Kocsis Máté (Fidesz)

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csalódott vagyok, mert vártam egy tartalmasabb hozzászólást frakcióvezető úrtól. Az a helyzet, hogy eltelt a nyarunk azzal, hogy hallgattunk egy narcisztikus hazudozót, most bejöttünk ide, hallgatunk egy másikat. Mikor lesz ennek vége, képviselőtársak? Mikor lesz annak vége, hogy önök rájönnek arra, hogy az a politika, amit csinálnak, finoman szólva sem támogatott a magyar állampolgárok részéről? Mikor lesz az, amikor, mondjuk, éppen Gyurcsány Ferenc vagy a Szocialista Párt vagy a régi baloldal új baloldali szövetségesei ‑ most mindegy, hogy ezek lila kommunisták vagy zöld kommunisták vagy kék kommunisták vagy piros kommunisták ‑ nem oktatnak bennünket ki ’56-ból? (Tóth Endre: Itt ül a fél MSZMP, ne hülyéskedj!)

Orbán Balázs lehet, hogy olyat mondott, amit nem lehet mondani, de korrigálta a szavait, de még ez sem ok arra önöknek, akik éltében, holtában gyalázták Wittner Máriát, akik gyalázták az ’56-osokat, akik gyalázták az ’56-os szervezeteket, akik soha semmiben nem segítették az ő munkájukat, egyáltalán szólásra emelkedjenek ebben a Házban. Az önök szellemi elődei, éppen azé, aki most kiment a teremből, sőt még családtagjai is voltak azok, akik embereket kínoztak halálra, embereket ítéltek halálra, és akik a tömegbe lövettek. Tehát messzemenőkig visszautasítjuk a túloldal bármely tagjától (Tordai Bence: Ez kevés lesz!), bármely baloldali politikustól, hogy ’56 kérdésében bennünket bármilyen vonatkozásban felkérdezzen. (Tordai Bence: Mire fel? ‑ Taps a kormánypártok padsoraiból.) Azt is világosan kell látni, képviselőtársaim… Tordai úr, bár nem tudjuk, hogy milyen párt minőségében szólalt itt föl, de meghallgattuk türelmesen, ugyanerre kérném én is önt. (Közbeszólásra:) A sajátjából már kilépett.

Azt tetszett mondani, hogy nemzeti egység alakult ki ’56 megítélésében. Hát, ön elfelejtett ott lenni azon a 2006-os rendezvényen, amin mi ott voltunk, amikor az 50. évfordulón az az ember, akivel maga szövetségben van, ránk lövetett. Nem éles lőszerrel, nem éles lőszerrel (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) ránk lövetett. Ez a nemzeti egység, képviselő úr? Vagy az a nemzeti egység, hogy ugyanaz az ember, aki most kivonult ‑ nem tudom, hogy egyébként miattunk ennyire durcás vagy valami más miatt, de aki most kivonult ‑, az az ember ’56 szellemi örököse? Önök vele léptek szövetségre. Együtt indultak a választáson. Még az is lehet, hogy együtt fognak ‑ önöknek mindenesetre muszáj lenne valami gazdatestet találni. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Szóval, csak azt szeretném önöknek mondani, hogy ’56 kérdésében nagyon óvatosak legyenek. Nagyon óvatosak legyenek, mert minden idézetük, minden döntésük rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy szembefordítsuk önökkel. Önök ’56 ügyében ezzel az emberrel az oldalukon egy szót se szóljanak!

És azt szeretném önöktől kérni, hogy Orbán Balázsnak a korrigált szavait vitassák meg vele. Ne gondolják azt, hogy Orbán Balázs nem képes önökkel ‑ zárójelben megjegyzem: szellemi fölényből ‑ egy jó ’56-os vitát megvívni, és úgy van, ahogy a mi politikai közösségünkben mindenki vallja, hogy nekünk Magyarország az első. Így van ezzel Orbán Balázs is, ne próbálják azt a látszatot kelteni, mintha ez nem lenne! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Azt szeretném önöknek mondani, hogy az árvízről azért még érdemes néhány szót mondani. Tehát mégiscsak ismerjük már azt a baloldali reflexet, hogy jön valami természeti csapás, érdekes módon egyébként éppen pénteken lesz a 14. évfordulója a kolontár-devecseri vörösiszap-katasztrófának, tehát ennek a jelenlegi kormánynak számtalan olyan csapást és megpróbáltatást kellett elhárítania, amelynek a végén ‑ persze a részleteken lehet vitatkozni, de a végén ‑ a nagy bajt sikerült elkerülni.

