Dúró Dóra (Mi Hazánk)

DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm, elnök úr. Tehát akkor rögzítsük, hogy államtitkár asszony nem olvasott fel ezekből a versekből az Országgyűlés nyilvánossága előtt, aminek rendkívüli mértékben örülök, mert ez a szent hely sokkal többet érdemel annál, mint hogy ezeket az obszcén, öncélú trágárságokat ismertessük.

Csak azért, hogy érzékeltessük az adófizetőknek, hogy mire megy el az ő pénzük, milyen művészetet támogat a kormány, én most cenzúrázva ismertetnék néhány sort ebből a munkásságból. Idézem az önök által kitüntetett embernek az egyik művét: „…a reményt, amellyel végül kitöröltem / a”…hm… „s aztán falhoz” …hm… „azt / úgy éreztem egy röpke pillanatra / hogy átvertél mint” …hm... „a kiskamaszt”.

Az sem zavarja önöket, államtitkár asszony, hogy az ilyen trágárságokat tartalmazó versében egyébként az Istent is a szájára veszi, és gyakorlatilag káromolja őt? Mikor hagynak fel azzal, hogy liberálisokat finanszíroznak a kultúrpolitikában, és mikor jön el végre a valódi nemzeti fordulat ezen a területen? (Szabadi István tapsol. ‑ Tordai Bence: Cenzorkodj!)