Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gyakran hallani a kormánytól és a kormánypártoktól, hogy a vidék pártjaként és a vidéki emberek képviselőiként aposztrofálják magukat. Két évvel a költségvetés vitájában az egyik felszólalójuk még azt is kijelentette, hogy egyébként elérték, hogy felszámolták a szegénységet. Hála a tervezők és a kivitelezők tökéletes munkájának, akik megalkották ezt a gyönyörű épületet, ezért lehet az, hogy nem omlott önökre ilyen hazugságok után az Országház.

Hogy ténylegesen lássák a vidéki helyzetet, és hogy a vidéki emberek sokaságának milyen életkörülményei vannak, és hogyan kell élni a mindennapjaikat, milyen nehézségeik vannak, ahhoz el kellene menni vidékre. Ez egy budapesti klímás irodából, tisztelt hölgyeim és uraim, nem látszik. Viszont azt is nagyon jól tudom, hogy nem fogják venni a fáradságot, propagandaszöveggel fogják ugyanúgy megmagyarázni ezt a helyzetet, pedig még egyszer mondom, el kellene menni vidékre, és a saját szemüknek hinni, ott tapasztalatokat gyűjteni.

Engedjék meg viszont, hogy a teljesség igénye nélkül néhány dolgot megemlítsek önöknek, hogy mi befolyásolja negatívan a vidéki emberek életét. Évekkel ezelőtt bezárták a takarékszövetkezeteket. Azt mondták a vidéki emberek ‑ én akkor még polgármester voltam ‑, hogy ez egyébként bár baj, de legalább ott vannak a posták, és mivel főleg a kistelepüléseken más intézmény, ahol a pénzügyeiket ‑ főleg az idős emberek ‑ intézhetnék, nincs, legalább még ott a posta, és ez megnyugvást jelentett nekik.

Három éve küzdök ezért, miniszterelnök urat már többször kérdeztem, Fónagy államtitkár úrnak már többször tettem fel a postával kapcsolatban kért kérdéseket, és nemcsak kritikát fogalmaztam meg, hanem megoldási javaslatokat is nyújtottam. A kormány egyiket sem fogadta meg, mindegyiket lesöpörte az asztalról. Törvénymódosító javaslatot, határozati javaslatot nyújtottam be, lesöpörték az asztalról. A legutóbbi írásbeli kérdésemre adott válaszban viszont megerősítették, hogy minden 1500 fő alatti településen a postákat, önök nem azt mondták, hogy bezárják, hanem hogy racionalizálják ‑ bezárják. Fogalmazzunk egyszerűen: bezárják.

Nem lehet másképp jellemezni azt, amikor egy településen, mondjuk, egy 800 vagy 1000 fős településen 13 óra és 13 óra 40 perc között lesz ott egy postakocsi. Munkaidőben. Hogyan intézzék az emberek az ügyeiket? Bezárták az iskolákat a kistelepülésen. Sok esetben még felújították, több tíz millió forintot ráköltöttek, majd vagy a következő évben, vagy még abban az évben bezárták. Bizonyára van benne logika, csak önökön kívül ezt senki sem érti.

Nincsenek munkahelyek. De hogyan is lennének munkahelyek, amikor a közlekedés nem megoldott? Rosszak az utak, járhatatlanok az utak. Vannak olyan települések, ahol 15-20 vagy 25-30 éve várják, hogy végre csináljanak már valamit az útjaikkal, hiszen a kátyúktól tönkremennek az autók, és egyébként ez megakadályozza azt, hogy komolyabb vállalkozások telepedjenek meg. Erre azt is szokták mondani, hogy viszont vannak buszjáratok. Azon a településen, ahol reggel van egy buszjárat, meg délután van egy buszjárat, az azért még nehezen nevezhető tömegközlekedésnek, és ez a helyben élő, dolgozni szándékozó emberek lehetőségét vonja el és lehetetleníti el.

Na most, ha nincsenek munkahelyek, és bezárták az iskolákat, akkor aki csak teheti, vagy elmegy albérletbe, vagy ha lehetősége van, akkor vesz hitelre, még a gyermekét és unokáját is eladósítva, de kénytelen hitelre venni egy lakást vagy egy házat a közeli településen vagy városban, ahol ezek a szolgáltatások elérhetők. Bezárnak a boltok, a zöldségesek, a vegyesboltok, minden bezár, hiszen nincsen kereslet, fizetőképes kereslet pedig egyre kevésbé.

És akkor még a vasútvonalak kapcsán hadd tegyek néhány említést. Önök 2010-ben többek között azzal kampányoltak, hogy az előző kormány által bezárt vasúti szárnyvonalakat újra fogják nyitni. Nem történt meg, sőt folytatták ezt a pusztító munkát, és még több vasúti szárnyvonalat zártak be úgy, hogy egyébként a személyközlekedés vidéken vasúton szinte elképzelhetetlen. És ami ennek a sok bezárásnak az egyik legszomorúbb következménye, hogy a főleg és zömmel idősek lakta kistelepülésekre az időseket bezárták úgy, hogy szinte ellátás nélkül kell vegetálniuk a saját szeretett kistelepülésükön.

(9.40)

Egyetlenegy kérdés maradt: önök laknának‑e ilyen településen? Meggyőződésem, hogy nem. Márpedig, amennyiben nem, akkor kérem, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy másnak se kelljen. (Szórványos taps a Jobbik, a DK és a Momentum soraiból.)