Földi Judit (DK)

FÖLDI JUDIT (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Továbbra is potyognak ki a csontvázak a bicskei szekrényből. Kónya Endre például ott folytatta, ahol bebörtönzésekor abba kellett hagynia: megpróbálta rávenni az egyik egykori áldozatot, hogy az ő érdekében hamisan tanúskodjék, mintegy igazolva, mennyire szolgált rá a kegyelemre. Egy fiatal nő pedig, aki korábban 10 éven át volt az intézmény lakója, elmondta a 24.hu-nak, hogy mindennapos volt a megalázás, verés, sokszor a szexuális zaklatás is, mégpedig nemcsak az igazgató, hanem sok más nevelő részéről is, és korántsem csak fiúkkal, hanem lányokkal szemben is. Az őt ért mindennapos verbális és fizikai erőszak mellett az egyik férfi sokszor fogdosta, zuhanyozás közben rátört a fürdőszobában, és aktfelvételeket akart készíteni róla, ő pedig nem is tudta, mi az.

Más lányokkal ennél súlyosabb esetek is megtörténtek. Ennyit arról az önök által erőszakolt narratíváról, amivel egyenlőségjelet próbálnak tenni a homoszexualitás és a pedofília közé. A szakértő szerint ráadásul sokkal nagyobb a baj. Az egész nevelőotthoni rendszer állam az államban, más törvényekkel, más szabályokkal. Zárt ajtók mögött, félreeső helyeken történnek olyasmik, amik egy életre megnyomorítják a kiszolgáltatott áldozatot. S mit tesz mindennek orvoslására a kormánytöbbség? Bűnbakot keres és terel.

A bűnbakok részint a melegek ‑ mintha csak egy ellenkező nemű gyerek abuzálása inkább elfogadható lenne ‑, részint a sajtó; a színfideszes bicskei önkormányzat a városra rossz fényt vető sajtóhírek ellen tiltakozva tereli a témát, hogy fedezze a bűnösöket, mintha bizony az egészben Bicske hírneve lenne a legfontosabb.

Kérdezem ezért államtitkár urat, tényleg ezek‑e a legjobb ötleteik, vagy csak arról van szó, hogy miként az ország egyetlen más gondja, úgy a nevelőotthonokban élők problémái sem érdeklik önöket. Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Momentum soraiban.)