Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! ‑ legalábbis azok, akik itt vannak. Nagyon nehéz szavakat találni újra és újra, hogy meddig tud még a kormány a jogalkotás minőségében süllyedni, a cinizmus tekintetében pedig újabb és újabb rekordokat dönteni. Ez egy ilyen nap ismét.

Az a törvényjavaslat címe ‑ mostanában csak ezen szoktam leginkább kacarászni, mert szerintem mindent elmond önökről, a kormányzásukról, arról, hogy önök hogyan tekintenek erre az intézményre, ahol most itt éppen vagyunk, a magyar Országgyűlésre, annak szerepére, a saját képviselői esküjükre, a saját képviselői tevékenységükre ‑, azt mondja ez a törvény, hogy „az állam működését érintő egyes törvények módosításáról”, és kapunk egy 91 oldalas törvényjavaslatot, 60 törvényt módosít, mindezt hétfőn délben benyújtják, és most, kedden délelőtt jól megtárgyaljuk. Bocsánat, kiegészítendő: tegnap este a Törvényalkotási Bizottság ülésén még egy jó harmincoldalas javaslattal átírják, merthogy a benyújtás után néhány órával rájönnek, hogy arra is alkalmatlan, hogy önök egyáltalán megszavazzák, nemhogy arra, hogy egy normális országban parlament elé kerülhessen.

Van egy elvi problémám. Most már lassan ott leszünk tényleg, mint az előző rendszerben, hogy lehet egy tavaszi meg egy őszi ülésszak. Nem kell már az állam működését érintő egyes törvények módosítására behozni ilyen kilencvenoldalas törvényt; hát, hozzanak be egy egyes törvények módosításáról szóló salátatörvényt február 15-én, 287 oldal, minden, amit akar a vezér meg a vezérkar, azt tessék itt átnyomni két nap vagy egy nap alatt, azt’ mehet mindenki a Balcsira, vagy ahova akar! Mert ez most igencsak úgy néz ki, tisztelt államtitkár úr. Egészen elképesztő!

De ha a valóságot nézzük, és maradunk még a címénél, akkor nem az állam működését érintő egyes törvények módosításáról szól ez, hanem az állam működésképtelenségét érintő egyes törvények módosításáról. Ennek a törvényjavaslatnak a döntő többsége a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Nyilvánvalóan ők készítették elő, nyilvánvalóan ők csinálták valamilyen módon és szempontból. Ne haragudjon, államtitkár úr, ön részt vett a katasztrófavédelem hatáskör-áttelepítésével kapcsolatos egyeztetéseken? Van fogalma róla, hogy a tűzoltóságnál, a katasztrófavédelemnél milyen problémák vannak, és mit gondolnak erről az ott dolgozó emberek? Tudja, hogy milyen egyeztetések történtek vagy milyen tartalmi részei vannak ennek a javaslatnak, milyen következményei lesznek, azon kívül a vezetői összefoglalón kívül, amelyet volt szerencsém nekem is olvasni, államtitkár úr, amelyet a kormány elé terjesztettek, amelyben világosan, saját maguknak leírják, hogy fejre tud állni az egész hatósági ügyintézés, ha ezt nem normálisan csinálják? Ehhez képest ezt most így csinálják.

Ebben a javaslatban ennek az átszervezésnek a világos célja az, hogy leginkább a nagyberuházásoknál még inkább föl tudják gyorsítani, leegyszerűsíteni és kézzel vezérelni a hatósági engedélyeztetést, hogy a külföldi nagyberuházóknak még inkább ki tudják szolgálni az érdekeit, ha kell, a magyar emberek érdekeivel szemben is, mert erre, úgy tűnik, a katasztrófavédelem szakmai apparátusa kevésbé volt alkalmas, majd a kormányhivatalban okosba’ megoldják önök; az egyik oka ez volt. A másik oka meg az, amiről évek óta beszélünk, hogy olyan létszámhiány van az egész rendvédelem területén, hogy valóban nem működött a hatósági engedélyeztetés. Mert ahogy a saját előterjesztésükben leírják, már most sincs ember, és ha ezt az átszervezést úgy csinálják, hogy az emberek nem mennek majd át a kormányhivatalhoz, akkor effektíve nem fog működni a rendszer. Ezt saját maguk leírták, államtitkár úr, bizonyára olvasta ön is. És akkor erre adnak egy olyan jogi megoldást, hogy sarokba szorítják a most hivatásos állományú embereket, egy szokásos, ilyen „pisztoly a fejhez” megoldással, hogy vagy átmész most, komám, és akkor két évig megtarthatod a fizetésedet, vagy nem, és akkor viszontlátásra. És ezt is csak azért rakják a törvénybe, mert pontosan tudják, hogy ha a második variációt fogják az emberek elfogadni, akkor fejre áll az egész rendszer. Úgyhogy egy kis mézesmadzaggal szépen beszorítják őket a sarokba: ha akarod a gyerekedet iskoláztatni, ha akarod a hiteledet fizetni, akkor befogod a szádat, aztán átvonulsz egy másik intézménybe. Gratulálok! Fantasztikus!

