Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány expozéját végighallgatva nekem egyetlenegy dolog jutott eszembe, ezt föl is írtam magamnak: ha csak ezt hallottuk volna, amit itt Németh Szilárd elmondott, akkor annyit tudnék mondani, hogy az Úristen kegyelmezzen a Magyar Honvédségnek. Valami elképesztő, ami itt megtörtént! És nem kívánom a Ház elnökét bírálni, csak tényként állapítom meg, hogy az egy szégyen egy országban, hogy egy honvédelmi államtitkár 15 perc alatt a törvényjavaslatról egy rohadt szót nem mond. Mert vagy nem tudja, hogy mi van benne, vagy nem érdekli, hogy ennek az Országgyűlésnek nem Fidesz-taggyűlés meg nem sajtótájékoztató a neve.

Egy szaktörvény vitáján vagyunk, állítólag egy nemzeti ügyben. Szerencsére, és ezért el is fogom mondani a szakmai észrevételeimet, volt egy másik kormánypárti politikus, aki az előbb egy picit visszahozta az embert a hitébe, hogy esetleg van még ennek a vitának meg ennek a parlamentnek bármi értelme. De ne haragudjon, államtitkár úr, ráadásul olyanokat mondani, amit ön elmondott rezzenéstelen arccal? Ön azt mondja, hogy 2010-ben a GDP 1,1 százalékára lett süllyesztve a honvédség finanszírozása ‑ ’11-ben meg 0,8-ra, ’12-ben 0,82-re, ’15-re, ötévnyi kormányzásuk végére 0,7 százalékra? És nem inkább bölcsen hallgatna és mondaná azt, amit mondjuk, mindannyian tudnánk támogatni, hogy végre megjött vagy a kormányfő, vagy a kormány esze, és elkezd költeni a honvédségre, próbáljuk már meg azt normálisan, közösen csinálni? Ez lehetne egy hang ebben a Házban. Ugyanis évtizedekre fogják megint a honvédség irányát, felszereltségét és minden mást kijelölni. Az lehetne egy alap. Az, amit Hende Csaba művelt ebben az országban öt éven keresztül, az nem tárgyalási alap, és biztos, hogy nem olyan, amire bárki büszke tudna lenni.

Olyan beruházásokat hajtanak végre, olyan jogszabály-módosításokat hajtanak végre, ami valóban évtizedekre meghatározhatja ismét a honvédséget. Mindezt egyébként teszik úgy, amit elmondtunk bizottsági ülésen is, hogy szintén, azt gondolom, szégyene a HM vezetésének, hogy sajtóhírekből kell megtudnia például a Honvédelmi bizottság tagjainak vagy akár alelnökeinek, hogy a magyar honvédelmi tárca, a magyar kormány milyen eszközöket kíván beszerezni.

Még egyszer megkérdezem: miért? Szégyellik? Titkolják? Korrupciós ügy van a háttérben, hogy nem tudnak bejönni, és büszkén elmondani, hogy miért ezt vagy miért azt vesszük? Nem elég büszkék arra, hogy milyen helikoptert vesznek? Miért kell ezt titkolni még akár a Honvédelmi bizottság zárt ülése előtt is?

Azt pedig, hogy erről a javaslatról részleteiben nem beszélt államtitkár úr, nem csodálom. Hát micsoda presztízsveszteség az a Magyar Honvédségnek, hogy megint erővel, erőszakkal, és maguknak kell megindokolni meg megtapsolni meg megszavazni, hogy a honvédelmi cégeket egy honvédelmi beszerzés közepén elviszik a honvédelmi tárcától?! Ez mi? Bártfai Andrea fogja majd a HMEI Zrt. legjobb szakmai és politikai irányítását adni egy honvédségi fejlesztés alatt? Fogalma nincs sem neki, sem a tárcának azokról a speciális tudásokról, amit egy honvédelmi nagy beszerzési program közepette kéne képviselni!

