Dr. Bősz Anett (független)

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Én annyit szeretnék elmondani önöknek egészen röviden, hogy amikor a társadalmi szakadékok összehúzásáért tett törekvéseket kérjük önökön számon, és emellett érvelünk, akkor egy össztársadalmi érdeket fogalmazunk meg. Ez nem megy egyébként szembe a teljesítményelvvel, pusztán arról szól, hogy a kevésbé szerencsés társadalmi csoportok is teljesíthetnek, és megmutathatják azt, hogy ők is tudnak valamit tenni, nemcsak a közösségért, hanem önmagukért is. Jelen pillanatban ebben a társadalomban milliók kénytelenek úgy élni, hogy mindenfajta lehetőségtől megfosztja őket az a társadalmi helyzet, amibe beleszülettek.

Ha már itt szóba került akár konzervatív, akár szociáldemokrata elv és társadalomszervezői elv, akkor szeretném önöknek elmondani, hogy a klasszikus politikai gazdaságtan gondolkodói foglalkoztak a nyomor kérdésével. Éppen egy liberális közgazdász mondta ki azt, hogy az a társadalom nem emelkedhet fel, amelynek jelentős hányada nyomorban él. Jelen pillanatban a magyar társadalom egyharmada él a létminimumon vagy az alatt. Ilyen módon ennek az országnak a fejlődése nem tekinthető fenntarthatónak, és mi nemcsak itt a zárszámadás vitájában, de annak az utolsó perceiben mindenféleképpen arra kérjük önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim ‑ és azt hiszem, hogy az államtitkár úrral folytatott, szerintem termékeny vitákban is megmutatkozott már az a típusú konstruktivitás, amivel az ellenzék viszonyul akár az államháztartás kérdéseihez, akár a gazdaságpolitikához ‑, annak befogadására kérjük önöket, hogy a társadalmi szakadékok összehúzásáért tett fáradozás egyfelől nem hasztalan, másfelől pedig a teljesítményelvvel messzemenőkig összeegyeztethető. Köszönöm.