Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy frakcióvezető úrnak egyvalami nagyon jót tenne: ha egyszer tükörbe nézne, megnézné önmagát, hogy mit ad elő itt a parlamentben, megnézné, hogy mit adott elő itt a parlamentben, amikor miniszterelnök volt, és megnézné azt, hogy milyen cselekedetei voltak a kormánynak akkor, amikor Magyarországot vezethette.

(13.20)

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Magyarország egy keresztény kultúrájú ország. Ön itt kétségbe vonja, hogy ezt Alaptörvénybe is iktassuk. De akkor kérdezem én, ön szerint milyen kultúrájú ez az ország, ha nem keresztény kultúrájú. Ezeréves államiságunkat mi más alapozta meg, ha nem a kereszténység? A teljes társadalmi berendezkedésünk, az ország morális alapjai milyenek, ha nem keresztény morális alapok? Hol máshol jött létre bárhol a világon, ha nem egy keresztény kultúrájú közegben a vallási türelem? Ön hallott már muzulmán vallási türelemről? Vannak nagyon jó kezdeményezések, de az a vallás mégsem a türelemre épít, hanem egy totális világnézetet ad, amely a vallási kérdéseket, a társadalmi kérdéseket, a politikai kérdéseket egyaránt uralja. Akar ön egy ilyen világban élni? Vagy ki akarja mondani, hogy mi egy 450 éves vallási türelmen is alapuló országban élünk, ahol az európai népek közül az elsők között biztosították a keresztény vallásgyakorlókat, hogy szabadon gyakorolják a vallásaikat, hiszen akkor többféle keresztény felekezet volt már Magyarországon.

Tehát Magyarország egy keresztény kultúrájú ország, s azért otthonos, mert keresztény kultúrájú. Azért van képesség benne a jólétre, a biztonságra és a gazdasági versenyképességre, mert keresztény kultúrájú. Ha valaki ellátogat más, nem keresztény kultúrájú országokba más kontinenseken, láthatja, hogy mennyire más ott a világ. Én a magam részéről egy ilyenben szeretnék élni. És ha a keresztény kultúrában élni akaró embereknek eltagadjuk azt a jogát, hogy Európában egy ilyen világban éljenek, akkor ők hol éljenek? A világnak melyik része lesz az, ahol a keresztény kultúrához ragaszkodó emberek élhetnek? És ez nem egy világnézeti kötelezést rejt magában. Ön ezt próbálja belemagyarázni. Egyáltalán nem erről van szó!

Ismerjük az ön vallási ismereteit. Akár rendszeresen is tud bérmálkozni, amivel új teológiai távlatokat is meg tud nyitni. De ha komolyan vesszük ezt a kérdést, akkor láthatjuk, hogy a vallásszabadság itt mindenki számára természetesen biztosított. Ön olyan tételekbe ment bele, különböző hitelvi tételekbe, amelyeket, hála istennek, nem ön határoz meg, hanem az egyház különböző tisztségviselői. Magyarországon az Alaptörvény példamutató módon, azt hiszem, minden más országhoz képest is példamutató módon a vallás szabad gyakorlását vagy az attól való tartózkodását mindenki számára biztosítja nagyon korszerű módon, és azt mondja, hogy vannak olyan közösségi célok, amikért az állam és az egyház együttműködik. De különben külön-külön működnek, nem fonódnak össze. Ez így a leghelyesebb, hiszen a hívő emberekből indulunk ki.

Az pedig, tisztelt képviselő úr, hogy a hajléktalanság ügyében ön azt mondja, az egy jó irány, hogy ha hagyunk embereket ezerszámra az utcán maradni, nagyon nehéz körülmények között, reménytelenségben, és ez lenne a jövő szabadságának az útja, akkor mi azt gondoljuk, hogy nem. Az a jövő útja, hogyha ezeknek az embereknek segítünk abban, hogy kikecmeregjenek ebből a helyzetből. Ezért tartunk fönn több milliárd forintból egyre szélesebb és szélesebb körű szociális segítő intézményrendszert. Van annyi éjjeli szállásunk, van annyi befogadóállomásunk, amely ezeket az embereket be tudja fogadni, és segíteni tud abban, hogy kikerüljenek ebből.

Tisztelt Képviselő Úr! 1990 óta számtalan kormánya volt ennek az országnak, de a hajléktalanság jelenségét mégsem sikerült megoldanunk. Most ez a kormány végre őszintén szembenéz ezzel a problémával, és megpróbálja ezekkel az eszközökkel ezeket az embereket visszasegíteni a normál életbe, és tőlük is együttműködést elvárni, hogy fogadják el az állam segítségnyújtását. Nem abban áll a szabadság, hogy az állam segítségnyújtását eltaszíthatom, és ezzel magamat is meg a körülöttem élő embereket is valamilyen egészségügyi vagy más veszélynek kiteszem. Abban áll a szabadság, hogy elfogadom az állam segítségét, önmagamat is megpróbálom az emberhez méltó életformára segíteni, és ezáltal a környezetemet is megpróbálom biztonságosabbá tenni. Szerintünk ez a valós és helyes szabadságfelfogás.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt pedig teljes mértékben elutasítom, amit önök egyébként már évtizedek óta tesznek: ha nincs semmilyen érvük a nemzeti kormányokkal szemben, akkor a XX. századi egyik gyilkos eszmével való párhuzamokat állítanak föl. Erre önöknek semmilyen morális alapjuk nincs, akiknek a hatalma az MSZMP hatalmából eredeztethető. Másrészről pedig ez azt mutatja, hogy semmifajta valós érvük nincs, és erre a magyar választók sem voltak vevők sem az előző, sem az azt megelőző, sem az azelőtti választásokon. Úgyhogy azt kérem, pontosan azért, hogy a magyar politikai közbeszéd ne az ilyesfajta vádaskodásoknak és a gyűlöletnek legyen a közbeszéde, hogy ezeket a párhuzamait egyszer s mindenkorra felejtse el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)