Orosz Anna (Momentum)

OROSZ ANNA, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Hú, hát nehéz megszólalni több mint egy óra (Nacsa Lőrinc: Hát, igen!) hazudozás és… (Nacsa Lőrinc: Újbuda után!) Szóval, nehéz megszólalni több mint egy óra hazudozás, felelősséghárítás után. Tényleg semmi másról nem beszéltek az elmúlt percekben, mint arról, hogy az ellenzék miért hibás a gyerekek helyzetéért.

Uraim és Hölgyeim! 14 éve kétharmados hatalomban vannak. Nézzenek körül az országban! Felsorolták, hogy hány remek jogszabályt hoztak a gyermekek, a családok, a nők védelmében, és ehhez képest nézzék meg gyerek- vagy szülőszemmel azt, hogy mi történik ma Magyarországon!

Kezdjük mindjárt Bicskénél! Hogyha önök akkor cselekedtek volna, ha akkor vállalták volna a felelősséget, amikor kiderült, hogy Bicskén baj van, az 2011-ben volt, akkor öt évvel lerövidítették volna a bicskei gyermekotthonban élő gyermekek szenvedését.

Aztán ott van Hajdúhadház, ahol egy kétéves kisfiú halt bele a sérüléseibe idén márciusban. Aztán ott van Tamási, ahol volt feleségét… (Tasó László közbeszólása.) Most márciusban! Igen, olvassa esetleg a híreket, igen. (Az elnök csenget.) Aztán ott van Tamási, ahol volt férje halálra késelte feleségét, miután a börtönből szabadult, és miután voltak arra utaló jelek, hogy ez a férfi továbbra is veszélyes a feleségére. Aztán ott van a pedofil fociedző, aki kiszabadult a házi őrizetből, mert a rendőrség nyomkövető rendszere heteken át nem működött.

(13.30)

A gyerekek ma Magyarországon nagyon nincsenek jól ‑ ezt nem én mondom. Ezt nem én állítom. Gyermekpszichológusok, gyermekpszichiáterek százai hívták erre fel a figyelmet nem egyszer, nem kétszer. Levelet írtak, nyílt levelet fogalmaztak meg önökhöz, javaslatokat tettek, hogy hogyan lehetne ezen javítani.

Magyarországon az Európai Unión belül a harmadik legmagasabb azoknak a gyermekeknek az aránya, akik nem jutnak hozzá a nekik szükséges orvosi ellátáshoz. Szintén harmadik legnagyobb arányban vannak Magyarországon az egész Európai Unión belül azok a gyerekek, akik anyagi nélkülözésben élnek. Szintén harmadikok vagyunk korai iskolaelhagyásban. Ez a valóság, uraim!

Én nem tudom pontosan, milyen jogszabályoktól remélik azt, hogy a gyerekek helyzete jobb legyen, de nem lett jobb. Hétvégente nem lehet szülni egy sor kórházban! Komolyan azt mondják, hogy az önök jogszabályai egy centiméterrel is javítottak a magyar gyermekek helyzetén? Hát, szégyelljék magukat, komolyan!

A családi pótlék lassan húsz éve nem emelkedik. Tényleg, mondják meg nekem, hogy mire mennek a gyerekek, a szülők és a gyerekekkel dolgozó gyermekvédelmi szakemberek, pedagógusok vagy bárki, aki gyerekekkel dolgozik állami, önkormányzati vagy alternatív fenntartású intézményekben azokkal a jogszabályokkal, amelyekre most önök hivatkoznak?! Egyetlen dolgot biztosan elértek vele, azt, hogy a szexuális kisebbségek ellen fordítottak egy sor embert. Azt elérték vele, hogy ma szomszéd és szomszéd lebuzizza egymást azért, mert politikailag nem értenek egyet valamiben. Hát, gratulálok, ez aztán a teljesítmény!

Aztán a másik, amiről nagyon sokat beszéltek az elmúlt bő egy órában, hogy mi volt 2010 előtt. Engem nem érdekel, hogy mi volt 2010 előtt, de azokat a gyerekeket meg főleg nem, akik nem is éltek akkor. Azok a gyerekek, akik ma nincsenek jól az önök felelősségéből, azok meg sem születtek 2010 előtt. 14 éve vannak kormányon, a kormányzásuk 15. évébe léptek be. Kit érdekel, hogy mi volt 2010 előtt? Ahhoz képest kormányozzanak jól, hogy kétharmados felhatalmazásuk van, hogy rengeteg európai uniós pénzt kaptunk, hogy gazdasági konjunktúra volt az elmúlt 14 év nagy részében! Nem érdekel senkit, hogy mi volt 2010 előtt. Ezzel nem takarózhatnak tovább!