És ne mondják, hogy nem változik semmi! Ha nem változik semmi, akkor minek teszik át az irányítási jogot? Igenis változik. Kinevezési jogkör, irányítási jogkör tartozik a tulajdonosi jogkör mellé. És ahogy nézem ebben a törvényben, meg a bizottsági ülésen is felvetődött, akkor most külön a KNBSZ, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat fennhatóságával mennek a cégek után. Mert azért az mégis nonszensz lenne, hogy több száz vagy akár ezermilliárdos honvédelmi beszerzéseket úgy kéne végigcsinálni, hogy a katonáknak, mondjuk, még titkosszolgálati eszközeik sincsenek kivédeni a káros befolyásokat vagy akár a korrupciót, vagy külföldi ellenérdekelt katonai vagy egyéb más szervezetek befolyásolását. Teljesen nonszensz!

Ebben a törvényjavaslatban sok minden is van, ez tény és való. Az egyik, ami miatt biztosan nem fogjuk támogatni, az, hogy a honvédelmi cégeket elviszik a tárcától. Nem mintha, ahogy az előbb elmondtam, valami személyes rajongásom lenne a jelenlegi honvédelmi vezetés iránt. Ez egy konstrukciós kérdés, azt gondolom, egyszerűen ennek ott van a helye, és nem véletlenül volt eddig sem a honvédség alatt, mert ez egy speciális terület. De halkan jegyzem meg, például a HMEI Zrt. foglalkozik a teljes honvédelmi vagyon őrzés-védésével a fegyveres biztonsági őrein keresztül. Akkor most már ezt is az állami vagyont felügyelő miniszter asszony fogja eldönteni, hogy a HM-objektumokat ki és hogyan védi?

Sok esetben bővíti egyébként ez a javaslat a KNBSZ hatáskörét, szinte ellenzéki képviselőként a jelenlegi politikai helyzetben azt tudnám mondani, hogy az embernek egy picit a hátán föláll a szőr, amikor olvassa a biometrikus adatok szinte korlátlan alkalmazhatóságát. De még mindig hadd mondassa velem azt a honvédelemért elkötelezett parlamenti képviselő, hogy egyébként van realitása annak, hogy a katonáinkat megvédendő, a KNBSZ-nek legyenek ilyen eszközei, főleg a külföldi bevetéseken, a külföldi szolgálatokon, missziókon. Hogy én elhiszem-e, hogy ezeket az eszközöket Magyarországon akár oda nem illő módon, akár polgári személyekkel vagy politikusokkal szemben is alkalmazzák-e, arra már nem tudnék egyenesen igent mondani. Nem, nincs ennyi bizalom. De mégis azt mondom, hogy katonáink védelme érdekében ez akár elfogadható is lenne.

Konkrét kérdésem is lenne a törvényjavaslattal kapcsolatban. Mások már említették, hogy itt a védelmi igazgatás tekintetében hatalmas lépéseket teszünk. Azt árulják már el nekem, nem csak ellenzéki, azért még mindig van néhány fideszes polgármester is, meg Fidesz vezette település, hogy ki fogja azt fizetni, hogy kötelező lesz a polgármesterek mellett védelmi referenseket alkalmazni, honvédelmi referenseket. Ki? Az önkormányzat ezt gazdálkodja ki, találjon megfelelő szakembert, vagy, miután a törvényjavaslatnak ez nem része, a magyar állam vagy a Magyar Honvédség ebbe besegít, beszáll, vagy effektíve finanszírozza is ezeket a státuszokat? Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem mindegy.

A tartalékos rendszerben ‑ kár, hogy Simicskó úrnak el kellett mennie, mert szerintem érdemi kérdésekről beszélt, lehet rajta vitatkozni vagy akár egyet is érteni ‑, abban például honvédelmi tekintetben egyet lehet érteni, hogy a nyilvántartási rendszereket össze kell újra tákolni. Hogy az 2004-ben mennyire volt átgondolva, mennyire nem, az egy más kérdés, elteltek az évek. Én is azt gondolom, mi is azt gondoljuk, hogy a honvédelmi nyilvántartásoknak, annak a nyilvántartásnak, ami azt és csak azt a célt szolgálja, hogy itt rendkívüli helyzetben, háborús állapotban vagy bármilyen más, rendkívüli időszakban minden hadköteles polgártársunkról pontosan tudjunk mindent, és mindenki, aki ennek a hazának megvédésében tenni tud és tennie kell, arról pontosan tudjunk mindent, én azt gondolom, hogy ez nem vitatható cél.

