Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kispesten, a piacon gyakran találkozom egy igen kedves úrral, aki a családjával neveli a tartósan fogyatékos gyermekét, aki már betöltötte a 18. életévét, és gyakran hívja fel a figyelmemet az ezzel kapcsolatos problémákra és nehézségekre. Hadd említsek meg néhány dolgot ezek közül!

Itt olyan fiatal felnőttekről beszélünk, akik sajnálatos módon nem képesek az önálló életvitelre, ezért állandó gondoskodásra és támogatásra szorulnak a családjuktól. Ugyanakkor a nekik járó pénzbeli ellátás semmilyen módon nem fedezi ezeket a költségeket, hiszen az egyik szülő nagyon gyakran nem tud munkát vállalni, ők maguk természetesen nem keresőképesek, és az a járandóság, amit ők, illetve a szüleik kapnak, nem éri el összességében a százezer forintot.

Szerintem az egy nagy siker volt ‑ és most nem keresném, hogy kinek a sikere ‑, amikor sikerült elérnünk azt, hogy a 18 év alatti beteg gyermeküket nevelő szülők ápolási díja megemelkedett. Ott sincs még minden rendben, de az egy komoly előrelépés volt. De itt az történik, hogy amikor eléri a 18 éves korhatárt ez a gyerek, akkor, miközben ugyanúgy gondozásra szorul, a támogatása jelentősen csökken.

Én sajnálatosnak tartom azt, hogy amikor egy bírósági ítélet kimondta, hogy az ő lakhatásukat, az ő szüleik lakhatását, támogatott lakhatását törvény szerint biztosítani kell, akkor a kormány, a Belügyminisztérium nem elfogadta ezt az ítéletet, hanem kúriai felülvizsgálatot kért, ilyen módon fosztva meg őket ettől a lehetőségtől. De ez nem menti fel a kormányt az alól, hogy megoldja ezt a problémát és megoldja a támogatott lakhatást.

Hadd mondjak gyorsan még egy problémát! A gépkocsihasználat ezekben az esetekben gyakran létszükséglet, de olyan esetet is ismerek, amikor azért utasították el például a súlyadómentességet, ami azért nem egy nagy tétel, mert 7, azaz 7 lóerővel erősebb volt a kocsi az előírtnál. Mikor számíthatnak érdemben több támogatásra, nagyobb empátiára és rugalmasságra a kormány részéről?