Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdetét vette az Országgyűlés őszi ülésszaka, úgyhogy legfőbb ideje egy rövid politikai helyzetértékelést adni. Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy megállapítsuk, hogy az elmúlt hónapokban, az elmúlt fél évben nagyon jelentősen átalakult a magyar belpolitika. Egyrészt az antik és most már megantikolt baloldalon törpe‑, mikro- és nanopártok esnek szét, és ezen az antik baloldalon bizony kapuzárási pánik tört ki; ennek látható jeleit megtapasztalhattuk a tegnapi ülésnapon is.

Aztán adott az ó-Fidesz és a folyami Fidesz vagy éppen a nemzetközi baloldal legújabb próbálkozása, ez a két megközelítés versenyez egymással az elmúlt fél évben Magyar Péter megjelenése kapcsán. Valljuk be őszintén, „a nemzetközi baloldal legújabb próbálkozása” minősítés tűnik most valószínűbbnek. A nevezett úriember a diktafontól a Lehel kürtjén át a mai napon jutott el az ’56-os lyukas zászlóig ‑ ezt csak így egy kicsit humorosan próbálom megjegyezni. Aztán a jelentősebb szereplők között szerepel a Mi Hazánk Mozgalom, amely egy egyedüli tisztán hazafias, patrióta és szuverenista párt, és nemcsak szuverenista ‑ ez látható a brüsszeli politikánkban is ‑, hanem a megalakulásától kezdve szuverén, és az is fog maradni.

Ha össze akarjuk foglalni egy rövid mondatban vagy akár egy bővített mondatban, hogy mi önökkel, mi a kormánnyal a magyar emberek jelentős részének a legfőbb problémája, akkor a következőt lehet mondani. A magyar emberek jelentős része, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy gondolja, hogy hiába dolgoznak több munkahelyen, akár napi 10-12 órát vagy annál is többet, úgysem jutnak előbbre, és akik legérzékenyebb testrészeik környékén tesznek határozott kézmozdulatokat, azok húznak hasznot belőle. Ez a legnagyobb probléma, tisztelt hölgyeim és uraim, és az, hogy önök egy olyan társadalom- és gazdaságszervezési modellt ‑ ha ezt lehet annak nevezni ‑ hoztak létre az elmúlt 14 esztendőben, amely szerint néhány családnak mindent és a társadalom nagy részének pedig semmit.

Jeleztem önöknek többször, hogy 4-5 fő az általános iskolában sem számít osztálynak, 4-5 család sem a gazdaságban, sem a társadalomban nem számít egy külön osztálynak, ugyanakkor néhány ezer milliárd forintos családonkénti jövedelemmel, vagyonnal gyakorlatilag mindent leuralnak: nem jut lehetőség az átlagvállalkozónak vállalkozásfejlesztésre; a pályázatokat eleve úgy írják ki, hogy szinte már el sem olvassák a kisvállalkozók, akik gyakorlatilag a vállukon, a hátukon viszik ezt a magyar gazdaságot, mert esélyük sincs már a pályázat benyújtására sem. És ha igaz az, amit önök statisztikailag kimutattak, hogy Budapesten nettó 512 ezer forint az átlagjövedelem, akkor számolják ki, hogy a mai élelmiszerárak, a mindennapi megélhetési költségek mellett ez mire elég, mennyit tud félretenni egy átlagdolgozó, mennyit tud félretenni egy átlagcsalád. Esélytelenné válnak az emberek döntő többségükben arra, hogy a gyermeküket taníttassák, elindítsák az életben, a lakhatás pedig elérhetetlen vágyálom marad az önök elhibázott gazdaságpolitikája miatt.

Nem kell tehát csodálkozni, ha színre lépett egy új szereplő, aki ‑ akárhogy is nézzük ‑ az önök kreatúrája. Mondhatnám azt egy pikírt megjegyzéssel, hogy FrankNERstein a megalkotói ellen fordult, legalábbis ennek látványos jeleit tapasztaljuk. Nem mond semmi újat, gyakorlatilag a hibalistát sorolja fel, amit egyébként mindannyian ismerünk, programja nincs, ellentétben azzal a Mi Hazánk Mozgalommal, amely a Virradat-programban a legfontosabb elképzeléseket már kettő és fél évvel ezelőtt is lefektette.

Aztán azt is tudomásul kell venniük, hogy nem ő ennyire rokonszenves, hanem önök váltak ennyire ellenszenvessé. Nem őt szeretik ennyire sokan, hanem a kormányt az előbb elmondottak miatt utálták meg ily nagyon sokan. Az a helyzet, hogy amíg az egészségügyben, az oktatásban és a társadalom és a gazdaság különböző alrendszereiben a működésképtelenség határára jutottunk, és nagyon sok honfitársunk számára váltak kilátástalanná a mindennapok, ez a szereplő elég ügyesen próbálja megtéveszteni a közvélemény nagy részét. Nem kell tehát csodálkozni, hanem meg kell érteni ezt a jelenséget.

Aztán az is érdekes persze, hogy neki az elmúlt 14 évből 13 és fél éven keresztül, aktív pályafutása 20 évéből 19 és fél éven keresztül a világon semmivel semmi problémája nem volt. Ahogy elfogyott a zseton, úgy rögtön 43 évesen most született ide, és ráeszmélt arra, hogy bizony milyen rosszul működik ez az ország, és mennyire reménytelenek itt a mindennapok.

Mi vele ellentétben nemcsak a hibalistát soroljuk fel, hanem programmal szolgálunk. Erről fog szólni a következő másfél évünk, és így fogjuk sikeresen megvívni majd a 2026-os választásokat. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)