Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy egyik legnagyobb problémája az elmúlt időszakból a folyamatosan halmozódó intézményi tartozásállomány. Ez már a százmilliárdot is meghaladja. A korábbi években még csak 30-50 milliárdokról beszéltünk, de ebben az évben, ’24-ben már több tíz milliárddal gyarapszik havonta ez a tartozásállomány.

Az, hogy mire mennyit költ az állam az adóbevételeiből, egy viszonylag jól megítélhető kérdés, és azt látjuk, hogy az egészségügy megfelelő finanszírozására, azaz hogy tényleg annyi pénzt kapjanak a kórházak, amennyi beteget fogadnak, amennyi ellátásra szükség van és amennyi ehhez szükséges, azt a kormány az elmúlt időszakban nem biztosította. Ezt mutatja az a százmilliárd forintot meghaladó tartozásállomány, amelyet jelenleg is ismerünk.

Az is látszik az adatsorból, hogy lényegesen kevesebbet kapnak tehát a kórházak az ellátásra, mint ahány beteget el tudnának látni. Egy nagyon beszédes, friss adat, hogy csak ennek a tartozásállománynak a közel 30 milliárd forintja gyógyszerekből álló tartozás. Illetve az is köztudott, hogy a laborvizsgálatok okozzák egy jó részét ennek a veszteségnek.

Az világosan látszik ‑ és talán ez az egyik legnagyobb veszély, ha hagyjuk halmozódni a kórházi tartozásokat ‑, hogy ez bizonytalanságot okoz az ellátóhelyeken maguknak a dolgozóknak, a kórházi vezetésnek és a betegeknek is, hogy milyen szolgáltatás lesz hozzáférhető. Másrészről azoknak a beszállító cégeknek ‑ és itt ne csak külföldi cégekre gondoljuk, hiszen nemcsak osztrák, svájci, német vagy bármilyen más cégek, hanem jellemzően magyar cégek állnak a szolgáltatói oldalon ‑, amelyeknek óriási tartozásaik vagy kintlévőségeik vannak, tehát magyar munkahelyeket veszélyeztet a kormány azzal, hogy ezeknek a cégeknek nem időben, illetve sokkal később, akár egy év elteltével fizet. És ez jellemzően akadályozza a cégeket abban, hogy bővítsenek, vagy esetleg fenntartsák az ütemet ‑ ne adj’ isten, egyébként leépítsenek ‑, mert a kormány nem fordít elég pénzt a kórházitartozás-állomány rendezésére.

Így tehát duplán fizetős egészségügyet hoznak létre; az állami egészségügyben a kevés forrás miatt betegeket nem tudnak megfelelő szinten ellátni, sokan magánegészségügyi ellátást keresnek, amelyet nem mindenki tud megengedni. Aki meg tudja engedni, az duplán fizet ezért az egészségügyért, ami, úgy gondolom, egy normális országban teljesen elfogadhatatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Mindezekre tekintettel kérdezem államtitkár urat: tervezik‑e ennek a végleges felszámolását; lesz‑e az évben kórházi konszolidáció, ha igen, akkor milyen mértékben; és mit várnak el cserébe az intézményektől a konszolidációért cserébe. Köszönöm szépen.