Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kezünkben van ismét egy törvénycsomag, amely több törvény módosítását tartalmazza. Igyekeztünk átnézni, és igyekeztünk megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket javító kritikával illetnénk és azokat, amelyeket örömtelinek tartunk. Hiszen azért látható, hogy itt a jogalkotó a gyakorlati mezőgazdaságból merített, figyelembe vette a gazdák szavát, figyelembe vette azokat a felszólalásokat, amiket én is megtettem, és én nagyon remélem, ahogy már sokszor elmondtam, hogy részben az agrárium lesz az a közös pont ebben az Országgyűlésben, amit nemzeti minimumként tudunk kezelni.

Az agráriumban a szakemberek érzik, hogy nagyon-nagyon komoly gondok vannak, nagyon nagy kihívásoknak vagyunk kitéve itt, a Kárpát-medencében, gondolok itt egyszer az éghajlatváltozásra, és gondolok az ukrán gabona és az ukrán termények által okozott válságra, amit tudomásul kell venni, akármennyire fáj a szívünknek, ez velünk lesz.

Az Európai Unió döntéseit nem tudjuk felülírni, viszont a magyar Országgyűlés, a magyar kormány elhibázott döntéseit ki tudjuk javítani. Az egyik feladatunk ebben a teremben ellenzéki részről, hogy építő kritikával illessük ezeket, eljussanak a hangok a megfelelő helyekre, ahol megfelelő fülekre találnak, és ezek remélhetőleg módosulnak. Én végigmennék ezen a törvényjavaslaton, és elmondanám, hogy mik azok, amiket mi találtunk benne.

Az első a 6. §-ban a vad védelméről és a vadgazdálkodásról szól. Amit mi egy kicsit furcsának találtunk, hogy a vadászterületen létesítendő, vad mozgását befolyásoló kerítésnél eddig a vadászati hatóság volt az, amely eljárt az ügyben, amely engedélyezte ezt. Jogosnak és jónak is tartjuk ezt, hiszen ez egy mindenki felett álló hatóság a megyékben, amely pártatlanul tud dönteni.

Viszont az 5. pontnál, amikor engedélyezni kell egy kerítést, azt a vadászatra jogosultra róják ki, ez maga a vadásztársaság a mi értelmezésünkben. Ezt nem mindig tartjuk jónak, ezt kérnénk egy kicsit átnézni, felülbírálni, hiszen egy vadásztársaságnál nagyon sok személyes érdek érvényesülhet, szerintünk ez nagyon sok vitás helyzetet fog gerjeszteni.

A másik pedig: itt a vadászati törvény 29/A. §-a az (5b) bekezdéssel kiegészül: az ingatlan-nyilvántartásban szőlő, gyümölcs vagy kert művelési ágban nyilvántartott és a művelési ágnak megfelelően művelt terület esetében a vadászati hatóság a gazdálkodási szempontokra és a föld használójának indokaira figyelemmel itt eltérhet a követelményektől a kerítésépítésnél.

(10.50)

Én nagyon remélem, hogy itt nem fogunk abba belefutni, hogy a vadászati érdek ezt felülírja, ugyanis a magyar agrárium változás előtt áll, ha tetszik, ha nem. Más növénykultúrákat a konvencionálisokon túl kell meghonosítanunk, újra termelésbe kell hozni a magas hozzáadott értékű kultúrákat, gondolok itt akár szántóföldi körülmények között a zöldségre, gyümölcsre, amik kerítéses védelmet kell hogy élvezzenek mindenáron. Például gondoljunk bele, egy szőlő-, egy gyümölcsöskultúrában ‑ kicsit tréfálkozva elmondva ‑ egy vad által elkövetett tavaszi metszés, esetleg egy agancs tisztítása a törzseken évekre szóló visszaesést okoz a termésben. Tehát ezt kérném kiemeltként kezelni.

Itt még annyit kérdeznék, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a szőlő-gyümölcsös terület csak a külterületekre vonatkozik vagy a zártkertekre is. Ezt gazdálkodók kérdezték, nem tudtuk értelmezni. Ebben szeretnénk itt most segítséget kérni.

