Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselőtársam hozzászólása inspirált, hogy hozzászóljak, hiszen Gurmai Zita képviselő asszony elmondta konkrétan a tervezettel kapcsolatos MSZP-s álláspontot, de azért van egy-két olyan dolog, ami kérdéseket vetett fel bennem.

Az megnyugtat, hogy a KDNP támogatja a kormány külpolitikáját, ez egy hasznos és új információ volt. Ezen túlmenően viszont azért volt egy-két olyan dolog, ami talán egy kicsit meglepő vagy túlzó nyilatkozat volt az ön hozzászólásában. Úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió nem tudja megoldani a problémákat. Akkor ebből majdnem az következik, hogy a Türk Tanács pedig meg fogja tudni oldani Magyarország problémáit, vagy éppen Törökország.

És azon gondolkodtam, hogy amikor ön párhuzamot húzott az ENSZ meg a Türk Tanács között, amik végül is majdnem hasonló szervezetek, merthogy az egyiket ’45-ben alapították, és 193 tagja van, a másikat meg 2009-ben, és 5 darab tagja van, tehát a súlya a nemzetközi közéletben tényleg hasonló az ENSZ-nek és a Türk Tanácsnak, ez teljesen világos.

A másik, ami sokkal érdekesebb, hogy azt mondta, hogy mindenkivel jó kapcsolatokra kell törekedni, ami szerintem majdnem teljesen igaz. Nem mindig ez a helyzet egyébként a külpolitikában sem, de ezt most tegyük egy pillanatra félre. Viszont azt is mondta, hogy egyensúlyban kell tartani a keleti és a nyugati partnerekkel a viszonyt.

Képviselőtársam, szerintem nem így van teljes mértékben, hiszen Magyarország 1990-ben amellett döntött, hogy egy más típusú rendszert fog létrehozni, és ennek az orientációnak és aztán több népszavazásnak is az volt a végeredménye, hogy Magyarország az euroatlanti közösséghez tartozik. Erről kétszer is kimondta a nép a véleményét. Sőt, a magyar külpolitikának hosszú időn keresztül egy olyan hármas prioritása volt, ami az euroatlanti, először integrációt, aztán a kapcsolatok mélyítését, a jószomszédi viszonyt és a határon túli magyarokról való gondoskodást helyezte fő prioritási területté.

Ezért én azt gondolom, az, hogy akik többet foglalkoznak a Kelettel, nem jelentheti azt, hogy kevesebbet foglalkoznak az Európai Unióval, vagy másképpen fogalmazva, ha kritizálják az Európai Uniót, akkor meg kéne hogy tegyék ezt a keleti partnerekkel is, hiszen azért magyarként az egy érdekes helyzet, hogy tudja, egyrészt amikor keresztényeket üldöznek a törökök Szíria területén, akkor önök nem szólnak egy szót se, azt mondják, hogy ott ez rendben van, máshol nincs rendben, ha a keresztényeket üldözik vagy zavarják el a házaikból, de ha ez ott történik, és ezt törökökhöz köthető milíciák csinálják, akkor ez rendben van.

A másik, hogy érdekes módon amikor valami olyan történik, ami vagy Oroszország vagy Kína tekintetében, vagy éppen Törökország tekintetében kritikára, külpolitikai kritikára adna lehetőséget, akkor ezt kínosan kerülik, hallgatnak róla, sőt adott esetben pont ezzel ellentétes lépéseket tesznek, miközben, ha az Európai Unióban történik valami, ami esetleg joggal vagy akár jogalap nélkül önöket zavarja, akkor rögtön az egész média arról szól a jobboldalon, hogy mit tett az Európai Unió, vagy éppen mit nem tett az Európai Unió.

(9.50)

Az meg külön érdekes dolog, hogy akkor sem tartotta fontosnak a kormány kifejezni a nemtetszését, amikor egy ország erőszakosan akar határokat megváltoztatni és azokon a határokon túl népességcserét végrehajtani. Csak azért kérdezem, mert ilyen történt már Magyarország esetében a történelmünk során, tehát magyar emberként ahhoz nem hozzászólni, hogy egy állam fogja magát és bevonul egy másik állam területére, és onnan elzavarja az ott lakó embereket, vagy adott esetben utána megpróbálja kicserélni az ott lakó lakosságot, azt gondolom, ez egészen biztosan a mi történelmünk alapján némi kritikára azért lehetőséget adott volna a kormány számára ebben a kérdéskörben.

