Jakab Péter (Jobbik)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Na végre, miniszterelnök úr, örülök annak, hogy több hét lazsálás után végre betalált ide a munkahelyére (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiban.), ma ugyanis nem száraztésztát hoztam önnek, és nem is narancsos buktát, hanem valami egészen mást. (Szászfalvi László: Jól kezdődik.) Tudja, mit? Azt, amitől ön a legjobban fél: a nép hangját (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), az emberek hangját, azoknak a hangját, akik odaállnának ön elé, de ön gyáva ahhoz, hogy a szemükbe nézzen. Nos, az a helyzet, hogy az én szemembe egyelőre még kötelező belenéznie, úgyhogy ma én leszek a nép hangja. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Első körben válaszoljon egy külföldre kényszerült édesapa kérdésére ‑ idézem -: „Miniszterelnök úr, mennyi kártérítést kellene kapnom a lányaimtól külön töltött napokért, azért, mert nem láthattam reggelente kócosan készülődni őket az iskolába, az utólag megtartott születésnapokért és a csak Messengeren hallott ’szeretlek, apa’ miatt?” Miniszterelnök úr, mit üzen ennek az édesapának? Azt, hogy Magyarország jobban teljesít? Vagy azt, hogy önnek fontosak a magyar családok a sajátján kívül is? Mert ezt, látja, nehezen fogják önnek elhinni. Nem véletlenül kérdezik öntől nagyon sokan: árulja el, Mészáros Lőrinc vagyonából valójában hány milliárd az öné! Nos, hány milliárd, miniszterelnök úr? Vállalja, hogy hazugságvizsgálóra kötve is válaszol erre a kérdésre? Vállalja? (Dr. Rétvári Bence: A Jobbikban így szokás?)

Aztán egy nyugdíjas hölgy arra kíváncsi: ön 40 év munkaviszony után meg tudna élni 56 ezer forint nyugdíjból? Egy melós meg arra kíváncsi: ha már ön szerint a magyar családok olyan jól élnek, az ön családja meg tudna élni a minimálbérből? És egyáltalán hogy van az, hogy miközben a kisember halálra dolgozza magát, mégsem lesz milliárdos, ön a parlamentbe is csak havonta egyszer jár be, és mégis az lett?

Miniszterelnök úr, sorjáznak a kérdések. Hová tűnt a magyarok magánnyugdíjpénztári megtakarítása? Miért nem állíttatja le a kilakoltatásokat? Szokott‑e imát mondani az egészségügy áldozataiért? Készül‑e már az a beszéd, miniszterelnök úr, amelyben elnézést kér a magyaroktól az ellenünk elkövetett megannyi bűnért? (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

(16.50)

S még egy kérdés belefér ebbe a két percbe: ízlett‑e a narancsos bukta, a jászberényi? A nép várja a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)