Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos módon nem tudtuk osztani a Törvényalkotási bizottság többségének azt az álláspontját, hogy ez egy házszabályszerű javaslat lenne, önök ugyanis gyakorlatilag egy komplett nyolcadik alkotmánymódosítást csempésztek bele a hetedik alkotmánymódosításba úgy, hogy a Törvényalkotási bizottság előző nap délután ismerkedhetett meg ezzel a javaslattal. Ennek a javaslatnak teljesen nyilvánvaló módon kizárólag az volt a célja, hogy önöknek ne kelljen az általános vitában, majd a szakbizottságokban megméretni ezeket a javaslatokat, hanem egy kellemes, családias jellegű éjszakai vitában lehessen erről csak az Országgyűlés plénuma előtt beszélgetni, ahogy csak egy képviselő és államtitkár úr vesz részt a vitában, mutatva azt, hogy mennyire szívügye a Fidesznek ez a módosítás akkor, ha nem politikai termékről van szó. Ez a javaslat tehát először is nem felel meg a házszabálynak, nem felel meg a parlamentáris demokrácia követelményeinek. Ha lenne Magyarországon alkotmányosság, lenne Magyarországon parlamenti demokrácia, és lenne ezt védő Alkotmánybíróság, akkor ez a javaslat formai okokból is elbukna pillanatokon belül. Van persze tartalmi probléma is. Önök egy olyan kötelezettséget állapítanak meg az állami szervek felé, tudniillik a keresztény kultúra védelmét, aminek azok nem tudnak megfelelni. Hiszen, mint azt nagyon bölcsen mondta egyik fideszes képviselőtársunk a bizottság ülésén, először definiálni kellene azt, hogy pontosan mi is az a keresztény kultúra, mi is az, amit az állami szerveknek védelmezniük kell, mit jelent pontosan ez a fogalom. Tisztelt képviselőtársaim, itt az Alaptörvényről beszélgetünk és nem egy politikai nyilatkozatról, nem a Fidesz kongresszusi kiáltványáról vagy nem egy miniszterelnöki péntek reggeli nyilatkozatról. Itt a szavaknak jelentése kell hogy legyen, mégpedig jogi értelemben is jelentése kell legyen.

Amikor önök kötelmeket állapítanak meg, azok mögött nincs semmilyen érdemi jogi tartalom, sem a nemzetközi jogban, sem a magyar jogban. Ugyanakkor viszont ez a fajta módosítás megnyitja az utat egy nagyon veszélyes irányba. Megnyitja az utat abba az irányba, amikor az állami szerveknek nem a törvényesség védelme, nem az írott és megismerhető jogszabályok betartatása a dolga, hanem annak a védelme, amit önök keresztény kultúrának gondolnak. Ez a fajta gondolkodásmód éppen ellentétes az európai kultúrával, ellentétes azzal, amire önök napirend előtt is hivatkoztak, hiszen az európai kultúra immár évszázadok óta a jog uralmáról szól a vallás fölött. Évszázadok óta arról szól, hogy a megismerhető jogszabályok rendezik be a társadalmunkat, és nem valakinek a világnézete, akár a többségnek, akár a kisebbségnek a világnézete. Magyarországon a kereszténység esetében egyébként éppen a kisebbségé, mert Magyarországon csak a lakosság kisebbsége hívő keresztény.

(18.00)

De ez tulajdonképpen mindegy is. A lényeg az, hogy az az irány, amelyik irányba önök ezzel a módosítással elindulnak, az egyházi államok, a vallási fundamentalizmus útja, az Iszlám Államnak és Iránnak az útja, az az út, amelyik egyébként valóban fenyegeti ezt az európai kultúrát. Önök az európai kultúrát támadják, amikor a vallásból jogforrást csinálnak.

És hogy mennyire nem gondolják komolyan ezt, mutatja az, amit az alaptörvény-módosítás másik pontjában tesznek meg. Mert önök nem megszüntetik a hajléktalanságot rendeleti úton. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bárcsak elég lenne beleírni az Alaptörvénybe azt, hogy nincsenek többé hajléktalanok! Önök nem ezt teszik. Önök büntetni rendelik a hajléktalanságot. Önök nem megoldást keresnek a hajléktalan emberek problémáira, nem is megelőzni akarják, mint azt láthattuk a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdésekhez való hozzáállásukból. Önök bizony csak azt írják bele az Alaptörvénybe, hogy aki az utcán él életvitelszerűen, azt meg lehet büntetni. Erre teremtenek lehetőséget.

Ez pedig nem old meg semmit, de ezt önök nagyon jól tudják. Hiszen ha jól emlékszem, 2012-ben a szabálysértési törvénybe, majd az Alkotmánybírósággal való csörte után 2013-ban az Alaptörvénybe is beírták a közterületen való tartózkodás büntethetőségét. Ma léteznek olyan jogszabályok, amelyek alapján el lehet járni ezekben az ügyekben. Van fővárosi rendelet, vannak kerületi rendeletek, önkormányzati rendeletek, van szabálysértési törvény, ami ezt lehetővé teszi. És mi a valóság? A valóság az, hogy évek óta nem indult már ilyen eljárás, egyetlen hónap volt, amikor a százat meghaladta az ilyen eljárások száma; fognak csodálkozni: 2014-ben, az önkormányzati választások idején.

Önök tehát egy olyan szabálynak nyitnak most utat az Alaptörvényben, ami nem hatékony, nem segít a közterületeket megvédeni, nem segít a hajléktalan emberek problémáit megoldani, nem segít semmit, csak kampányolni lehet vele. Ennek pedig nincsen semmi értelme.

Végül szeretném megerősíteni, hogy önök minden olyan módosító javaslatot elutasítottak az Alaptörvény vitája kapcsán, amelyik enyhítette volna azokat a nyilvánvaló jogsértéseket, nyilvánvaló alapjogsértéseket, amelyeket ez az alaptörvény-módosítás tartalmaz, és amelyek enyhítették volna a bírósági rendszer megszállását, a bíróságok függetlenségének megszüntetését. Ez a javaslat eleve alkalmatlan volt arra, hogy egy demokratikus ország Alaptörvényébe bekerüljön, és ezen a módosítások semmit sem segítettek, csak rontottak a helyzeten. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK soraiban.)