Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy szükség van a parlament méltóságának nagyobb fokú védelmére. Ezzel mi itt, a patkó kormánypárti részén teljes mértékben egyetértünk, tisztelt képviselő úr. De nem hisszük azt, hogy tőlünk kellene félteni bármennyire is a parlament méltóságát. Azt gondolom, nézzen egy kicsit magától jobbra, egy kicsit balra, nézzen hátra.

Gondoljon vissza, pár héttel ezelőtt mit művelt itt Hadházy Ákos, a magyar parlamentben! Az, az ön szavait idézve, a parlament nagyobb méltóságát szolgálta? Ön tett neki egyetlenegy megjegyzést is, volt párttársának, egykori elnökének, hogy esetleg ezt nem kellett volna? És az ellenzék számára is jobb lett volna, ha ezt a lépését nem teszi meg? Vagy amikor újdonsült szövetségesei, a jobbikosok elfoglalták a pulpitust itt a parlamentben, és nem engedték az elnököt, hogy lebonyolítsa a szavazást, ezzel kapcsolatban ön tett megjegyzést az új szövetségeseinek, hogy talán ez nem a parlament nagyobb méltóságát szolgálta?

Vagy tavaly december 12-én, amikor már ön is itt volt a parlamentben, esetleg ellenezte a saját frakciójuk ülésén, ha volt ilyen egyáltalán, hogy azt a fajta magatartást ne tanúsítsák, amiben sípoltak, doboltak, szirénáztak, és mindennel megpróbálták megakadályozni az Országgyűlést a döntések meghozatalában? December 12-én, amikor többek között olyan dolgokról is döntöttünk, mint a gyermekek otthongondozási díjának a bevezetése vagy a nevelőszülői gyed bevezetése, vajon akkor is felszólalt, és akkor is védte a Ház nagyobb méltóságát?

Én arra biztatom, hogy ha már elindult ezen az úton, menjen tovább, ne álljon meg félúton, és mondja el ezeknek a képviselőtársainak, hogy ilyeneket ne tegyenek. Ennyit az első megjegyzéséről, tisztelt képviselő úr, a Ház méltóságáról. Azt hiszem, ezért valóban önök tehetnek a legtöbbet az ellenzéki padsorokban, hogy méltó legyen Magyarország parlamentjének színvonala a magyar választókhoz, és ne engedjenek meg maguknak olyan akciókat a parlamentben, amilyeneket egyébként Európa, az Európai Unió egyetlenegy parlamentjében sem enged meg egyetlenegy képviselő sem. Sőt, még az Európai Unió parlamentjében sem enged meg senki magának, csak és kizárólag a magyar ellenzék jelen felállással itt, a magyar parlamentben. Sehol máshol Európában ezt senki nem engedi meg magának, ami a parlament méltóságának védelmét illeti, tisztelt képviselő úr.

Abban egytértek önnel, hogy óriási bátorsága volt 63 évvel ezelőtt azoknak a magyaroknak, akik a világ legerősebb hadseregével szálltak szembe, akik nem méricskéltek, nem a kompromisszumokat keresték, hanem a szabadságot keresték. Egy iszonyatos kommunista elnyomás időszakának pár esztendeje után akár az életüket is feláldozták azért, hogy ők maguk, a családjuk vagy a hazájuk szabaddá válhasson. És bizony, tisztelt képviselő úr, nem fejtette ki végig ezt a gondolatmenetet, de hiába bíztak abban, hogy bárki az úgynevezett fejlett nyugati világból idejön, és a demokratikus értékek mentén egy 1500 karakteres közleménynél többet megtesz; hogy bármifajta, akár katonai erődemonstrációval, akár bármilyen gazdasági szankcióval, de térdre kényszeríti a Magyarországot elnyomó Szovjetuniót, és az úgynevezett fejlett nyugati világ, a demokrácia letéteményese bármit megtesz azért, hogy a Magyarországon törvényellenesen állomásozó szovjet csapatok, hiszen az ’55-ös osztrák kivonulás után nem állomásozhattak volna itt, ennek a nemzetközi jogszabálynak a betartását elérjék a Szovjetuniónál, tisztelt képviselő úr. Nem tették ezt.

És ez egy örök tanulság nekünk, hogy mi, magyarok magunkra számíthatunk. Önök itt folyamatosan brüsszeli ukázokat keresnek, különböző londoni elemzőket idéznek, vagy New Yorkból jött utasításokat próbálnak követni mindenféle, úgynevezett nyílt hálózatokból ahelyett, hogy végre a sarkukra állnának. Az LMP-ben megvolt ennek a lehetősége, kár, hogy beleolvadt ebbe a balliberális, valamilyen politikai konglomerátumba, amelyben most vannak, és megpróbálják az utolsó karakterjegyeiket is eltüntetni. Nos, tehát kár, hogy nem tanulták meg abból, hogy a nemzeti érdek szolgálata a legfontosabb.

Tisztelt Képviselő Úr! Éppen ezért a nemzeti érdek szolgálata pontosan a magyar érdekből indul ki, ahogy írtuk az Alaptörvényünkben is, a mai szabadságunk ’56-ból fakad. Tisztelt Képviselő Úr! Itt ön orosz, kínai meg török érdekről beszél. És amikor Merkel és Macron Putyinnal és Erdoğannal kézen fogva, együtt állapodnak meg különböző dolgokról, ön is ismeri ezeknek a találkozóknak a beszámolóit, akkor miért nem megy el sem a német nagykövetség elé, sem a francia nagykövetség elé tiltakozni, hogy miért kézen fogva állapodnak meg?

Ami pedig az állambiztonsági múlt feltárását illeti, tisztelt képviselő úr, ez az Országgyűlés másfél-két ciklussal ezelőtt azért állította fel a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy a teljes hatalomgyakorlási mechanizmusát bemutassa a kommunista diktatúrának (Szi-lágyi György: Hogy ne lehessen nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat.). Elfogadtuk ezzel a törvénymódosítással azt a jogszabályt is, amelyben mindenki kikérheti azokat az iratokat, amelyek rá vonatkozhatnak, és utána nyilvánosságra hozhatja. Mindenki, aki úgy gondolja, hogy be akarja mutatni akár a saját, személyes példáján keresztül is a kommunista diktatúra embertelen működését, az általunk elfogadott törvény alapján most már végre megteheti. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.40)