A következő pont, ahogy átnéztük, a személyes örömömre szolgál. Én a magyar autóstársadalom nevében szeretném megköszönni a törvényalkotóknak, hogy amikor számtalanszor fölszólaltam, és nem is igazi vita, hanem komolyabb beszélgetés volt itt és akár a Mezőgazdasági Bizottságban is erről, ez a vadban okozott kár az autós által, amikor vétlen az autós. Itt külön kiemelném, hogy vadászható állat járművel történő ütközése esetén a vad elpusztításával okozott kár nem érvényesíthető, ha a kár bekövetkezése a jármű vezetőjének nem felróható magatartásán alapul. Ezt ismételten köszönöm a magyar autóstársadalom nevében, egy nagyon fontos pont lett tisztába téve. Nagyon-nagyon remélem, hogy ennek lesz folytatása.

A másik, amit szeretnék megemlíteni: tudom, hogy ennek a törvénynek vagy törvénycsomagnak nem a része, de nagyon-nagyon szeretnénk az agrár-, az autós- és minden társadalom részéről valahogy rendezni ezt a dolgot, ami most nagyon nagy feszültséget gerjeszt mindenhol. Ez a mezőgazdasági termelők, autósok kontra vadásztársaságok a vadkár terén.

Nem tudjuk üdvözölni azt az ötletet, hogy az Agrárkamara majd behajtócéget alapít a vadásztársaságok kárára, hogy behajtsa a vadkárt, mert tudjuk, hogy valahogy be kell hajtani. Mi itt azt szeretnénk továbbra is, ez a magyar költségvetéshez képest nem mondom, hogy elenyésző, nem túl nagy összeg, ez a 21 milliárd forintos éves vadkár, hogy itt az államnak kellene a mi véleményünk szerint vállalni a felelősséget. Az autósoknál okozott kárnál az autóstársadalom, amely szervezetekkel egyeztettem, hajlandóak a megosztott kárvállalásra, hogy mindenki valahogy rendezze az anyagi részét, ők akár egy külön vadkárbiztosításra, az autókban okozott vadkárra hajlandóak lennének. Itt arra kérném a tárcát, hogy ezt a biztosítótársaságokkal valahogy egyeztesse le.

A vadásztársaságok pedig korrektnek tartanák azt a lehetőséget, ha ismét tudnának vadkárbiztosítást kötni komolyabb formában, vagy az állam átvállalná helyettük. Nem tudtuk kiszámolni, hogy éves szinten ez mekkora összeget jelent, de nem jelentene milliárdokat, és mindenki nyugodtan tudna autózni, a vadász nyugodtan ki tudna menni egy vad által okozott balesethez az autóshoz, nem lenne konfliktus és probléma. A mi véleményünk szerint ez erősen gesztusértékű lenne.

Amit én külön kiemelnék így a végére: abból is volt felszólalásom, mi is jeleztük, és hála istennek, több helyről befutott, ez a nem őshonos dámvad kártétele az országban, a mértéktelen elszaporodása. Én nagyon örülök, hogy kiemelték itt most a dámvad károkozását, az azzal kapcsolatos dolgokat. Javasolnám mindenkinek főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, ott is a beregi részt. Amikor egy komolyabb aszály vagy bármi van, ki lehet ballagni megnézni a vámvad által tarra rágott kaszálókat, ami a gazdálkodók elől veszi el a hasznot.

Még kitérnék egy pontra, a vadkárra, és ez istenigazából, nevezzük úgy, csak egy eszmefuttatás, de arra kérem, ezt nagyon komolyan fontolja meg mindenki, aki ezt hallja. A vadkár nem egy elsődleges kár, az egy többlépcsős kárrá fog változni, ugyanis az a termény, ami nem termelődik meg, nem hoz profitot a gazdálkodónak, az a termény nem kerül feldolgozásra, nem hajtja a mezőgazdasági feldolgozási ipart, és a végén magyar termékként nem fog késztermékként sem idehaza, sem a nagyvilágban érvényesülni.

Ami még így a végére külön öröm, hogy én Németországban hallottam hasonló példát, ahol azokat a cégvezetőket, azokat a cégtulajdonosokat, akik ‑ mondjuk ki nyíltan ‑ sunyiban, szándékoltan, rosszhiszemből tönkreteszik a termelőket, eltiltják, és behajtják rajtuk az okozott kárt. Ezt kimondottan üdvözlendőnek és követendő jó példának tartom sok területen, és örülök neki, hogy az agráriumban ez most példaértékűen meg fog valósulni. Köszönöm szépen.