És akkor a szóban forgó két törvénymódosító javaslatról, amit úgy terjesztettek a közvélemény elé, mintha ez valami Szent Grál lenne, ami majd mindent rendbe hoz a gyermekekkel kapcsolatban. Ezzel az első számú probléma az, hogy minden létező szakmai szervezet, gyermekjogvédő elmondta, hogy alapvetően nem jogalkotási problémák, hanem végrehajtási problémák vannak a gyermekvédelemben. Elmondták, hogy a gyermekvédelmi törvény 1997-es megszületése óta soha nem volt elég pénz annak a minőségi végrehajtására, és ez nem változott az elmúlt 14 évben sem.

A másik probléma pedig az, hogy ez a két törvényjavaslat gyakorlatilag semennyire sem tükrözi azt az állásfoglalást, amit a minden komolyan vehető gyermekvédelmi szervezetet, gyermekjogi képviselőt tömörítő Gyermekjogi Civil Koalíció megfogalmazott egy 40 pontból álló alapos és átgondolt szakmai javaslatcsomagban.

Ez a két törvényjavaslat, amiről most beszélünk, nem fogja érdemben javítani a magyar gyermekek helyzetét, sem a gyermekvédelemben, sem az iskolákban, sem az óvodákban, sem sehol az országban. Mitől lenne viszont jobb a gyermekeknek? Például ha mindent elkövetnének azért, hogy a bántalmazás minden létező formáját megelőzzék. A verbális, a fizikai, a szexuális bántalmazást is ideértem, illetve ha az mégis bekövetkezik, akkor azt megfelelő érzékenységgel kezelnék.

A gyermekvédelmi dolgozóknak folyamatos képzést kellene biztosítani gyermekjogokról, traumatudatos szemléletről, a bántalmazás felismeréséről és kezeléséről, ha a pedagógusok és a szakképzésben dolgozók is kapnának továbbképzéseket annak érdekében, hogy felismerjék a bántalmazást, jelezzék, és kezelni is tudják azt. A gyermekjogi oktatást nem csak az állami, önkormányzati vagy alternatív fenntartásban lévő intézményeknek és szakembereknek kell biztosítani. Széles társadalmi diskurzusra van szükség a gyermekjogokról, amibe be kell vonni a gyerekeket, a szülőket és minden magyar állampolgárt.

Aztán: pornográf tartalmak elérhetőségének korlátozása. Nagyszerű, hogy szeretnének ebben előrelépni, és hogy szeretnék megakadályozni, hogy ilyen felvételek jussanak el gyerekekhez, de az a helyzet, hogy lehet tudni, hogy a tiltással önmagában nem sokat érnek el. Valójában a megelőzés, az edukáció lenne a fontos, no meg az, hogy ha nem ömlene az online és az offline térben a gyerekekre mindenütt a mocskos, hazug, gyűlöletkeltő fideszes propaganda, ha a Bogyó és Babóca közben nem indulna be a gyűlöletcunami a YouTube-on, az iskolák, óvodák és bölcsődék mellett nem bombás plakátok között sétálnának el gyerekek és szüleik minden egyes nap.

Az segítene még a gyerekeken, hogyha senkit nem emelnének ki családjukból azért, mert szegények. Ahelyett, hogy az állam a rossz anyagi helyzetben lévő családokat bünteti azzal, hogy a gyerekeiket elszakítja tőlük, a megélhetési problémákon kellene segíteni még akkor, amikor nem következett be a baj. Azzal segítenének a magyar gyerekeken, hogyha az örökbefogadást nem gátolnák, hanem segítenék. A Momentum szerint támogatni kell, hogy minden örökbefogadásra vágyó és arra alkalmas felnőtt fogadhasson gyereket örökbe, függetlenül attól, hogy van‑e házastársa vagy hogy milyen nemű a párja.

A magyar gyerekeknek akkor lenne jobb, ha a gyerekvédelem végre megkapná a szükséges anyagi támogatást. Szégyen, hogy jelenleg 1,7 százalékát költik a GDP-nek gyermekvédelemre. Egyébként ez még 2010-ben is egy nagyobb arány volt. Nagyjából 3 százaléknak megfelelő összeget kellene elkölteni gyermekvédelemre ahhoz, hogy működőképes intézményrendszerről lehessen beszélni.

Ugyanezen ponton belül fontos megemlíteni, hogy ne várják azt, hogy 200-300 ezer forintokért jól végezzék a világ legnehezebb munkáját a gyermekvédelemben dolgozók, akik súlyosan traumatizált gyerekekkel dolgoznak együtt minden egyes nap anélkül, hogy érdemi, szakmai, mentális vagy emberi támogatást kapnának a magyar kormánytól. Ugyanígy a nevelőszülők díjazását is drasztikusan meg kellene emelni ahhoz, hogy pótolni lehessen azt a nagyságrendileg kétezer hiányzó nevelőszülőt a rendszerből.

