Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napokban szimbolikus dolog történt. Az egyik, főleg a fővárosban működő ételfutárcég ‑ szép kék dresszel ellátva ‑ azt a nyilatkozatot adta ki, hogy ők márpedig vendégmunkásokat nem annyira foglalkoztatnak.

A helyzet az, hogy aki a fővárosban él vagy nagyvárosban mozog, nagyon sokszor találkozik olyan szituációval, hogy akár az ételfutárcég dolgozói, akik hozzák ki a pizzát vagy a különböző, kevésbé egészséges ételféleségeket, egész egyszerűen nem beszélnek magyarul. És tökéletesen látható az, hogy egy lehetséges magyar dolgozó helyét foglalja el a harmadik világból érkező vendégmunkás, aki próbál szegény bajlódni és boldogulni, de nagyon sokszor nem beszéli a befogadó ország nyelvét, ily módon komoly problémái adódnak mind a csomag kiszállítása, mind az eligazodás terén.

Azt látjuk, hogy ha belvárosi vagy nagyvárosi kávézóba, főleg multinacionális láncolatok kávézóiba térünk be, bizony egyre gyakrabban olyan ember szólít meg a saját hazánkban bennünket a pult túloldaláról, aki szintén nem beszél magyarul, és Budapest közepén angolul kell kávét kérni; a multicég egyelőre még szíveskedik a „bennszülötteket”, minket kiszolgálni.

Tehát két, teljesen párhuzamos kép kezd kialakulni. Egyrészt sokat állítják, hogy nem is foglalkoztatnak vendégmunkásokat, nem is hallottak róluk, de valahogy azért mégis ott dolgoznak a cégek kötelékében, máshol pedig az fordul elő ‑ az egyszeri magyar ember azt látja ‑, hogy a kistelepüléseken is szembejönnek a harmadik világ azon dolgozói, akikkel az esetek döntő többségében egyelőre nincsenek viselkedési vagy egyéb komolyabb problémák.

A letelepedés is egy kritikus tömeg elérése után szokott bekövetkezni, de ember nem tudja nekem megmagyarázni, hogy mondjuk, Tabon, egy négyezres településen miért kell 400 filippínót alkalmaznia egy cégnek, miközben a környező falvak tele vannak magyar munkanélküliekkel.

Ezzel kapcsolatban miniszterhelyettes úr felé nagyon konkrét és körülhatárolt kérdésem van. Ugye, önök miniszteri szinten is elismerték ‑ helyesen ‑, hogy a magyar aktivitási rátával lehetne mit kezdeni ebben a kérdésben. Nagyjából 300 ezer lehetséges magyar munkavállaló megmozdításáról szóltak a hírek. Ön is elismerte, hogy több mint 120 ezer vendégmunkás tartózkodik az országban, tehát 300 ezer ‑ 120 ezer. Az én logikám azt diktálná, hogy ne legyen itt ilyen tömegű vendégmunkás, és nézzük meg, hogy a magyar munkakeresők közül, aki segítségre szorul, kaphat‑e ingyenes átképzést.

A kérdésem tehát arra vonatkozik, hogy az említett 300 ezer magyar és a több mint 200 ezer magyar munkakereső közül hányan kapnak ingyenes átképzési lehetőséget olyan szakmákra vonatkozóan, amelyek most éppen keresettek a piacon. A kérdésem második fele arra vonatkozik, hogy hányan kapnak olyan ingyenes átképzést, amely a jövő szakmáira vonatkozik, tehát mondjuk, mesterségesintelligencia-érintettségű szakmákra.

Összességében 120 ezer vendégmunkás helyett a majd’ 300 ezer említett magyar milyen segítséget kap? Várom érdemi válaszát. Köszönöm.