Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Elég sok minden történt a Ház legutóbbi ülése óta, és ami történt, az szinte kivétel nélkül a háború nagyobb kiterjedését vetíti előre. De mi is volt a legfontosabb esemény? Nehéz válogatni, de talán az, hogy az amerikai törvényhozás egy 60 milliárd dolláros pénzügyi csomagot szavazott meg Ukrajnának, és ennek jelentős része, legalább 23 milliárd dollár fegyverekre megy, mégpedig amerikai fegyverekre. Van ebben a fegyvercsomagban minden: rakéták, tüzérségi lőszerek, drónok, levegő-levegő rakéták vadászgépekhez, föld-levegő rakétarendszerek, nagy hatótávolságú mobil rakétarendszerek; sok emberéletet fognak ezek kioltani, mint ahogy az orosz fegyverek is sok ember életét oltják ki. Ez az amerikai fegyvercsomag még távolabb taszítja a béketárgyalások esélyét, bár az amerikai hadiipar támogatására bizonyára jó eszköz.

A háborús mozgolódásban sajnos európai szereplők is részt vesznek. Az észt miniszterelnök például reméli, hogy az amerikai szavazás minden szövetségest arra ösztönöz, hogy nézzen szét a raktáraiban, és tegyen többet. A svéd külügyminiszter szerint az EU-nak is el kell végeznie a házi feladatát ‑ így fogalmazott: „a házi feladatát” ‑, és növelnie kell a fegyvertermelést. A brit kormány az eddigi legnagyobb támogatásáról döntött, benne 400 katonai járművel, lézerirányítású bombákkal és négymillió lőszerrel. Ennél is tovább mentek a lengyelek, akik jelezték, hogy Lengyelország kész atomfegyvert fogadni a területén. A külügyminiszterük szerint nem a Nyugatnak kell aggódnia az esetleges összetűzésektől Oroszországgal, hanem pont fordítva. Azért itt álljunk meg egy szóra! Történelmi tapasztalataink, illetve ismereteink alapján nem tudunk nem gondolni azokra a korábbi nyilatkozatokra, amelyek Oroszország gyors legyőzéséről szóltak, hogy aztán százezrek és milliók halálát eredményezzék.

Talán ebből a pár példából is látszik, hogy egyre több olyan határt lépnek át a háború ügyében, amelyről pár hónapja még nem gondoltuk volna, hogy át fogják lépni. A háborús készülődés magasabb fokozatba kapcsolt, így lett sisakküldésből töltény, töltényből fegyver, fegyverküldés után tank, tankból vadászrepülő, vadászgép után elhárító rakéta, és most már megy az ötletelés is arról, hogy európai katonákat is küldjenek a hadszíntérre.

Elég kevés ország van Európában, amely megpróbál ellenállni a háborús áramlatnak, Magyarország közéjük tartozik, és talán a leghangosabb közöttük, de folyamatosan dolgozik egy gépezet, hogy változtassuk meg ezt az álláspontunkat. A Magyarországról szóló EP-jelentés ennek megfelelően azért is kritizálja hazánkat, mert nem ad meg minden támogatást a háborúhoz. És van még egy jellemző dolog, talán nem ilyen fajsúlyú, de az is jellemző, hogy az Európai Néppárt most már a tagsági feltételek között szerepelteti azt, hogy a háború ügyében csak azt lehet gondolni, amit ők; nem mintha visszavágyna oda a Fidesz, de azért ez beszédes tény.

Ennél is fontosabb, hogy a gazdasági következményei a háborúnak szintén tragikusak. Úgy szól hosszú hónapok óta a háborúpárti kórus, hogy a biztonsági kockázatokon túl az elszenvedett gazdasági károkat is teljesen figyelmen kívül hagyják. Szeretném felhívni a Ház figyelmét arra, hogy az Európai Bizottság visszavágta az európai gazdasági növekedési kilátásokat, idén mindössze 0,9 százalék lehet az EU-s növekedés, tehát gyakorlatilag stagnálás uralkodik. És hogy közben mennyivel nő a szankciók által elvileg térdre kényszerített orosz gazdaság? 3 százalékkal. Tehát a 0,9 százalékos európai gazdasági növekedés áll szemben a 3 százalékos orosz növekedéssel, amely veri az amerikai, a brit, a francia és a német gazdasági növekedést; ennyit arról, hogy gazdasági értelemben ki van a bot rosszabbik végén.

Ez is jelzi, tisztelt Ház, hogy valami nagyon félrement, valami nagyon félremegy: emberéleteket kockáztatnak, de az európai gazdaság jövőjét és a megmaradt versenyképességét is. Nem akarjuk hagyni, hogy ez így folytatódjon. Lehet, hogy valakik nyerhetnek ezzel a háborúval, de ezzel a háborúval mi csak veszíteni tudunk, ezért június második vasárnapján ki kell kényszerítenünk a változást. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)