Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk álló időszak egyik nagy kérdése, úgy hiszem, a legfontosabb kérdése, hogy lesz‑e háborús eszkaláció. Szokták azt mondani, hogy a kérdés az, hogy Európa jobban belesodródik‑e a háborúba, de azt hiszem, a „belesodródás” szó nem a legjobb, mert sokan kimondottan szeretnék, ha ez megtörténne. Uniós vezetők ugyanis nyíltan beszélnek két alapvető szándékról: egyrészt arról, hogy át kellene térni hadigazdasági üzemmódra ‑ ez a kifejezés nem tőlem, hanem az Európai Bizottság elnökétől származik ‑, másrészt arról, hogy akár európai katonákat is kellene küldeni a hadszíntérre. Az egyik kockázatosabb, mint a másik.

Alapvető körülmény most, hogy az európai fegyverszállítások Ukrajnába folyamatosak. Eközben a német parlament most már nagy hatótávolságú fegyverek küldését is támogatja. Két éve még az volt Németország álláspontja, hogy élet kioltására alkalmas fegyvert nem küldenek, csak védelmi felszereléseket. Ez változott meg. Közben az Egyesült Államok is folyamatosan küld fegyvereket, csak idén 300 millió dollár értékben küldtek.

(12.10)

Mindeközben az EU külügyi főképviselője is ismertette az álláspontját. Az Európai Unió az év végéig 1 millió 155 ezer lőszert biztosít majd Ukrajnának, de szerinte még növelni kell a katonai támogatást, többek között nagy hatótávolságú rakétákkal.

A főképviselő azt is el akarja érni, hogy felfüggesszék az Európai Unióból a harmadik országokba irányuló fegyverszállítmányokat, és mindent irányítsanak át Ukrajna irányába. A fegyverszállítások tehát folyamatosak, és adódik a kérdés, hogy mennyibe került nekünk, Európának mindez. A válasz az, hogy az Európai Unió 2022 óta 88 milliárd eurós támogatást adott Ukrajnának ‑ ez javarészt fegyverekre ment ‑, ez 35 000 ‑ 35 000! ‑ milliárd forintnak megfelelő összeg. Ezt az összeget másra is lehetett volna fordítani, de a brüsszeli vezetők úgy döntöttek, hogy a háborúra fordítják.

A helyzet tehát már eddig sem arról szólt, hogy hogyan lehetne elérni a béketárgyalásokat, és ezt csak súlyosbítják az elmúlt hetek nyilatkozatai. A francia elnök ugyanis most már nem zárja ki azt, hogy európai katonák is menjenek Ukrajnába. A lengyel külügyminiszter ráerősített erre, aki nem látja elképzelhetetlennek a NATO-erők ukrajnai jelenlétét. Annak ellenére nem látja ezt elképzelhetetlennek, hogy a NATO eredendően egy védelmi szervezet. Nem késett az orosz válasz. Azt mondja Oroszország: ha a NATO-országok katonákat küldenének, akkor a konfliktus nem csupán valószínű, hanem egyenesen elkerülhetetlen. Az orosz elnök az atomarzenál bevetésével is fenyegetőzött, ha NATO-katonák mennének Ukrajnába.

A helyzet tehát súlyos. A helyzet az, hogy az uniós vezetők most sokkal inkább belemennének a háborúba, mintsem béketárgyalásokat szorgalmaznának. Mintha még mindig nem mérték volna fel a történelmi tapasztalatok súlyát, azt, hogy ha európai földön háború van, akkor az általában óriási vérontást jelent, vért, könnyeket és verejtéket. Nem lenne szükségszerű, hogy ezt a mi generációnk is átélje.

A kormány ezért változatlanul tartja az álláspontját, akkor is, ha ez ma az Európai Unióban kisebbségi álláspont. Ennek a háborúnak csak vesztesei vannak, és csakis a béketárgyalások vethetnek neki véget. Meggyőződésünk, hogy az európai állampolgárok többsége is így gondolja. Ha tényleg számít a demokrácia, akkor itt az ideje, hogy az ő hangjukat is meghallják. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)