Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! 88 napja nem tudhatjuk, hogy miért kapott kegyelmet, milyen indokkal kapott kegyelmet a pedofíliát segítő K. Endre. Ha bárki ebben az országban kíváncsi az ezzel kapcsolatos részletekre, akkor sunnyogást, összejátszást, összekacsintást tapasztalhat, és véletlenül sem tapasztalhatja meg az elvárható és jogos transzparenciát.

Itt érdemes megállnunk egy pillanatra, érdemes megnézni, hogy hogyan válik külön a valóság és a kommunikáció. Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök úr a megválasztását követő beszédében a következőképpen fogalmazott: „Bizonyos hatáskörökben ‑ például kitüntetések, kegyelmezés ‑ a lehető legszélesebb transzparencia híve vagyok.”

Mi is történt azóta a transzparencia érdekében a kormányzat részéről? Semmi. Konkrétan semmi, mert gyakorlatilag ez csak egy politikai bonmot volt. Ehhez hasonló kormánypárti nyilatkozatokkal és megnyilvánulásokkal szemben a valóság az, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök még a parlament elé sem engedték azt a törvénymódosítást, amit az LMP és egyébként több más ellenzéki párt is benyújtott, amely biztosította volna a kegyelmi ügyek transzparenciáját. Benyújtottunk közérdekűadat-igénylést. Visszautasították. Talán most legutoljára a Kúria a büntetőeljárási törvényre hivatkozva utasította el egy magánszemély közérdekűadat-igénylését.

Ez azért van, tisztelt képviselőtársaim, mert a kegyelmi ügyben megjelenő szereplők mindegyike egy báb. Egy báb, akinek nincsen önálló döntési jogköre. Nem dönthet önállóan, hiszen ha önállóan dönthetne, akkor vélhetően Novák Katalin elmondhatta volna, hogy miért adott kegyelmet. Ha volna önálló döntési jogköre, a Kúria valószínűleg lehetővé tette volna, hogy a kegyelmi ügy nyilvánossága megvalósuljon, de jól láthatóan nincsenek meg ezek az önálló döntéshozatali jogkörök a valóságban, még ha a törvény esetleg biztosítja is azt.

Ezt azzal tudom igazolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a miniszterelnök engedi, akkor a kegyelmi ügy lehet nyilvános. Jó példa erre Budaházy kegyelmi ügye, ahol egy bizonyos fokú transzparencia megvalósult, amikor ő kegyelmet kapott. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy kormánypárti újságok címlapjain megjelenhetnek nyomozati anyagok, ügyészségi vádiratok, pedig az ugyanúgy nem nyilvános a büntetőeljárási törvény szerint.

A legutolsó és talán legfelháborítóbb a példák közül, hogy gyakorlatilag önök a Belügyminisztériumon keresztül nyilvánosságra hozták, hogy mekkora kártérítésben állapodtak meg egy pedofíliás áldozattal szemben. A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt nemcsak a büntetőeljárási törvény tiltja, hanem ennek a titkossága szerződésben volt leírva, amit önök nem vettek figyelembe, hiszen az volt az érdekük.

Azt gondolom, összesítve ki lehet jelenteni azt, hogy nincs ma Magyarországon nyilvánossága a kegyelmi ügyeknek, hiába mondanak mást, hiába nyilatkoznak mást, a valóság az, hogy önök rettegnek a valóságtól, és rettegnek megmutatni, hogy mi van a kegyelmi ügy hátterében, és ennek nem lehet más oka, mint hogy az önök lelkiismerete nem tiszta.

Ezen a szinten akár még érteném is ezt, de tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy a kormányzó pártok felelőssége elsősorban az, hogy megalkossák azt a jogszabályi környezetet, ami nem lehetővé, hanem kötelezővé teszi a kegyelmi ügyek teljes körű transzparenciáját. Azt gondolom, hogy ebben a feladatban jelen állás szerint önök megbuktak, hiszen amit tettek, az nemhogy nem elégséges, hanem a nullával egyenértékű. Ezért joggal követeli azt önöktől mindenki Magyarországon, pártállástól függetlenül, hogy tegyék lehetővé mind K. Endre kegyelmi ügyének és mind az összes többi kegyelmi ügynek az elvárható mértékű transzparenciáját. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.