Jakab Péter (Jobbik)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Hát, maradjunk annyiban, hogy nem mi alkalmaztunk erőszakot. Az erőszaktevőkkel nyilván nem fogunk egy csordában evezni. (Taps a Jobbik soraiban.) Nyilván ahol elfogynak az érvek, ott jön az erőszak. A választások után mindenekelőtt szeretném megköszönni azoknak a szavazóknak, azoknak a magyaroknak, akik október 13-án nem engedve se fenyegetésnek, se zsarolásnak, se megfélemlítésnek, elmentek és a belátásuk szerinti leghitelesebb ellenzéki jelöltre adták a voksukat. Köszönet érte.

Én a választások előtt azt mondtam, hogy a 2022-es kormányváltáshoz október 13-án kell megvenni a belépőjegyet. Nos, a magyarok megvették, 4 millió honfitársunk tíz megyei jogú városban, a fővárosban és számtalan kisebb településen ezt a belépőjegyet megvette. Ez egy óriási eredmény, én azt gondolom.

Önök az elmúlt években úgy kezelték a magyar városokat és a magyar falvakat, mintha azok az önök birtokai lennének, miniszterelnök úr. Úgy kezelték a lakóit, mintha ők jobbágyok lennének, csakhogy a jobbágyok október 13-án azt mondták, hogy ebből elég volt. Elég volt a zsarolásból, elég volt a hatalmi gőgből, elég volt abból, hogy egy zsák krumplival alázzák meg őket, ahelyett, hogy normális megélhetést biztosítanának számukra.

A jobbágyok fellázadtak. És tudja, ez mit jelent, őfelsége? Azt, hogy közeleg a trónfosztás. Ma még a birtokainak egy részét vettük el, holnap el fogjuk venni a hatalmát, holnapután pedig el fogjuk venni a szabadságát is, mert az, aki a saját népe zsarnokává válik, miniszterelnök úr, azt a nép oda juttatja, ahová a zsarnok való, akkor is, ha ez a zsarnok magát keresztényinek hazudja.

Ön az elmúlt napokban-hetekben arról beszélt, egészen elképesztő módon, hogy a Fidesz elhozta Magyarország számára a keresztény rendszerváltást. Hát, van bőr a képén! Tudja, mikor lesz itt keresztény rendszerváltás, miniszterelnök úr? Akkor, amikor majd a lopásért nem dicséret jár, hanem börtön, amikor a hazudozásért, nem nívódíj jár, hanem megvetés, amikor a kokózásért nem polgármesteri szék a jutalom, hanem minimum egy elvonó. Akkor lesz majd itt keresztény rendszerváltás, amikor a hatalom nem gerjeszti a gyűlöletet, hanem elítéli. (Taps a Jobbik soraiban.)

Tény, hogy önök ma még jó néhány településen megnyerték a választást. De akkor, amikor ezt önök fenyegetőzéssel, zsarolással, megfélemlítéssel, hazudozással érték el, akkor önök kereszténységből és emberségből is megbuktak. Ön meg fog bukni kormányfőként is. De azok a választók, akik ezen a voksoláson félretették az ideológiai különbözőségeket, képesek voltak félretenni a gyűlölködést, és képesek voltak nem ellenséget, hanem honfitársat látni a másikban, na, ők emberségből és kereszténységből is jelesre vizsgáztak, miniszterelnök úr. És nagyon büszke vagyok rájuk, büszke vagyok rájuk, mert ezek az emberek megmutatták, hogy igenis, egy vérből valók vagyunk, akkor is, ha egyébként sokféleképpen gondolkodunk a világról.

Ön azt is elmondta, miniszterelnök úr, a Fidesz kongresszusán, hogy a fideszesekre tekint bajtársként, de őket egyébként akkor is bevédi, ha az Adrián orgiáznak közpénzből. Tény, hogy mi ezeket az embereket nem tekintjük bajtársunknak, de mindenki mást meg igen, akikkel együtt akarjuk építeni ezt az országot. (Dr. Völner Pál: DK-s vagy!)

Miniszterelnök úr, egyvalami van, amit önnek köszönhetünk, egyvalami: az ön embertelen rendszere megtanította nekünk a másik embert tisztelni. Megtanította nekünk azt, hogy pusztán azért, mert valaki mást gondol a világról, mint mi, attól még lehet hasznos tagja a társadalmunknak, akit nem legyőzni kell, ahogy azt egy egri fideszes mondta, hanem meg kell érteni, meg kell hallgatni.

Nem dakota közmondás, de attól még igaz, meg nem is kipcsak: megpróbáltak eltemetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk. Ön, miniszterelnök úr, az elmúlt években megpróbálta eltemetni a magyar szabadságot, de a magyarok szabadságvágya végre szárba szökkent, mert szabad országban szeretnénk élni, olyan országban, ahol nem az a lényeges, hogy ki a jobb- meg ki a baloldali, ki a fideszes meg ki az ellenzéki, hanem az a lényeges, hogy ki a tisztességes, meg ki a tisztességtelen; ki az igaz, meg ki a hamis; ki a menthető, és ki a menthetetlen.

Mert vannak ebben az országban menthetetlen emberek. Azok, akik az elmúlt harminc évben tevőlegesen részt vettek a nemzet kifosztásában, nekem menthetetlenek. Ön, miniszterelnök úr, nekem menthetetlen. Ön menthetetlen! (Moraj a kormánypárti oldalon.) Majd ha a földi büntetését megkapta, akkor a Jóisten intézi az ön sorsát. De mindenki más meg menthető. És nem azért, mert jobb- vagy baloldali, fideszes vagy ellenzéki, hanem azért, mert magyar.

Miniszterelnök úr, az önök eszköze a gyűlölet, önök a gyűlöletkeltéssel próbálják a magyarokat egymás ellen fordítani, mert nagyon jól tudják, hogy önök egészen addig fognak hatalmon maradni, amíg mi, magyarok egymást marjuk. De ennek most már vége. Az önök fegyvere a gyűlölet. A mi fegyverünk a szolidaritás, az egymás mellett való kiállás, amivel tényleg újra lehet egyesíteni ezt a nemzetet a tisztesség és a valódi bajtársiasság útján.

Úgyhogy, miniszterelnök úr, október 13-án a nemzet újraegyesítése elkezdődött. Ez azt jelenti, hogy önöknek, önnek két lehetősége van: vagy elkezdi végre szolgálni ezt a nemzetet, vagy egyszer s mindenkorra megbuknak. De mi, magyarok mindkét esetben győzni fogunk. Köszönöm. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)