Magyar Levente

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban közel három éve tart már az ukrajnai háború, amit nyugodtan nevezhetünk öldöklésnek is, hiszen a második világháború óta Európában, illetve a transzatlanti világban ‑ ugye, sok évtizeden keresztül ezt hívták fejlett világnak ‑, ebben a fejlett világban nem látott mértékű emberveszteséggel jár ez a konfliktus.

Ha egy kicsit számolunk, akkor egészen dermesztő következtetésekre juthatunk. Azt tudjuk, hogy 1991 végén, amikor létrejött a független Ukrajna a Szovjetunió szétesésével, akkor ennek az országnak a lakossága több mint 50 millió fő volt, valahol 52-53 milliós nagyságrendről beszélünk. A következő hivatalos cenzus 2001-ben 48,5 millió embert számolt össze, tehát egy jelentős, közel 10 százalékos lakosságvesztést a ’90-es évek során már elszenvedett Ukrajna. 2001 óta az egész országra kiterjedő, a szuverén Ukrajnában megvalósuló népszámlálás hivatalosan nem történt, tehát 2001-es számokkal dolgozunk. Ha extrapoláljuk a ’90-es években természetes úton bekövetkezett népességfogyást a 2000-es évtizedre, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a 2014-es majdani események idején Ukrajna lakossága a 45 millió főt alig haladhatta meg. 2014-ben Ukrajna de facto elvesztette a Krím félszigetet a maga 1,5-2 milliós lakosságával, és ugyanabban az évben megkezdődött a Donbasz leválása is Ukrajnáról. Így, ha ezeket az egyébként fejlett ipari központokat, nagy népességkoncentrációjú területeket levesszük a feltételezett 45 millió körüli számból, akkor azt kapjuk, hogy bizony 40 millió fő alá csökkenhetett Ukrajna effektív lakossága még a ’22-es háború kitörése előtt. Ezek nagyjából reális számoknak tűnnek.

’22-ben kitört a háború, az addig bekövetkezett természetes népességfogyással együtt azt feltételezhetjük, hogy közel 10 millió fővel csökkent Ukrajna lakossága. Tehát így eljutunk egy egészen döbbenetes huszonvalahány milliós nagyságrendig. Tehát ma minden jogunk és okunk megvan azt gondolni, hogy Ukrajna valahol 25 és 30 millió fő között lehet, tehát ennek a gazdag és nagy országnak a népessége megfeleződött a rendszerváltás, illetve a Szovjetunió szétesése óta, ami egy egészen drámai, precedens és párhuzam nélküli folyamat.

Most már a nyugati média is rendre arról ír, hogy Ukrajna embervesztesége halottak, eltűntek és súlyos sebesültek vonatkozásában eléri a milliós nagyságrendet. Ha a magyar számokra vetítjük ezt a veszteséget, ez azt jelenti, mintha 350-400 ezer ember a magyar társadalomból a háború közvetlen következményeként vagy súlyos sebesülést szenvedett volna, vagy elhunyt volna a harctéren, hiszen az eltűntek jó részéről feltételezhető, hogy sajnos ez a sors jutott nekik. Csak azért mondtam el ezeket a számokat, hogy érzékeljük azt a nagyságrendű emberveszteséget és szenvedést, amit Ukrajna kénytelen átélni ezekben az években.

Magyarország részben ezért, részben azért, mert saját biztonságát is fenyegetve érzi a háború által, a kezdetektől a békét sürgeti. A fő vita nyugati partnereinkkel és a megközelítésbeli eltérés ukrán barátainkkal abban áll, hogy hogyan érjük el a békét: fegyverrel, harccal, háborúval vagy diplomáciával. Mi azt látjuk, hogy ez a frontvonal harmadik éve egyre közelebb jön Magyarországhoz ahelyett, hogy távolodna tőle. És így három év tapasztalata alapján tudjuk azt mondani, hogy a háború eddig és a háború folyamatos tüzelése, etetése a frontot csak közelebb hozta Magyarországhoz. Ily módon talán joggal feltételezzük azt, hogy ha valamifajta fegyverszünetre és majdan békekötésre kerülne sor, akkor ez a front minimum nem jönne közelebb, de lehet, hogy még el is távolodna egy megállapodás keretében Magyarország határaitól, ami a fő szempontunk, amikor ezt a konfliktust megítéljük a humanitárius szempontok mellett.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Így Magyarország az imént elmondott okokból kifolyólag továbbra is a békét tartja diplomáciájának középpontjában. Erről folyamatos konzultációkat folytatunk a legfontosabb, a békét potenciálisan befolyásolni képes nemzetközi partnerekkel, de szeretném elmondani, hogy ukrán barátainkkal is kapcsolatban állunk. Éppen ma van itt az ukrán külügyminiszter, négy év óta először, talán jeleként annak, hogy a sokak által temetett ukrán-magyar viszonyt nem kell temetni, sőt, ez a viszony legjobb reményeink szerint preparálható és egy olyan vágányra állítható, ami mindkét nép és mindkét nemzet javát szolgálja, még egyszer: magyar megközelítésben a béke mentén, illetve a humanitárius segítségnyújtás mentén, amire ez a sokat szenvedő ország méltán rászolgál és rászorul.

Úgyhogy megerősítem a frakcióvezető-helyettes úr szavait, hogy a magyar kormány továbbra is minden erőfeszítést diplomáciai úton megtesz azért, hogy azokkal a partnerekkel, akik szintén a békében érdekeltek, és akiknek van hallásuk a béke hívó szavára, egy nemzetközi koalíciót építsen fel, és nemzetközi erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy ezt a hőn áhított békeállapotot minél hamarabb elérjük további emberéletek elvesztésének elkerülése érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.30)