Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy ezt a törvényjavaslatot nem lehet a nemzetbiztonság vagy az államigazgatás tárgykörében értékelni, hiszen semmilyen olyan indokolás nincs a javaslatban, sem itt nem hangzott el, amely bármilyen módon indokolná, hogy miért van szükség erre a változásra, hiszen Ukrajnában a háború két éve tart már. Vajon miért pont most jutott eszébe a kormánynak az, hogy milyen jó lenne, ha lenne még egy nemzetbiztonsági főtanácsadó is ‑ az aztán nagyon sokat segítene? Vagy éppen sajnos attól tartok, hogy még a jövő héten is tartani fog ez a háború, így aztán azt sem indokolja semmi, hogy mindezt ráadásul úgy kell megtárgyalnunk a parlamentben, hogy ezt a javaslatot hétfőn nyújtották be talán ‑ azt hiszem, hétfőn, igen, hétfőn nyújtották be ‑, kedden már tárgyaljuk, szóval, hogy miért van ez a sürgősség, mi ennek az oka, mi történt. Erre semmilyen magyarázatot nem kaptunk.

Ilyenkor az ember él a gyanúperrel. Felmerül benne, hogy ha nem lehet sem a nemzetbiztonság tárgykörében értékelni ezt a javaslatot, hiszen volt eddig is nemzetbiztonsági koordinációért felelős államtitkár Rogán Antal miniszter alárendeltségében, aki ezeket a feladatok ellátta, amiket most az új szuperfőnöknek adni akarnak, és nem értékelhető az államigazgatás körében sem, hiszen tovább szaporodnak a meghatározatlan feladatkörű és jogkörű, bizonytalan státuszú állami vezetők, de erről majd egy kicsit később beszélek, akkor nyilván egyfajta módon lehet értékelni: politikai értelemben. Mondhatom azt is, hogy a királyi udvar aktuális viszonyai szerint lehet értékelni, és mindenki vérmérséklete szerint tippelhet, hogy most éppen arról van szó, hogy Rogán Antal miniszter kap még egy erős szövetségest a miniszterelnök fülénél, vagy épp ellenkezőleg, valamit elvesznek tőle, mert nem jól végezte a munkáját.

Találgathatunk, hogy azzal függ össze ez a dolog, amit Magyar Péter mond, hogy a titkosszolgálatokat fölhasználták politikai eszközökre, és most valamilyen módon próbálják elvarrni a szálakat. Esetleg azzal függ össze, hogy kiderült a pedofilbotrány. Nyilván nem arról van szó, hogy azért, mert a nemzetbiztonsági szolgálatok nem eredményesek ezen a területen, mint ahogy nem eredményesek, de ez önöket nem zavarta a múlt héten sem, egy éve sem meg öt éve sem, hiszen nem a nemzetbiztonsági szolgálat nyomozta ki ezeket az ügyeket, meg sok más ügyet sem, amelyeket ki kellett volna nyomozni a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, a gyermekekkel kapcsolatos szexuális bűncselekmények esetében, hanem azért, mert az ügy kiszivárgását nem tudták megakadályozni. De hát ezek csak feltételezések, nem tudjuk, hogy mi áll valóságosan a háttérben.

(10.50)

A hozzáértő képviselőtársaim majd a nemzetbiztonsági vonatkozásokat értékelik, én annyit szeretnék csak elmondani, hogy fölöttébb kétséges az, hogyan növeli a nemzetbiztonság hatékonyságát az, hogy folyamatosan új koordinációs szervezeteket, koordinációs szinteket iktatnak be; hogy teszik-veszik, rakják, átszervezik a titkosszolgálatokat. A titkosszolgálati, nemzetbiztonsági munkához szükséges a kiszámítható háttér és környezet, azonban önök tizenéve a nemzetbiztonsági szolgálatokat politikai zsákmányként kezelik, és aktuális politikai ízlésük, szándékaik és az aktuális kormányon belüli erőviszonyok kapcsán rakják ide-oda-amoda. Biztosak vagyunk benne, hogy ez nem szolgálja az ország biztonságát, sőt azt kell mondanom, hozzájárul ahhoz, hogy ma például a külföldi hírszerzés területén és a terrorelhárítás területén a nemzetközi partnereink nem tekintik a magyar titkosszolgálatokat megbízható partnernek (Nacsa Lőrinc: Jaj! ‑ Dömötör Csaba: Ezt te honnan tudod?) Legalábbis a szövetségeseink. Tehát lehet, hogy az orosz titkosszolgálat elégedett a magyar nemzetbiztonsági szolgálattal, erről önöknek jobb információi vannak, azonban a NATO-n belül bizonyos, hogy a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokkal és a titkosszolgálatokkal (Nacsa Lőrinc: Mert a Vadai azt mondta!) kapcsolatban komoly aggodalmak vannak. Erről olvashattunk itt-ott nyilvános forrásokban is.

Az a helyzet tehát, hogy van azonban az ügynek egy államigazgatási része, nagyon röviden erre is érdemes kitérni. Hagyományosan 2010 után a nemzetbiztonsági szolgálatok irányításának kétfajta modellje volt: egyrészt a katonai titkosszolgálatokat épeszűbb időkben meghagyták a katonaság felügyelete alatt. A polgári titkosszolgálatok esetében hagyományosan kétfajta modell volt: az egyik modellben ezt tárca nélküli miniszteri szinten kezelték, a másik modellben pedig a miniszterelnökséghez tartozott vagy a miniszterelnök közvetlen munkaszervezetéhez tartozó államtitkárok felügyelték ezt a területet. Nem venném a bátorságot arra, hogy azt mondjam, egyik vagy másik megoldás szerencsésebb volt, mind a kettőnek van előnye és hátránya. Most azonban önök egy ilyen nagyon furcsa technikát találtak ki, hogy elirigyelve Orbán II. Balázs politikai igazgató státuszát, egy újabb ilyen különleges státuszú állami vezetőt hoznak létre, aki se nem miniszter, se nem államtitkár, de azért majdnem miniszter vagy majdnem államtitkár. Valamilyen ok miatt az egyébként magyar közjogi hagyományban már nagyon régóta létező tárca nélküli miniszteri konstrukciót önök megszüntették, most létrehoznak kvázi tárca nélküli minisztereket, akiket nem hívnak így. Azt kell mondanom, hogy ez megint csak azt mutatja, hogy önök számára az államigazgatás hatékonysága, szakmai irányítása semmit nem jelent, szokás szerint személyekhez választanak ki konstrukciókat, ami rontja az államigazgatás minőségét, bár azt hiszem, hogy ennek az államigazgatásnak nagyjából már úgyis mindegy.

Összességében tehát ezt a törvényjavaslatot, mivel tisztességesen nem indokolták meg, és nem tudnak észszerű érveket hozni e mellett az átszervezés mellett, nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.