Hohn Krisztina (LMP)

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebbségi véleményt fogok előterjeszteni röviden.

A 2018. évi költségvetés, ezt a zárszámadás is igazolja, az elszalasztott lehetőségek és a jövő iránti adóssághalom növelésének költségvetése volt. Hiába az ezermilliárdos többletbevétel és -kiadás, a legfontosabb hiányterületeken nem javítottak. A Fidesz-kormány jelentősen megnövelte a hiányt és az adósságot az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Az oktatást szándékosan leépítik, a pedagógusok és munkatársaik megbecsültsége csökkent, óriási tanárhiány alakult ki, különösen azokban a térségekben, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ez tényleg teljesítmény akkor, amikor a költségvetés bevételei 1170 milliárddal, a kiadásai 1260 milliárddal nőttek.

Az oktatás szándékos leépítéséről már sokan sokat mondtak. Szintén sok szó esett az egészségügyben tátongó finanszírozási szakadékról, a több helyen már bekövetkezett összeomlásáról és az évente 24 ezer honfitársunkról, akik saját bevallásuk szerint is a kormány hibájából, mulasztásából halnak meg. Én éppen ezért két területet emelnék ki, amely szintén mostohagyereke a kormánynak, és a zárszámadásból is kitűnik, hogy ebben semmi változás nincs.

Ez a két terület a környezetvédelem és a természeti erőforrások védelme, valamint a szociális ellátás és a nyugdíjhelyzet. Ugyanez a helyzet az egészségügyben, ahol a háziorvosok hiánya és elöregedése miatt a sebészektől a pszichológusokon át az ápolókig a szakemberhiány kétségbeejtő. Nőtt a hiány a feladatokhoz szükséges forrásokban az önkormányzatok területén, folytatódott az elvándorlás, a vidék továbbra is kiürül. A kormány növelte a megoldandó problémákat a mezőgazdaság rossz szerkezetének, környezetpusztító módjainak agyontámogatásával, a vidék valódi fejlesztésének elmaradásával. Mindeközben más, a nemzeti érdek szempontjából marginális területek dúskálnak: sportcélokra a tervezett keret dupláját költötték, csak a sporttao 128 milliárd volt.

Ez a folyamat elképesztő. Nem jut elégséges pluszforrás a kritikus területekre akkor sem, amikor a költségvetés bevételei nőttek. Az elszalasztott lehetőségek pedig nem jönnek vissza, a világgazdaság lassul, válság fenyeget. Az EU-s források ilyen bőségének vége, már 2018-ban is sokkal alacsonyabbak voltak a tervezettnél, hazai forrásokkal kellett kipótolni. A stadionokból már nem lehet kiszedni a betont és abból enni adni a rászorulóknak.

A környezet védelméről ismerjük a kormány véleményét, hisz többször szinte teljesen nyíltan kifejtette: a környezet és erőforrásainak védelmét, az ezt szolgáló intézményrendszert és jogszabályokat csak felesleges tehernek tartja, ami gátolja a gazdasági fejlődést. Káros, pusztító szemlélet ez, hiszen nem a fejlődés az, ami pusztít. A pénzt nem lehet megenni, sem a stadiont, a gyümölcsfákat sem fogják beporozni.

A nyugdíjak az elmúlt tíz évben az infláció mértékével és csak azzal növekedtek ‑ ez így volt 2018-ban is ‑, mindezt úgy, hogy a reálbérek emelkedését a nyugdíjak nem követik, ezért relatív értelemben jelentősen elértéktelenedtek. Az értékőrzés nem megoldás azoknak a millióknak, akik a létminimum közelében élnek járandóságukból. Ráadásul sem a prémium-, sem a választási Erzsébet-utalvány-osztogatások nem épülnek be a nyugdíjba. A leszakadás és az elszegényedés ellen azonnali, egyösszegű emelésre volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)