Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A „megadtuk magunkat”-tól hangos a magyar sajtó, ettől hangos Magyarország. Az ellenségnek tudjuk megadni magunkat, tehát kell lenni egy ellenségünknek. Én jelentem önöknek, hogy mi azt látjuk, hogy a Fidesz-kormány megadta magát. Megadta magát aszály tábornoknak, megadta magát annak az aszálynak, ami a Duna-Tisza közén, a homokhátságon évek óta tombol, és ha van egy enyhe csapadékhiányos időszak, tönkretesz mindent.

A miniszterelnök urat szerettem volna kérdezni, de a miniszter úr van benn, hogy miért adtuk meg magunkat, és mit teszünk ellene. Levonult a nagy dunai árhullám, és nyomát sem látjuk a Duna mentén tározóknak, amikből a homokhátságot feltölthetnénk. Lementek a kampányvideók, lementek a propagandavideók, bemutatták a vízügyi igazgatóság munkáját. Oda kell figyelni. 100-150 éves csatornákat töltenek fel vízzel, amik teljesen más hidrológiai viszonyokhoz készültek, teljesen más éghajlati viszonyokhoz készültek.

Kérdezem én: milyen technikai megoldásokkal és milyen költségvetési támogatással kívánják megoldani azt, hogy a Dunából a Duna árvízszintjénél közel 30 méterrel magasabb homokhátságra eljusson a víz? Az nem megoldás, hogy csatornákat ásunk, hiszen ez fizikailag lehetetlen. Itt ki kell küszöbölni az ősöknek a hibáját, ki kell küszöbölni azt a hibát, amit jó szándékkal követtek el a termőterületek érdekében, és az önök kormányának 14 év alatt erre bőven megvolt a lehetősége, mert ez a probléma már a 70-es években ismert volt, hogy be fog következni.

Én annyit szeretnék kérdezni, hogy vállalják‑e önök azt, hogy egy aszályköltségvetéssel nem a stadionokat, nem a sportokat nagyon megtolva, nem a miniszterelnök úr hobbijára, hanem a Kárpát-medence megmentésére, a homokhátság megmentésére megfelelő mennyiségű forrást biztosítanak. Köszönöm, várom a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)