(14.50)

Nemcsak árvizek, nemcsak vörösiszap, hanem migráció, háború és egyéb kérdésekben is. Megfigyeltük, már-már féltudományos alapon, hogy önök, vagy most éppen egy új messiásuk is, mindig valamiért azon drukkolnak, hogy ne sikerüljön. Nincs elég ember, nincs elég homokzsák, nincs elég ez, nincs elég az. Ezt hallgattuk egész nyáron. De azt könnyen beláthatjuk ma már, hogy lement az árvíz, hogy ha nem lett volna ez, nem lett volna az, nem lett volna elég ember, akkor nem lett volna sikeres a védekezés sem. A védekezés csak úgy lehetett sikeres, hogy minden rendelkezésre állt. Innen is köszönettel tartozunk a civil segítőknek, akik a hatóságok és a szakemberek munkáját segítették. (Tordai Bence: Az önkormányzatok is!) Magyarország helytállt ebben az árvízi védekezésben (Taps a kormánypárti padsorokból.), ezért köszönet, igenis, innen, a parlamentből a kormánynak is, és köszönet mindenkinek, aki ebben részt vett.

Azt is szeretném önöknek világossá tenni, hogy a gazdasági semlegesség kérdésében is talán az lenne a jobb, ha ‑ igen, nehéz kimondani ‑, ha csendben maradnának, főleg az óbaloldali képviselők. Mégiscsak önök voltak azok, akik 190 nyereséges állami vállalatot értékesítettek. Most, hogy a kormány darabonként, nagy nehezen, nagy kiadások árán vásárolgatja vissza, hogy az országot a lehető legtöbb szektorban a saját talpára állítsa, mégiscsak onnan ered ez a probléma, hogy önök el tetszettek adni, az a helyzet, hogy el tetszettek adni a nyereséges állami vállalatokat. Ha a miniszterelnök szavainak világkitekintését nem értik meg, akkor csak azt az egyszerű összefüggést szeretném önöknek idehozni, hogy az Egyesült Államok Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, és Kína az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere. Nem olyan bonyolult ez! Ha Magyarország a saját kis méreteivel szeretne ebben a világban boldogulni, az a legjobb, ha semleges.

Azt szeretném mondani Ungár képviselő úrnak, aki aggódott az amerikai elnökválasztás beavatkozási kísérletei miatt, hogy talán azért az a közel négyszázmilliós ország elbírja azt a brutális véleménynyilvánítást, amit Magyarország végez az Egyesült Államokban, és reméljük, kiheveri az amerikai demokrácia azt is, hogy a magyar miniszterelnöknek vagy akár a mi politikai közösségünknek álláspontja van. Meggyőződésem szerint nem mi választottunk, hanem minket választottak, úgyhogy forduljon az itt regnáló amerikai nagykövethez ezzel a kérdésével.

Azt is szeretném önöknek elmondani, hogy teljesen nyilvánvaló, a mai vitából kihallatszódik, hogy önöknek a nyár nem az Európa-bajnokságról, nem az olimpiáról, még csak nem is a saját szavazóik megtartásáról szólt, hanem arról, hogy ne tanuljanak lehetőleg semmit a korábbi hibáikból. Teljesen világosan látszik, hogy Tordai képviselő úrnak azon mondatai, amelyek arról szóltak, hogy a fegyverszállítást engedélyezni kellene, hogy igenis segítséget kellett volna nyújtani, ez körülbelül két éve a magyar választók által lezárt vitának az indokolatlan folytatása. (Tordai Bence: Szerinted!) A magyarok nem akarnak más országok háborújában részt venni. Nem tudjuk érthetőbben, szebben, kampányszerűbben, emberibben elmondani önnek ‑ hála a jóistennek, nem biztos, hogy másfél évnél többet kell még önnel itt lennünk, hacsak nem találnak új gazdatestet ‑, de azt szeretném önnek mondani, hogy engedje már el, az ég áldja meg, ezt a háborúpárti, fegyverszállítós, beavatkozós, „küldjünkkatonás” álláspontját! Nem kapott többséget a magyar választóktól, még akár vitatkozhatnánk is rajta, de nem kapott többséget 2022-ben ez az álláspont. (Tordai Bence közbeszól.)

Az az igazság, képviselő úr, hogy minden olyan politikus és politika, aki és amit itt képvisel, ideértve Gyurcsány Ferencet is, mindennel szembemegy, ami a magyar érdeket képviseli. Éppen ezért köszönöm azt a kormányálláspontot, amit a miniszterelnök most ismertetett, mert a mi meggyőződésünk szerint, a magyar választók többsége által felhatalmazott képviselők meggyőződése szerint ez a magyar jövő útja. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormánypárti oldalon.)