Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Igyekszem sorba venni színes és összetett napirend előtti felszólalására a válaszokat.

Ha megengedi, akkor a rendező-pályaudvaron lévő szolgálati lakásokkal kezdem. Előre szeretném bocsátani, hogy ezek a lakók jogszerűen, bérleti szerződés alapján laktak ott, ennek megfelelően a felmondások is jogszerűen történtek. A felmondási idő minden esetben a bérlők által aláírt bérleti szerződésben rögzítettek alapján került meghatározásra.

Mint a MÁV-ot az elmúlt 30 évben jól megismerő, engedje meg, hogy azt is hozzátegyem, hogy a vasúttársaság a jogszerű folyamat mellett minden segítséget igyekezett és igyekszik megadni ahhoz, hogy a korábbi törvényes bérlői alternatív bérleti lakhatási lehetőségekhez jussanak. E folyamat során a lakók egy jelentős része már elfogadta a felajánlott csereingatlant, többtucatnyian pedig jelenleg is részt vesznek abban az egyeztetési folyamatban, amelynek keretében a vasúttársaság részükre segítséget ad. Tehát nemcsak jogszerű, hanem meggyőződésem szerint ez emberileg is igen körültekintően végrehajtott ügylet volt.

Ami általában a lakhatás kérdését illeti: az önnek adott válaszomat nem szeretném arra felhasználni, hogy elmondjam, hogy annak idején a Gyurcsány-kormányok felszámoltak jól működő családtámogatási rendszert ‑ tudom, hogy vita van közöttünk a devizahitelezés megítélésében ‑, nekünk meggyőződésünk, hogy a devizahitelezés csapdájába a baloldali kormányok terelték a családokat, ezzel szemben a polgári kormányok minden Covid-járvány, minden háborús helyzet, minden energiaválság mellett komoly támogatásban részesítették és részesítik jelenleg is a családokat. Ennek köszönhetően számos család jutott saját otthonhoz.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon a társadalom az „otthon” fogalma alatt a magántulajdonban lévő lakást érti. Magyarországon történelmi tradicionális okok miatt a bérlet és a bérleti jogviszony nem egyenértékű a tulajdonnal, nem egyenértékű az otthon fogalmával. Ennek megfelelően a lakosságnak több mint 90 százaléka ‑ emlékezetem szerint 92 százaléka ‑ rendelkezik saját otthonnal, a kormány 2015 óta pedig több mint 3840 milliárd forint összegben támogatta a családok lakhatását.

Egyébként a jelenleg is futó CSOK Plusz program, a megújuló falusi CSOK, a babaváró támogatás mind a lakhatási lehetőségeket segíti elő.

Ami az üresen álló lakásokat illeti ‑ különböző számok forognak ‑, itt a kormány mindig a jogszerűséget és a magántulajdon szentségét tekinti irányadónak, és ott, ahol a tulajdonos üresen tartja a lakását, abba állami kényszerintézkedésekkel nem kívántunk és nem kívánunk beavatkozni. Csak képviselőtársaim emlékezetébe szeretném idézni az 50-es éveket, ahol négyzetméteres kvótákat állapítottak meg a magántulajdonban lévő lakáshasználatoknál is, és ott, ahol ezeket meghaladó volt, ott kényszertársbérleteket hoztak létre. Pokoli privát szituációkat hoztak létre, illetve a lakások leválasztására kényszerítették ‑ meg kell mondjam most, az én szüleimet is ‑ az ott lakókat. Ezt az 50-es évek gyakorlatát nem kívánjuk átvenni, a magántulajdonosra bízzuk, hogy a lakását hasznosítja, bérbe adja, vagy pedig üresen tartja ‑ de meggyőződésem szerint ennek száma nincs…

Ami állami tulajdon, és valamilyen állami kezeléshez kötődik: csak emlékezetébe szeretném idézni, hogy az egyébként a devizahitelesek számára megmentett lakások ‑ mintegy 38 ezer ‑ nagy részét kedvezményesen visszavásárolták, nem egészen 4 ezer lakás pedig üresen maradt, és ott egy Közösségi Lakásalap Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság gondjaira bíztuk, egyébként sikerrel ezeknek a lakásoknak a hasznosítását. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)