Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Évek óta halljuk, hogy milyen demográfiai problémákat old meg a kormány egy-egy intézkedésével; sajtótájékoztatók, bejelentések egymás után következnek ezekben az ügyekben, ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a statisztikákat, akkor nem ennyire szép ez a leányzó, amelynek a fekvését vizsgálnunk kell. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Sajnos, már egy jó ideje arról szólnak a népesedéssel kapcsolatos hírek, hogy tovább fogy a magyar lakosság, hogy kevesebb gyermek születik, mint korábban, leginkább a Nyugat-Dunántúlon, illetve a Dunántúl déli részén születik sokkal, de sokkal kevesebb gyermek. Itt az előző statisztikai adatok, vagy az elérhető statisztikai adatok azt mutatják, hogy mintegy 11 százalékkal csökkent egy év távlatában a megszületett gyerekek száma. Ahogy említettem, főleg a Dél-Dunántúlon csökken, és évtizedes mélyponton van ez az arányszám.

A kormány által sokszor emlegetett és növelni kívánt teljes termékenységi arányszám 1,41 százalék volt. Az előző években mintegy 1,45-tel lehetett számolni, de úgy látszik, hogy megtorpanni látszik ez a kedvező folyamat, és inkább stagnál, vagy lehet, hogy már vissza is fordult. Ahogy említettem, az adatokat nézve láthatóan nem sokat érnek a kormány családvédelmi akciótervei. Kiszámítható családpolitikára lenne szükség, nem pedig egy-két-három évig tartó támogatásokra.

Azt is szeretném megjegyezni, hogy az igaz, hogy a népességcsökkenés már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, ezért is egyre kevesebb a szülőképes korú nő. De ezt tetézi, hogy a kivándorlás miatt sokan már nem Magyarországon szülik meg a gyermeküket, egyes kutatások szerint Angliában, illetve más célországban élő magyar családok között jóval magasabb a termékenység, mint idehaza, tehát több gyermeket vállalnak a kint élő magyarok, mint az itthon maradók. Nyilvánvalóan ez összefügg azzal is, hogy itthon milyenek a körülmények, a bérek, milyen az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonala. Egyértelmű, ahol biztosabbak a megélhetést szolgáló támogatások, keresetek szintje, és ahol jobb az egészségügyi ellátás, vagy ahol többet nyújt az oktatási rendszer, ott szívesebben vállalnak a szülők több gyermeket, amíg nálunk ez nem így van. Ezt, azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni.

Éppen ezért kérdezem, hogy miért elsősorban a jobb helyzetű családokat támogatják nagyobb mértékben, miért mondanak le a szegénységben élő gyerekekről és családjaikról, és miért nem teszik szélesebb körben elérhetővé az otthonteremtést segítő támogatásokat a bérből és fizetésből élők számára. Kérem, hogy válaszoljon ezekre a feltett kérdésekre, figyelmesen fogom hallgatni. (Taps az MSZP soraiban.)