Tehát azt mondanám ‑ még egyszer, a gondolatot lezárva ‑, hogy bizony az egyensúly nem azt jelenti, hogy egyik oldalra folyamatosan nyalakodunk, a másik oldalra meg folyamatosan csak köpködünk, hanem akkor a kritikában is egyensúlyban kell mérni. Ettől függetlenül én ezzel az állítással így, ebben a formában nem értek egyet; úgy értek egyet, hogy van prioritása Magyarországnak, és a prioritásban az Európai Unió vagy éppen a NATO bőven megelőzi egyébként a keleti partnerségnek bármilyen országát, hiszen itt egy érdekközösségen túl egy értékközösséget is vállalt Magyarország, bár néha az embernek van persze kétsége, figyelve a miniszterelnök munkáját, hogy ezt az értékközösséget ő nem akarja‑e kiterjeszteni Oroszország vagy éppen Törökország tekintetében.

Ön azt is mondta, hogy végre a külpolitika azzal foglalkozik, amivel kell, és azt csinálja, amit kell. Ez annyira sikeres, hogy önök nem mehetnek el például a Néppártnak az ülésére sem, a KDNP, ön mehet, Nacsa képviselő úr, de a fideszesek nem mehetnek, mert éppen szégyenpadon ülnek, vagy éppen beállították magukat a sarokba, és kukoricán térdelnek, pont a miatt a kiváló külpolitika miatt, amire ön hivatkozott, hogy végre azt teszik, amit tenniük kell. Én úgy látom, hogy azért ezt a külpolitikát egy picit ‑ és akkor most diplomatikusan fogalmazok ‑ szofisztikáltabban látják nemcsak itt Magyarországon az ellenzék soraiból, hanem külhonban vagy külföldön is, és bizony nem egészen ez az érzése sem a magyar választópolgároknak sokszor, sem pedig a külföldi partnereinknek, akikkel egyébként ‑ ahogy az imént is mondtam ‑ egy érdek- és értékközösséget is vállaltunk.

Én nagyon egyszerűen gondolom, hogy sok képviselőtársam, Demeter Márta is fölvetette, hogy vajon mi értelme van ‑ vagy Mellár Tamás és Gurmai Zita is ‑ ennek a Türk Tanácsnak, és mi az oka. Szerintem nagyon egyszerű az oka, hogy miért kerül Magyarországra ez a Türk Tanács: ez olyan egyszerű, hogy személyes üzleti érdek. Ez az egyetlen oka, ami miatt ez Magyarországra kerül, nem nemzetgazdasági, nem külpolitikai, nem nemzetbiztonsági érdek, egyszerűen személyes üzleti, gazdasági érdek, ez az, ami miatt idekerül Magyarországra ez a Türk Tanács, és éppen ezért nem is nemzeti érdek az, ami emögött meghúzódik elsősorban, és szerintem így is érdemes kezelni ezt a kérdést. Ha nem lennének a miniszterelnöknek erős üzleti kapcsolatai török üzletemberekkel, akkor valószínűleg fegyvert sem onnan vásárolnánk, és valószínűleg ennyire nem törekednénk arra, hogy a Türk Tanácsban megfigyelői státusszal rendelkezzünk vagy éppen hogy Magyarországra jöjjön adott esetben ez a tanács, ami még mindig jobb, mint korábban, amikor a történelem során jöttek a törökök turistaként a Várba. Tehát ennél biztos, hogy jobb ez a helyzet, mint ahogy az is jobb, hogy az oroszok most nem tankkal, hanem bankkal jönnek, ez is biztos, hogy sokkal jobb Magyarország számára.

Összességében pedig zárásként azt mondanám, hogy a mi megítélésünk szerint ezt a keleti kalandozást be kéne fejezni, és vissza kéne térni ahhoz a korábban egyébként konszenzusos külpolitikai irányvonalhoz, amelyik világos és egyértelmű prioritást ad az euroatlanti közösség országai számára, és adott esetben a saját elképzelhető nemzeti különutas érdekeinktől függetlenül is azért megpróbálni az Európai Unió szemüvegén vagy éppen a NATO szemüvegén keresztül rendezni ezeket a viszonyokat, tehát nem portyázni Keleten, hanem korrekten együttműködni Nyugaton. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)