Kanász-Nagy Máté (LMP)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idei év egyik legfontosabb témája a magyar gyermekvédelmi szociális rendszer helyzete, és számos ígéret hangzott el a kormányoldal részéről, hogy ezt a rendszert szeretnék megerősíteni.

De számos ígéret hangzott el az ellenzék részéről is, hogy figyelemmel követik ennek a szektornak az ügyeit, számonkérik a kormányt, hogy betartja‑e az ígéretét. Én azt gondolom, hogy ezek az ígéretek, ezek a kijelentések nem teljesültek. Sajnos ez az ügy, ez a nagyon fontos ügy lekerült a napirendről. Én erre szeretnék most kísérletet tenni, hogy ezt visszaemeljem ide, a Parlament falai közé, beszéljünk erről a fontos kérdésről.

Abból kell kiindulnunk, hogy a magyar gyermekjóléti rendszer, gyermekvédelmi rendszer, általában a szociális rendszer nem teljesít olyan jól, ahogy teljesíthetne, és ez nem a rendszerben dolgozó kollegákat minősíti; azt gondolom, ez a magyar állam működési zavaraira, hiányosságaira, a magyar kormány támogatásának hiányaira vezethető vissza.

(15.10)

A problémákat napestig lehetne sorolni. Beszélhetünk forráshiányról, a költségvetési támogatások hiányáról, a szakemberek pályára vonzásáról, megtartásáról, a szakemberhiányról. Beszélhetünk a szolgáltatásokról, hogy hol, milyen szolgáltatások érhetők el, milyen minőségben, hol vannak az ellátási fehér foltok, a prevenció, a megelőzés kérdéséről, sikerül‑e a szociális problémákat megelőzni. Vagy beszélhetünk arról, hogy a különböző társágazatokkal, az oktatáspolitikával, az egyészségüggyel milyen a szociális rendszernek a kapcsolata, hiszen általában komplex problémákról van szó, amit többoldali beavatkozással lehet kezelni.

Ezek közül kiemelném a bérkérdést. Azt gondolom, a mai napig ez az egyik legsúlyosabb probléma ezen a területen, hiszen azt látjuk, hogy a szociális ágazatban dolgozók bére továbbra is messze elmarad a nemzetgazdasági átlag szintjétől. Gyakorlatilag a szociális dolgozók átlagbére alig több mint 50 százalékát haladja meg a nemzetgazdasági átlagbérnek, holott amikor önök 14 évvel ezelőtt elkezdték a kormányzást, ez még 67 százalék volt. Ebből az következik, hogy bár nőtt a nemzetgazdasági bér, a szociális dolgozók bérezése nem követte ezt a dinamikát, folyamatos az elmaradás. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy nagyon sok kolléga bruttó 300-350 ezer forintból kénytelen megélni, de nem nagyon látjuk a bruttó 400 ezer forintnál magasabb fizetéseket a szektorban; körülbelül ez a csúcs, tehát ez jelentősen elmarad az átlagtól.

Beszéljünk arról is, hogy mi történt a nyáron, mert volt valamekkora pozitív fejlemény, babráltak valamit az ágazati pótlékkal, volt egy pici növekedés. De itt sem azt követték, hogy kiszabadították volna a közalkalmazotti bértábla fogságából a szociális dolgozók, gyermekvédelmi dolgozók bérét, hanem toldozgatják-foldozgatják a fizetéseket, de a pótlékok rendszerével sem sikerül elérni tehát a nemzetgazdasági átlag szintjét. Tehát elégtelen az a béremelés, amit a szociális szférában végrehajtottak, ha egyáltalán lehet emelésről beszélni.

A másik fejlemény pedig ‑ és ez a nyár eleji törvénykezésből következik ‑ az egyfajta ellenőrzési rendszer ‑ de talán nevezhetjük sajnos vegzálási rendszernek ‑, amit a szociális ágazatban bevezettek. Az általunk, az LMP által beadott adatkérésekből tudjuk, hogy a vonatkozó kormányrendelet értelmében 268 pszichológiai alkalmassági vizsgálatra került sor, a vizsgálatok alapján mindössze két személy minősült alkalmatlannak. A Belügyminisztériumtól kaptam ezt a tájékoztatást ‑ bár nem osztották meg velem az ellenőrzésnek a módszertanát, metodikáját, nem adtak bővebb tájékoztatást ezekről a vizsgálatokról ‑, illetve a Nemzeti Védelmi Szolgálattól is kaptam az adatkérésemre tájékoztatást, eszerint 1252 darab ellenőrzést végeztek el, szintén kettő esetben került sor kifogásolható életmód megállapítására.

Tehát látunk bizonyos számokat, 268, illetve 1252, tudjuk, hogy kettő, illetve plusz kettő személy esetében látjuk, hogy nem mentek át ezeken a vizsgálatokon, de nem látjuk a további intézkedéseket. Itt van ez az ellenőrzési, illetve a kifogástalan életmód esetében egyértelműen vegzálási rendszer, nem látjuk a béremelést, nem látjuk a kapacitások bővítését. Ismét meg kell ismételnem azt az állításomat, hogy kizárólag szabályozási kérdésekkel, szankcionálással nem lehet fejleszteni a szociális rendszert, a gyermekvédelmi, gyermekjóléti rendszert, nem lehet a minőséget emelni. Béremelésre, normatívaemelésre (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), kapacitásbővítésre lenne szükség. Köszönöm szépen. (Tordai Bence tapsol.)