Végezetül arra lenne szükség, hogy a gyermekeknek Magyarországon jobb legyen, hogy végre erős gyermekjogi képviselet legyen. A jelenlegi 16 helyett minden járásban kellene hogy dolgozzon egy gyermekjogi képviselő. A gyámok munkakörülményeit, béreit is rendezni kell, és önálló gyermekjogi ombudsmant is ki kell nevezni. De persze ahhoz, hogy ennek értelme legyen, nem ártana az sem, hogy ha esetleg hallgatnának az ombudsmani jelentésre, ahogy ezt Balog Zoltán korábbi családügyi miniszter sajnos nem tudta megtenni, vagy nem volt képes megtenni.

Sokszor kértek tőlünk ilyen „Ki a valódi felelős?” pólót fideszes képviselők. Viccesen kérdezgették tőlünk, hogy tudunk‑e adni. Egyébként tudunk, van még. Tudják, azért vagyunk még mindig ebben a pólóban, mert ez a törvénycsomag, ahogy minden, amit az elmúlt években tettek, semmi másról nem szól, mint a felelősség hárításáról. Ha valóban vállalták volna a felelősséget, akkor nem 2016-ban távolították volna el a pedofil igazgatót, amikor egy Szabolcs nevű bicskei áldozat öngyilkos lett, hanem 2011-ben, amikor az első jelzések megérkeztek arról, hogy óriási gond van Bicskén.

Ha valóban vállalnák a felelősséget, akkor elmondták volna, hogy mégis ki és miért utasította az igazságügyi minisztert arra, hogy jegyezze ellen a köztársasági elnök döntését a gyalázatos kegyelemről. Ha valóban vállalnák a felelősséget, akkor bocsánatot kértek volna végre a kormány nevében a bicskei áldozatoktól. Ha valóban vállalnák a felelősséget a magyar gyermekekért, függetlenül attól, hogy milyen háttérből, gazdag vagy szegény családból jönnek, akkor az elmúlt hetekben végre érdemben elkezdtek volna a gyermekek helyzetén javítani a gyermekvédelemben, az alapellátásban, az iskolákban, az óvodákban, a bölcsődékben, mindenhol. Ha valóban vállalnák a felelősséget, akkor meghallgatnák a szakmai szervezeteket, a civileket, érdemi egyeztetéseket kezdeményeznének velük.

(13.40)

Nem ők kopogtatnának az önök ajtaján, hogy ugyan, hallgassák már meg őket, hanem önök maguktól ülnének le velük, és építenék be javaslataikat a törvénykezésbe.

Ha valóban vállalnák a felelősséget, akkor nem két ilyen üres törvényjavaslattal próbálnák elütni az egész kegyelmi botrányt, és úgy tenni, mintha bármit is tettek volna a magyar gyermekekért. Cserébe persze ismét megragadják az alkalmat arra, hogy a hagyományos párkapcsolatban élőkön kívül mindenkit megbélyegezzenek. Meséljék már el nekem, mi alapján fogják például azt ellenőrizni, hogy a gyermekvédelmi dolgozó kifogástalan életvitelt folytat-e?! Mi alapján fogják eldönteni, hogy a szórakozási szokásai rendben vannak-e? Egy Pintér Béla-darabra elmenni, rendben van? Azonos nemű emberrel randevúzni, rendben van? Csókolózni már nem, lefeküdni már tényleg nem? (Rétvári Bence: Óvatosan, képviselő asszony! Hogy beszél itt?!) Azért, gondolom, az rendben van, ha valaki néha-néha megveri otthon a feleségét, attól még dolgozhat együtt gyerekekkel. (Dr. Répássy Róbert: Kire gondol? A Tisza Pártra? ‑ Szabó Timea: Nálatok volt eddig, nem nálunk! ‑ Moraj.) Kedves Képviselőtársaim! Ez a két törvényjavaslat semmi másról nem szól, mint hogy hárítsák a felelősséget (Közbeszólások. ‑ Az elnök csenget.), és hogy még tovább bélyegezzék meg a szexuális kisebbségeket.

A Momentum-frakció tagjaival elég sok gyermekotthonba ellátogattunk az elmúlt hetekben. (Rétvári Bence: Korábban is kellett volna!) Voltunk Bicskén, voltunk Fóton, voltunk Kalocsán, voltunk Rákospalotán, voltunk Őrmezőn, voltunk Lőrinciben… (Rétvári Bence: Újbudára nem maradt idő. ‑ Dr. Répássy Róbert: Újbuda?) Tájékoztatom, hogy Őrmező Újbudán van, de semmi probléma. Voltunk Balassagyarmaton, és voltunk egy sor másik helyen.

Én azt javaslom önöknek, tisztelt fideszes képviselőtársaim és kormánytagok, menjenek el ezekbe a gyermekotthonokba, és ha merik, akkor mondják az ott dolgozó szakembereknek és az ott élő gyermekeknek azt, hogy ez a két törvényjavaslat bármit is javítani fog az ő helyzetükön. Köszönöm szépen. (Zsigó Róbert: Mi is elmentünk, csak mi nem dicsekszünk.)