Soltész Miklós (KDNP)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Már-már megható, amikor a DK oldaláról ‑ és főleg az ön részéről ‑ morális, erkölcsi kérdésekben vádolja bármilyen tekintetben is a kormányt, egyébként a keresztény embereket és a magyar polgárokat. Teszi ezt egy olyan politikai közösség nevében, amely 2004. december 5-én megtagadta, kiutasította magyar nemzettestvéreit. Teszi ezt ön egy olyan miniszterelnök árnyékában és barátságával összefűzve, összefonódva, aki 2006 decemberében, 2006 őszén (Gelencsér Ferenc: Na még egyszer!) olyan módon rohanta le az embereket, támadta meg a fiatalokat, rabosította a fiatalokat, amelynek következményét ma is súlyosan szenvedik. Teszi ezt ön annak ellenére, hogy mindezt az időszakot megelőzte egy hazugságáradat, amelyet egyébként az ön főnöke így vallott be: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet, teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”

És teszi ezt ön úgy és abban az esetben is, amikor nyilvánvaló, hogy mindenhol, ahol tudnak, szembemennek a nemzetükkel, az országukkal, ki lehet mondani, árulják a hazát. Azt teszik, ami az embereknek rossz, azt teszik, ami önöknek rövid távú érdekükben szolgál és áll.

Éppen ezért, ne is haragudjon, kedves, vagy tisztelt képviselő úr, öntől végképp nem kérek erkölcsi kioktatást. Ugyan volt egy időszak, amikor ön lemondott, de mégis itt ül a parlamentben. Egy kicsit nézzen tükörbe, és ne fényképezgessen, ne kérdezgessen! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)