsinálni, és miért ne lehetne célul kitűzni azt, hogy akkor a tudományos kutatóhálózat kerüljön vissza oda, ahol volt, ahol a legjobb helye van, a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá. Ez egy szép dolog lenne, ez egy szép célkitűzés lenne, és bizony nagyon sokan támogatnánk ezt a tudomány emberi közül, erről mélyen meg vagyok győződve.

A következő dolog, ami szintén fontos, az az innováció, merthogy a tudományt nem csak úgy önmagáért szeretjük. Bár nyilvánvalóan az is nagyon fontos, hogy próbáljuk meg minél jobban megismerni, megérteni azt a természeti környezetet és azt a társadalmi viszonyrendszert, amiben élünk, annak a működését, hanem sokkal inkább az is, hogy vajon hogyan lehet ezt befolyásolni, megváltoztatni. Itt nyilvánvalóan előjön a kérdés az innovációról, arról, hogy vajon Magyarországon hogy áll ez a kérdés.

Sajnálatos módon itt is komoly problémák vannak, hiszen kutatás-fejlesztésre még mindig nem költünk annyit, amennyit kellene költeni egy kis, nyitott országnak, mert itt nem is az európai uniós átlagot kellene figyelembe venni, hanem sokkal inkább, mondjuk, a skandináv országok átlagát, ami GDP-arányosan 3,5-4 százalék. Nálunk alig 2 százalékot, sőt, még annál inkább kevesebbet költünk kutatás-fejlesztésre, és ennek a hatékonysága is igen alacsony.

Persze majd a miniszterhelyettes úr elmondhatja azt, hogy hú, nálunk az innováció és a kutatás-fejlesztés valami fantasztikusan jó eredményeket produkált az elmúlt időszakban. Én csak azt szeretném öntől kérni, hogy mondjon nekem néhány olyan magyar vállalkozást, magyar tulajdoni többségű vállalkozást vagy néhány olyan technikát, technológiát vagy néhány olyan terméket, amely az elmúlt 15 esztendőben került kifejlesztésre, és a világpiacon el lehet adni, tehát versenyképes. Tehát Mészáros Lőrincnek vagy Tiborcznak vagy a többieknek, több ilyen nagy NER-vállalkozónak milyen olyan termékei vannak, amelyek a high-tech iparágakba tartoznak, és amelyeket a világpiacon jól el lehet adni, exportbevételt lehet belőlük produkálni.

(14.20)

Azt gondolom, hogy ez lenne a mércéje a történetnek. Ha tud ilyet mondani, én hálásan meg fogom köszönni, mert nagyon szívmelengető az, hogy 18 Nobel-díjasunk van, ugye, ahogy ezt képviselőtársam, Juhász Hajnalka megemlítette. Igen, hát, származását tekintve igen, de azért azt látni kell, hogy ezeknek a Nobel-díjasoknak a túlnyomó többsége nem Magyarországon szerezte meg a Nobel-díját, és nem magyar kutatóintézetekben végezte el, és az eredményeik nem Magyarországon hasznosultak. Még a két legutóbbinál, a friss két Nobel-díjasnál is megkérdőjelezhető, hogy mekkora részben származik ez a magyar kutatóhálózat eredményeiből, vagy pedig külföldről is, és vajon mekkora része fog majd itthon hasznosulni ‑ adja isten, hogy minél nagyobb része. Ebben is azt gondolom, hogy lenne mit tenni a kormányzatnak. Azt gondolom, hogy mindannyian ezért szurkolunk és ezért drukkolunk.

Én azt szeretném zárszóként mondani, hogy nagyon örülök neki, hogy a ’25-26-os esztendő a tudomány éve lesz. Arra szeretném önöket kérni, hogy valóban méltó módon ünnepeljük ezt meg, mégpedig úgy, hogy nézzünk reálisan szembe azzal, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, aztán pedig reális célokat tűzzünk ki, és azokhoz a célokhoz megfelelő eszközöket próbáljunk meg hozzátenni annak érdekében, hogy valóban egy minőségi változás menjen végbe a tudományos élet területén, és hogy meg tudjunk szabadulni ettől mélyrepüléstől, amelyben most már hosszú évek óta van a magyar tudomány. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)