Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban 200 család és 500 józsefvárosi sorsa van elrejtve. 200 család és 500 józsefvárosi sorsa, akivel önök nem egyeztettek erről a törvényjavaslatról, akiknek a megválasztott polgármesterét nem keresték meg ez előtt a törvényjavaslat előtt, akiknek a megválasztott országgyűlési képviselőjét nem keresték meg a törvényjavaslat előtt. S mint azóta tudjuk, a volt polgármestereiket, Budapest főispánját és a Fidesz frakcióvezetőjét sem tájékoztatták a törvényjavaslat benyújtása előtt, hogy mi fog történni ezen a területen.

Önöknek ez az 500 ember csak egy szám egy nagyszerű beruházás mellett. Én ezekkel az emberekkel találkozom nap mint nap, az elmúlt három nap mindegyikén jött velem szembe valaki az érintettek közül az utcán, és nagyon nehéz nekik mit mondani. Nagyon nehéz nekik mit mondani, mert én nem nagyon látom, hogy milyen fedezettel rendelkezik az a hármas garancia, ami itt elhangzott. Én elmentem az elmúlt napokban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, jártam az NKE-nél, hogy megtudjam azokra a kérdésekre a választ, amiket itt az elmúlt három hétben próbáltunk feltenni és próbáltunk választ kapni rá.

Nagyon sokan vannak az érintettek között, akik azonnal elköltöznének a területről, és vannak olyanok, akik maradnának, mert beleraktak 10 millió forintot a felújításba, mert itt nőttek föl, mert itt nevelik a gyereküket, vagy ‑ egyébként konkrét esetben ‑ mert a Korányi utca végén dolgoznak az étteremben. Ezeknek az embereknek annál, ami a törvényjavaslatban van, nagyobb garancia kell.

Mi két dolgot próbáltunk itt az elmúlt három hétben elmondani. Az egyik az, hogy vissza kéne vonni a törvényjavaslatnak ezt a részét, leülni az önkormányzattal, leülni az egyetemmel, és hármasban egy olyan megoldást találni erre a helyzetre, amivel az ott lakóknak a problémái meg tudnak oldódni.

(20.10)

Önök között is sokan vannak egyéni képviselők, nem tudom, mit szólnának ahhoz, hogyha hirtelen a semmiből bejönne az önök körzetében egy ilyen történet. Az a helyzet, hogy ezek az egyeztetések nem történtek meg. A másik pedig az, hogy ha már ez a projekt végigfut, és azt a DIÓ2030-at, amely az önkormányzat közbeszerzésekben elindult területrehabilitációs programja ezen a területen, eltörlik, akkor legyenek olyan garanciák, hogy ezek a lakók jól fognak járni.

Az a helyzet, hogy amikor én a múlt héten a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél jártam, akkor megkérdeztem, ugye, hogy hány józsefvárosi bérlakása van a magyar államnak. Egyetlenegy olyan józsefvárosi bérlakása van a magyar államnak, amely felújítható és beköltözhető. Itt 500 emberről beszélünk. Az 500 ember jelentős része Józsefvárosban szeretne lakni.

A józsefvárosi önkormányzat más egyetemekkel már végigvitt programokat, például a Semmelweis Egyetemmel. Ott az a megoldás született, hogy adott időre legyen elvégezve a kiürítés, és ez alatt az adott idő alatt legyen megoldva az egyetemmel közösen az ott lakók helyzete. Itt is ezt kéne választani, hiszen azt az NKE is elismerte, hogy a következő két évben a bontási eljárás sem fog elindulni, egy kapavágás nem fog történni a területen. Ha önök két évet adnának az önkormányzatnak, és megfelelő pénzellentételt ezen a területen, akkor itt tudna történni egy olyan fejlesztés, amelyben meg lehetne nézni, hogy a DIÓ2030-ból mi marad, az NKE fejlesztéséből mi lesz, és a lakók hogyan járnak jól. Szerintem ez lenne a normális működés alapvetően.

De ez a törvény nem a normális működésre van írva. Még mindig nem tudjuk azt ‑ többször megkérdeztem, megkérdeztem az NKE-t is ‑, hogy például a Diószegi utca 20. hogyhogy nincsen benne ebben a kisajátítási sorban. A Diószegi 18. benne van, a 22. benne van, a kettő között ott marad egy beékelt épület az önkormányzat tulajdonában? Miért van benne a Dugonics utca 11.? A Dugonics utca 11. egy háromemeletes ház 15 lakással. A körülötte lévő terület mind magánterület, azok nem kerülnek kisajátításra. Mi a fenét tud ott az NKE építeni? Lényegében, én azt gondolom, semmit. Amikor ott voltunk az NKE-nél, vagy itt is, a Törvényalkotási Bizottság ülésén, igazából nem derült ki az, hogy pontosan mik fognak épülni erre a területre.

Jelenleg tehát nem tudjuk, hogy az állam milyen forrásból fog cserelakásokat biztosítani; nem fogadták el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket egyébként az önök polgármesterjelöltjének, Sára Botond szavai után adtam be, és amelyek garantálták volna, hogy öt cserelakást lehet megnézni; garantálták volna azt, hogy tisztességes kártalanítást kapnak ezek az állampolgárok, hogyha eljutnak a kártalanításig ebben a sorban; nem tudjuk, mi történik a lakókkal, hogyha megszűnik a szerződésük a bérlakásra a józsefvárosi önkormányzattal, utána ki fogja kezelni ezeket a bérlakásokat, ameddig nem történik meg a kiürítés. És nagyon hosszan lehetne sorolni azokat a problémákat, amelyeket egyszerűen nem old meg ez a törvény, és azokat a problémákat, amelyek ezeket az embereket, hát, a semmiben hagyják, a bizonytalanságban hagyják.

Én arra kérem önöket, hogy ha már elfogadják holnap ezt a törvényjavaslatot, legalább utána üljenek le Józsefváros önkormányzatával, legalább utána üljenek le a lakókkal, és találjunk ki egy olyan megoldást, akár majd szeptemberben átírva ezt a törvényjavaslatot, amely tényleg mindenkinek jó tud lenni ezen a helyen. Mert itt tényleg 500 ember életéről van szó, 200 családról van szó, és szerintem többet érdemelnek ezek az emberek annál, mint hogy egy mindenfajta előkészítés nélküli törvényjavaslattal egyik pillanatról a másikra lényegében ellehetetlenítsék az életüket.

Úgyhogy én azt kérem önöktől, hogy ha megszavazzák ezt a törvényt, legalább utána üljünk le, és találjunk olyan megoldást ‑ a miniszterelnök-helyettes urat is erre kérném ‑, amely az önkormányzatnak, a lakóknak és az NKE-nek is kedvező tud lenni. Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)