Németh Zsolt (Fidesz)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tamási Áronnak van egy rövid elbeszélése Erdélyi társaság címmel, amelyben egy magyar, egy román és egy szász legény kerül egy asztalhoz egy kocsmában, és mindenkinek a dallamát elfurulyázzák a román legény szép, háromgyűrűs furulyáján, és közösen borozgatnak. Aztán a szomszéd asztaltól felpattan egy román őrmester, elveszi, és rátapos a furulyára. A közös kincset törted össze, te balga! ‑ kiált rá Lőrinc, a magyar legény.

Ez az elbeszélés a diktatúra esszenciája Közép-Európában. A harmincéves temesvári forradalom emléke és szellemisége olyan örökség, amely ma is összeköti, össze kéne kösse a magyar és a román nemzetet. Mégis a román forradalom értelmezésében mind a mai napig nem született meg egy általánosan elfogadott közös értelmezés, még Románián belül sem. Meggyőződésem, hogy a román-magyar közös értelmezés Temesvárról a két nemzet közötti megbékélés előrehaladásának folyamatában fog megszületni. Harminchárom évvel az ötvenhatos forradalomhoz kötődő és a magyarországi forradalomhoz hasonlóan véres kézzel megtorolt romániai megmozdulások után 1989. december 15-én Temesváron és az azt követő napokban Románia-szerte ismét romániai magyar, román emberek fogtak össze közös szabadságukért. A szabadság iránti vágy és a szabadság melletti kiállás kötötte össze a két népet már 1956-ban is. Ötvenhat inspirációként, előképként és mintaként is szolgált számos vonatkozásban ’89 decemberének Temesvárján.

(21.00)

Magyarok és románok közös élőlánccal védelmezték Tőkés László temesvári magyar református lelkipásztor lakását a diktatúra erőszakszervei ellen, amelyek azt akarták megtorolni, hogy a fiatal lelkész a világ nyilvánossága előtt nyíltan, arcát is vállalva beszélt a Ceaușescu-rendszerben élők szenvedéseiről, a diktatúra természetéről. Nem túlzás azt állítani, hogy a diktatúra a szovjet típusú kommunista diktatúrák talán legsötétebbike volt. Ebbe hozott fényt egy református lelkész Istenbe vetett hite és bátor, prófétai szókimondása.

Románia polgárai, köztük sokan életüket áldozva, akik emlékének egyébként az országgyűlési határozat megkülönböztetett tisztelettel adózik, tehát Románia polgárai hősiesen álltak ki a vallás- és lelkiismereti, a gyülekezési és szólásszabadságért, országuk visszakerüléséért a szabad világba.

A kelet-közép-európai rendszerváltozás utolsóként érte el Romániát, de máig érthetetlen módon egyedüliként erőszakos és véres jelleget öltött. Magyarország lélegzetét visszafojtva követte az eseményeket. A 80-as években az erdélyi magyarságra nehezedő fokozódó nyomás egyre nagyobb figyelmet váltott ki az anyaországban. Az együttérzést jelentősen fokozta a menekültek ezreinek és tízezreinek megjelenése 1986-tól elkezdődően, annyira, hogy a magyarországi rendszerváltozás 1956 mellett talán legfontosabb témájává nőtte ki magát a külhoni magyarság ügye, ami aztán az 1988. júniusi falurombolás elleni erdélyi tüntetésben csúcsosodott ki, egy évvel Nagy Imre újratemetése előtt.

A magyar társadalomban ’89. december 22-én egyszerre tört elő a nemzeti összetartozás elementáris érzése az erdélyi magyarsággal és a román többségi társadalom iránti együttérzés. December 22-étől hosszú konvojok indultak, és szállították az ország polgárai által spontánul gyűjtött segélyadományokat a diktatúra elnyomó gépezetével harcba szálló romániai embereknek. A lyukas román zászló ’89 decemberében éppúgy szimbólummá vált Magyarországon, mint a lyukas magyar zászló 1956 Romániájában. Mi, magyarországiak is tudtuk, amit a romániai forradalmárok, hogy tartósan csak együtt lehetünk szabadok.

Szimbolikus összekötő kapocs, hogy a sok román és magyar áldozat mellett magyarországi áldozata is volt a román forradalomnak. December 23-án Aradon egy orvlövész megölte Tóth Sándor gépkocsivezetőt, aki egy magyar segélykonvoj sofőrjeként érkezett a városba. Román és magyar áldozatok között nem volt és nem lehetett különbség.

