Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Visszafelé megyek, és először Boldog képviselőtársam hozzászólására reagálnék. Képviselőtársam elmondta, hogy aki nem fideszes, az mindenki kommunista. Ezt értjük. (Gréczy Zsolt: A fél kormány szintén MSZMP-tag volt.) Zsolt, ezt értjük, de most én mondom. (Derültség.)

Felolvasom a Fideszben politizáló volt MSZMP-tagokat, hogy lássuk, honnan is jön a Fidesz gerinchada, merthogy ez ezt jelenti. Nem az a baj, félre ne értsen képviselőtársam, hogy ők tagjai voltak az MSZMP-nek, ezt majd reggel borotválkozáskor a tükörben elrendezik magukkal. Az a baj ezzel, hogy ennek sajnos vannak következményei. Böröcz képviselőtársam sem szavazta meg az ügynöktörvényt, az ügynökakták nyilvánossá tételét, és Boldog István sem. ’56-ban az édesapjára lőttek, de ő nem szavazta meg. Vajon akkor most ki árult el kicsodát? Vajon az édesapja emlékét mennyire sérti az a szavazási magatartás, amit ön elkövetett? Ez egy nagy kérdés.

Tudja, én olyan szívesen megkérdezném, ha megtehetném, hogy mit gondol ő, aki tényleg ‑ ha Boldog István igazat mondott, de miért ne mondta volna az igazságot ‑ szemben állt ’56 kommunistáinak a puskacsövével, akkor hogy engedheti meg magának Boldog képviselőtársam, hogy az ügynökakták nyilvánosságát ne támogassa. De nem csak egy alkalommal! Boldog képviselőtársam, meg tudja mondani, hogy hányszor szavazta le ezt a javaslatunkat a húszból? Mind a hússzor! (Boldog István: Schiffer András előterjesztését többször is megszavaztam.) Sajnos, ez nem látszódott az eredményből, de ellenőrizni fogom. A jegyzőkönyvek megőrzik ezeket az emlékeket.

De hát az van, hogy a maguk politikai közösségének meghatározó politikusai az MSZMP-ből jöttek, s egyébként a politikai kultúrájukat is jól láthatóan onnan hozták. S akkor felsorolom megint a neveket. Ezt megtettem már egyszer, de hogy Boldog képviselőtársamat boldoggá tegyem, elmondom még egyszer.

(6.30)

Kövér László, Járai Zsigmond, Matolcsy György, Martonyi János, Schmitt Pál, Hoffmann Rózsa, Pintér Sándor, Mikola István, Fónagy János, Turi-Kovács Béla és Harrach Péter. (Zaj, felzúdulás, közbekiáltások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Nem hiszem! ‑ Kunhalmi Ágnes: Ez rágalom! Csárdi képviselőtársam, vigyázzon a szájára!) Pedig de!

Csak szeretném mondani, hogy 2019-ben a tisztelt Ház elnöke Kövér László. A Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, tehát nem egy ilyen huszadrangú kis pártfunkci, nem, nem, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője Harrach Péter. De itt ül körünkben Turi-Kovács Béla, Fónagy János szintén. Én még emlékszem arra, nem volt olyan nagyon régen, amikor Hoffmann Rózsa államtitkárként szolgálta az Orbán-kormányt. De ugyanígy vagyunk Martonyi Jánossal is, és a mai napig, lássuk be, hogy az MSZMP-ben szocializálódott Matolcsy György a magyar jegybank elnöke. Miről vitatkozunk, Boldog képviselőtársam?!

Arról beszél, hogy a Szocialista Párt jogutódja az MSZMP-nek. Én azért nagy tisztelettel megkérdezem, és idefordulok a DK-s képviselőtársam felé, hogy a DK megalakulásakor milyen ingatlan vagyont kapott az alakuláshoz az államtól a Demokratikus Koalíció. (Gréczy Zsolt: Semmilyet.) Vagy megkérdezem… (Közbeszólásra:) Azt a végére akartam. (Derültség.) Vagy megkérdezem a Párbeszéd képviselőjét, hogy milyen ingatlan vagyont kapott a megalakuláshoz a Párbeszéd mint párt. Vagy meg tudom kérdezni saját magamat, hogy vajon mi, LMP-sek a párt megalakulásához milyen ingatlan vagyont kaptunk. De meg tudom kérdezni, folytatva a sort, hogy milyen ingatlan vagyont kapott például a Fidesz. (Boldog István közbeszólására:) És az MSZP is. Ugye, arról beszélünk, hogy lehet itt nagy garral szidni a Szocialista Pártot, de önök ugyanúgy nyertesei voltak ingatlan vagyonokon keresztül a rendszerváltásnak. Tehát lehet itt nagy szavakat használni. (Zaj, közbeszólások.)

Arról beszélt Boldog képviselőtársam, hogy őt 2006-ban megkergették a rendőrök. Én meg arról szeretnék mesélni, hogy ennek fényében különösen gusztustalan és különösen elfogadhatatlan az a rendőri fellépés, amit a Városligetben tapasztalhattunk. Videófelvétel van róla, hogy békésen tüntető tömegben az előrefele masírozó rendőrsorfal két vagy három tagja a masírozás közben így könyökkel hátracsap. Az egyik az én bordámat érte, ezért emlékszem rá ilyen pontosan. És amikor néhány évvel később összefutottam ennek a videófelvételével, akkor arra gondoltam, hogy kedves Boldog képviselőtársam, azért ez 2006 után nem gusztustalan? De igen.

Mert amit mondtam még az ügynöktörvény vitájában, nem az a baja maguknak a szocialista Kádár-rendszerrel, ’56-tal, hogy nem tetszik, amit csináltak. Egyetlenegy nettó problémájuk van vele, hogy nem önök ültek a hatalomban. Nem önök voltak a hatalom birtokosai, de egyébként a módszereik, a stílusuk semmiben nem tér el. Ezt lássuk be! (Mátrai Márta: Ezt visszautasítom, Csárdi úr! Nézzen magába, forduljon magába!) Én befordulok magamba, higgye el! (Derültség az ellenzéki padsorokban. ‑ Az elnök csenget.) Én amit kér, megteszem, de sajnos a tények nem ezt igazolják. (Boldog István: A tények azt igazolják, amit felolvastam Szolzsenyicintől. ‑ Az elnök ismét csenget.)