Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A legesleghatározottabban visszautasítom, amit ön itt két percben művelt, tisztelt képviselő úr. Egy olyan emberről beszélünk, aki nélkül talán így itt nem ülhetnénk. Ön is és mi is! (Dr. Brenner Koloman: Biztos itt ülnék!) Olyan emberről, aki a rendszerváltás kulcsfigurája volt (Dr. Varga-Damm Andrea: De csak volt!), és Lakitelek kulcshelyszíne volt (Dr. Varga-Damm Andrea: De csak volt!), így beszélni valakiről, aki saját életét arra tette fel (Gréczy Zsolt: A néhai Antall József mesélhetne!) és a saját jövőjét is kockáztatta azzal, hogy a rendszerváltás egyik legemblematikusabb szereplője volt, az egyik legemblematikusabb találkozót hívta össze (Gréczy Zsolt: Ha élne Antall József, csodákat mesélne!), és utána még harminc évig igyekezett minden színezetű kormány alatt, amikor jobboldali kormány volt, akkor is, amikor baloldali kormány volt, akkor is, valahogy segíteni abban a Lakitelek Népfőiskolának, hogy túléljen, és valóban hitelesen, harminc éve ugyanazt a nemzeti gondolatot képviselje.

A Jobbiknak kilenc évig nem sikerült ugyanazt a politikai gondolatot képviselni. Lezsák Sándornak harminc éve sikerül, és nemcsak Magyarországon tisztelik őt, nemcsak a Kárpát-medencében tisztelik őt, hanem világszerte, a diaszpóramagyarságban tisztelik őt, és segítették akkor a határon túli és diaszpóramagyarok a Lakitelek Népfőiskola fennmaradását, amikor éppen a szocialista kormányok megpróbálták kiszárítani. József Attila-díja van, a Nemzeti Fórumnak, a Bethlen Gábor Alapítványnak, a Mindszenty Társaságnak az elnöke és a Lakitelek Népfőiskolának az alapítója, tisztelt képviselő úr, mert ez most már egy egyházi intézmény.

Ön azt a látszatot keltette itt, nagyon tisztességtelen módon, mintha Lezsák Sándor kapná ezt az összeget. Ő ebből egy fillért nem kap. Ő nem abból él, ami ott történik, hanem igyekszik forrásokat teremteni egy, most már egyházi tulajdonban, egyházi kezelésben levő intézménynek, illetve a Nemzeti Művelődési Intézetnek, és mindnyájunk érdeke, hogy ez jól működjön. Ennek forrásokat teremt, hogy egy fenntartható, valóban a nemzeti kultúrát erősítő intézmény legyen.

Úgyhogy a leghatározottabban visszautasítom azt, amit a rendszerváltást egyik kivívó szabadságharcosról mondott, és amit az alapítvány működése kapcsán teljesen torzítóan megpróbált közölni, tisztelt képviselő úr. (Dr. Brenner Koloman: A milliárdokról tessék beszélni, államtitkár úr!) Valóban, a rendszerváltás történetét kutató intézetnek az iratai, fogadó, nyomda és különböző szabadidős tevékenységet végző (Dr. Brenner Koloman: A milliárdokról tessék beszélni! Arra kérdeztem rá, hogy helyes‑e az arány!) intézmények létrejönnek. Háromszáz embernek adnak helyben munkát. Bízunk benne, hogy valóban a nemzeti művelődést tudják szolgálni, sikerélményt, szellemi és fizikai felfrissülést mindenki számára kínálva egy, most már egyházi intézményben. Úgyhogy azt hiszem, szégyenteljes volt ez a két perc. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Brenner Koloman: Ez a két perc volt szégyenteljes! ‑ Gréczy Zsolt: Térdre, imára, csuhások! ‑ Taps a kormánypártok padsoraiból.)