Amit 1956-ban még meg tudott akadályozni az erőszak, ’89-ben győzedelmeskedett a közös szabadság, Magyarország és Románia ismét elfoglalta a helyét a szabad nyugati világban. Amit 30 évvel ezelőtt elértünk, az ma közös felelősségünk. A magyar és a román emberek közös felelőssége egymás és a többi európai nemzet szabadságának védelmezése az EU, a NATO és más euroatlanti struktúrák keretei között.

Nem feladata az előterjesztésnek értékelni az elmúlt három évtized román-magyar kapcsolatrendszerét, az erdélyi magyarság helyzetét. Ami állítható, hogy amit nem értünk el, azt a párbeszéd hiányával magyarázhatjuk, viszont amit elértünk, azt éppen a párbeszéddel hozhatjuk összefüggésbe. Azt azonban rögzíthetjük, hogy komoly feladatok tornyosulnak előttünk a román-magyar viszony és az erdélyi magyarság jövőjének biztosítását illetően továbbra is.

Tekintettel a két nemzet érdekeire és a közös szabadságért életüket áldozók emlékére, a ’89-es romániai forradalom kitörésének évfordulóján az Országgyűlés hitet tesz a két ország közötti együttműködés, párbeszéd és szövetség megerősítésének szükségessége mellett.

A romániai forradalom idején magam is útra keltem, és kopogtattam a régi családi barát, Tőkés László szilágymenyői kényszerlakhelyének ajtaján december 23-a hajnalán, és hoztam el üzenetét, amit még aznap a Magyar Televízió le is adott. Ezekben a napokban barátaimmal, így David Campanale BBC-s újságíróval, kézdivásárhelyi fiatalokkal együtt találtuk ki a bálványosi szabadegyetem gondolatát, ami először nemcsak magyar-magyar találkozóként, hanem kifejezetten magyar-román találkozóként is működött. Tusványos gondolata Temesvár szellemiségének a meghosszabbítása, nem véletlen, hogy Tőkés László e rendezvény nélkülözhetetlen résztvevője 30 esztendeje.

Nemcsak Temesvár, de Tőkés László szerepének értékelése is a magyar-román kapcsolatok tükre. Tőkés László a forradalom kirobbantójaként állt Románia teljes lakosságának a szeme előtt. Tagja lett a forradalmi tanácsnak, felszólalt az átvett televízió adásában. Magyarként megkapta Románia legmagasabb kitüntetését, a Románia Csillagát. Sajnos ezt az egyértelmű és számunkra megkérdőjelezhetetlen szerepet is megkérdőjelezte a román politikum, amikor megfosztották a kitüntetésétől. Ma ott tartunk ebben a folyamatban, hogy a román állami kitüntetés visszavonása ügyében tett panaszát a bukaresti ítélőtábla elutasította, az újabb fellebbviteli tárgyalást pedig az ügyben 2020. június 4-ére, a trianoni békediktátum centenáriumára tűzte ki. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha nem nemes gesztus gyakorlását feltételezzük a dátum kitűzése mögött.

A magyar állam nagykereszttel és becsületrenddel fejezte ki elismerését Tőkés László személye iránt. Szerepének hasonló értékelése szintén biztos jele lesz annak, hogy kétoldalú kapcsolataink ígéretesen megváltoztak.

Mi, a javaslat előterjesztői a magunk részéről a magyar-román kapcsolatok paradigmájának a temesvári folyamatot tekintjük. A többi irányt, mint amilyen a 90-es fekete március vagy az úzvölgyi magyarellenes eseményeket átmenetinek és leküzdhetőnek látjuk. Valójában ugyanis két, egymásra utalt nemzete vagyunk Közép-Kelet-Európának, nagyon közel álló értékekkel és érdekekkel.

A jelenlegi román miniszterelnök, Ludovic Orban, Orbán Lajos félig magyar, vallása unitárius, beszéli a magyar nyelvet. A 30. évforduló mellett ez a friss fejlemény is egy kínálkozó lehetőség arra, hogy szó szerint szót értsünk egymással, és visszatérjünk az egy irányba mutató temesvári folyamathoz, Temesvár ugyanis kötelez. Találjuk meg újra a közös furulyát, amin megszólalhat a román és a magyar dallam egyaránt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)