Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hála a vízügyi szakma, a védekező szervek és több tízezer civil áldozatos munkájának és a szerencsének, az árvizet nagy baj nélkül átvészeltük. Az elmúlt hónapok mégis azt erősítik, amit évek óta mondunk: rendszerszintű változásra van szükség a vízgazdálkodásban. Szeptemberben az árvíz ellen küzdöttünk, míg augusztusban még arról volt szó, hogy 80 ezer hektáron keletkezett több száz milliárdos aszálykár. A nyári aszály és a szeptemberi árvíz ugyanazon válság két oldala, és ezt úgy hívják, hogy klímaválság, ezért együtt, rendszerszerűen is kéne kezelni.

A miniszterelnök elmondta, hogy a 2013-as árvíz óta 430 milliárd forintnyi árvízvédelmi beruházás valósult meg. Azt már nem tette hozzá, hogy Kismaroson, Vácott és Esztergomban nem készült el a védmű, és a rég tervezett vésztározókból is csak néhány létesült. Viszont az állam csak most, a nyáron potom 600 milliárdért vásárolt ingatlanokat Orbán Viktor vejétől és két másik oligarchától; csakhogy mi is értsük, hogy mi a fontos önök szerint.

Önök is tudják, hogy mást és másképp kellene csinálni. A Nemzeti Vízstratégiában azt írták, hogy az árvizek katasztrófaként történő kezelése a megelőző árvízvédelem helyett rendkívül drága, kiszámíthatatlan időszakban fellépő finanszírozási szükségszerűséget jelent. Önök írták le, hogy a katasztrófavédelmi logikájú védekezésről át kell állni a tervszerű vízgazdálkodásra.

Ami az árvízvédelem és az aszály összefüggését illeti: a fenntartható vízgazdálkodás szakértői szerint árvizek idején legalább 30 százalékos ártéri borítottságot kellene lehetővé tenni az árvíz szabályozott, gravitáción alapuló tájba vezetésével. Ehhez az agráriumban tájhasználat-változásra lenne szükség, a szántóföldek egy részét rétekké, legelőkké, időszakos vizes élőhelyekké kéne alakítani. De hát hol vagyunk most ettől?

Gondoljuk el esetleg, hogy a Boris ciklon nem a szomszédos országokban és nem az Elba vízgyűjtőjén, hanem mondjuk, nálunk dobott volna le 400 milliméter csapadékot egy nap alatt! Milyen károkat okoznának a városi villámárvizek, ha az önök kormánya továbbra is a térkövet és a betont látja az egyetlen urbanisztikai megoldásnak?

Remélem, egyetértünk abban, hogy a jelen és a jövő biztonsága a legfontosabb kormányzati feladat, csak éppen nem ugyanott látjuk a veszélyeket. A magyar társadalomra leselkedő veszélyek elsősorban a környezeti biztonsághoz, a klímaalkalmazkodáshoz és kiemelten a vízvisszatartáshoz, a vízellátáshoz kapcsolódnak.

Kérdezem tehát: lehet‑e a 2024-es év ébresztő a magyar vízügyben? Köszönöm.