Egyébként sajnálom, hogy önnek kell mondanom. Az egész törvényhez semmi kedvem hozzászólni, mert nevetséges, hogy önnel kell beszélgetnem, államtitkár úr! Itt a belügyminiszternek kell ülnie, amikor benyújtanak egy ilyen javaslatot, amely az egészségügy, az oktatás és a rendvédelem területét egy csomó dologban a feje tetejére állítja. Hát milyen felelős kormányzás ez? Ne haragudjon, önnek semmi köze ehhez a javaslathoz, azon kívül, hogy a főnöke nevén lett benyújtva! Nem is önök készítették elő. És nem is tudok önnel, ha akarnék sem, szakmai vitát folytatni. Gondolom, az én hiányosságaim miatt is az egészségügyről meg az oktatásról kevésbé, de a rendvédelem területén valószínűleg kettőnk közül már nem az én hiányosságom miatt nem tudnánk szakmai vitát folytatni arról, hogy milyen szabályokat ír elő ez az Országgyűlés mostantól az embereknek itt néhány órán belül, sok százezer, ha a családokat nézzük és a közoktatási részt nézzük, sok millió embernek.

Nem megyek bele, mert egyszerűen nem méltó ez az egész arra, hogy szakmai szempontból végigvegyük a javaslatot. Persze, van benne egy-két támogatható dolog is; egyébként csoda, hogy a hatvan törvény módosításából, mondjuk, kettőt föl lehet sorolni, amit az ember szívesen megszavaz, vagy hármat. A Batthyány-Strattmann Alapítvány létrehozása, ha tényleg azt a célt fogja szolgálni, hogy az igen drága gyógyszerek támogatására gyorsabb és hatékonyabb megoldás legyen, mint a mai ‑ és gondolom, a NEAK ügyintézési gyorsasága tekintetében szintén van némi összefüggés az apparátus működésképtelenségével ‑, legyen ez jó. Nagyon reméljük, hogy az lesz, mert emberek élete múlik ezen, és attól tartok, mindenki családjában van lassan olyan, akit ez érintett már. Nyilván támogathatók az örökbefogadás tekintetében hozott javaslatok is.

De akkor még egy utolsó megjegyzés, mert itt a KDNP-s képviselőtársam erőteljesen az asztalra tette ezt a „mobiltelefon az iskolákban” kérdést.

(11.20)

Először akkor ismét megkérdezném: államtitkár urak, ennek a nagyon fontos kérdésnek, amivel egy csomó dologban még csak vitatkozni sem tudok azzal, amit a KDNP-s képviselőtársam itt elmondott, ennek ez a terepe itt, amit most csinálnak? Egy nap alatt elfogadott törvényben, időkeretes vitában gyorsan essünk túl rajta, aztán majd meglátjuk, mi lesz? Ez a szülők és a gyerekek megtisztelése?

Nyilvánvalóan kell vele valamit kezdeni, teszem hozzá, KDNP-s képviselőtársam még jó, hogy hozzátette, hogy persze az intézmények is küzdhetnek ez ellen, de azért a dolog a családokban kezdődik. Tehát aki cumi helyett laptopot vagy tabletet ad a gyerek kezébe, hogy csöndben maradjon, azzal nem tudom, az iskola mit fog majd tudni kezdeni, de ez egy magánjellegű kérdés. Lehet, hogy erről is érdemben lehetne vitatkozni, akár közéleti fórumokon is, merthogy egy teljes generációnak ez egy tök új dolog, önök is tudják, önöknek is, meg a mostani fiataloknak is, akik gyereket vállalnak fiatalon, és sem az előnyére, sem a veszélyére nincsenek feltétlenül felkészítve.

De hogy egy ilyen fontos témakört, önök azt mondják, hogy legalább emiatt szavazzunk meg egy ilyen 60 törvényt módosító salátatörvényt, szerintem nem mi nem tiszteljük az embereket, hogy ezt belerakják egy ilyen törvényjavaslatba, hanem önök nem tisztelik meg, sem a szülőket, sem a gyerekeket, hogy a nemzeti kártya kiterjesztésével egy törvényjavaslatban, egy gombnyomással kell erről dönteni, hogy hogyan lehet még könnyebben külföldi munkavállalókat Magyarországra behozni. Ez önök szerint megtisztelése a magyar gyerekeknek meg a magyar szülőknek, hogy ezzel keverik össze?

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerűen ez így nem jogalkotás. Még ezt a 9 percet sem érdemelte volna meg ez a javaslat, nem a tartalma, az órákat, meg napokat, meg heteket érdemelne külön-külön, ahogy a jogalkotási törvényben ma is le van írva, csak tojnak rá egy nagyot, nem tudok mást mondani. Nem lehet. (Dr. Répássy Róbert: Jaj, ne beszéljünk így!) Nem beszélünk így, igaza van, államtitkár úr, meg nem nyújtunk be ilyen törvényjavaslatokat, meg nem üresítjük ki a parlamentet, meg nem nézzük hülyének az egész országot.

Mondhatja államtitkár úr, hogy ennek van 45 százaléka ma Magyarországon, ettől még ez nem lesz jó, ettől még ez szégyenteljes, kontraproduktív, és mindennek nevezhető, csak kormányzásnak nem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)