(15.40)

Az megint más kérdés, hogy elhisszük-e, hogy ezeket a nyilvántartásokat csak arra használják, de nyilván az ellenzék dolga az, hogy kételkedjen.

De az, hogy egyébként múltkor tíz évvel növelték meg a hadkötelezettség időszakát, most meg gyakorlatilag nyugdíjkorhatárig ilyen szempontból kiterjesztik, mi egy picit tartunk attól, hogy ez már megint a papíron lévő statisztikai bűvészkedés egyik eszköze, hogy a NATO-nak meg egyéb más szövetségeseinknek vagy akár magyar polgároknak előadott propaganda közepette el lehessen majd mondani, hogy aztán a mi tartalékosképességünk mennyire nőtt. Remélem, hogy nem ez a célja a dolognak, mert akkor szinte azt tudom csak mondani, hogy az Úristen irgalmazzon nekünk, ha tényleg baj van.

Végezetül szerintem kell szólni néhány szót arról, ami nincs ebben a törvényben. Sokat hallottunk itt az 50 százalékos béremelésről, amit első lépésnek titulált államtitkár úr. Az egy elég erőteljes nagy első lépés volt, amit öt év után tett meg egy kormány, tehát egy második ciklusban kezdett csak neki, négy évig ez nem volt olyan fontos. De mint a rendvédelem területén, a honvédelem területén is ez a béremelés szükséges volt, fontos volt, de ma már nem sok mindent ér.

A rendvédelem területén kifejezetten kaotikus helyzet van abból a munkaerőhiányból és túlórából, amit látunk, a Honvédség területén nem feltétlenül van ekkora probléma, bár természetesen a szervezet adottságaiból következően nem is nagyon kerülnek ki ezek a problémák, hogyha vannak is. De az tény és való, hogy maga a miniszter is, de már a belügyminiszter is elismerte, hogy érdemi továbblépés nélkül nem tudják fenntartani ezen szolgálatoknak, ezen hivatásoknak a versenyképességét, és nem találnak már ma sem egyébként új jelentkezőket olyan minőségben, amilyennek lenni kéne. Tehát jó lett volna látni, mondjuk, egy ilyen típusú törvényjavaslatban valami előrelépést annak tekintetében, hogy lesz‑e béremelés a területen, vagy lesz‑e végre valamilyen más, a hivatást segítendő előny is ezen a területen.

Nem hallottunk államtitkár úrtól egy szót sem arról, hogy a létszámstop, amit a magyar kormány most bevezetett, érinti‑e a Magyar Honvédséget itt a sikerpropaganda közepette. A mi információink és tudásunk szerint ez a létszámstop, ami általános, nem vonatkozik a köztársasági elnök úr fizetésének megduplázására és a többi, egyébként a kinevezett nagyon fontos személyiség fizetésének minimum 50 vagy 100 százalékkal való megemelésére. Ez a létszámstop a Magyar Honvédséget is érinti, erről se hallottunk. (Németh Szilárd István: Nem igaz!) De akkor cáfolja, államtitkár úr. (Németh Szilárd István: Hazudsz!) Én nem hazudok, államtitkár úr. (Nacsa Lőrinc: Dehogynem!) Azt mondtam, hogy nem hallottunk róla. (Dr. Vadai Ágnes: Mondd azt, hogy pacal!) Mondja el, hogy így van‑e vagy nem.

De mindenesetre jó lenne, ha egy ilyen törvényjavaslatban egy picit többet tudnánk arról beszélni, még egyszer mondom, hogy a humán erőforrás, ami a gépeken és a technikai eszközön túlmutatóan valóban a honvédség, a mindenkori honvédség legfontosabb tényezője, az ő fizetésüket, javadalmazásukat és egyéb más munkakörülményeiket milyen további lépéssel tudja a kormány segíteni, mert azt gondolom, hogy időszerű lenne mindenféleképpen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)