Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Vitán felül áll, hogy a magyar betegeknek fáj anyagilag a legjobban az uniós állampolgárok közül, ha gyógyszertárba kell menniük.

A gyógyszer-finanszírozásban 2012 óta a magánszféra, azaz a lakosok saját zsebéből való költekezésének részaránya került túlsúlyba. Az állam lassú háttérbe vonulása a gyógyszerek támogatásából azt eredményezte, hogy az embereknek egyre többet kell költeniük, azaz egyre kevésbé támogatja őket az állam. Míg más európai országokban az állam állja a költségek kétharmadát, nálunk a helyzet fifti-fifti. Sőt, olyan európai példa is akad ‑ és ez kifejezetten érdekes ‑, mint Észtországban, ahol olyan rendszert vezettek be, amelyben a betegek 100 euró, azaz nagyjából 32 ezer forint feletti költés után csak a gyógyszerek árának 10 százalékát fizetik.

A magyar módi különösen fájó azoknak, akik egészségi állapotuknál fogva drágább és kevésbé támogatott gyógyszereket fogyasztanak, vagy akik krónikus betegként rendszeresen kénytelenek a patikába járni. A jelenség mértéke nem alábecsülendő: a 16 évnél idősebb honfitársaink, tisztelt képviselőtársaim, 39,4 százalékának van legalább egy krónikus vagy tartós betegsége, sőt, az életkor előrehaladtával ez az arányszám folyamatosan nő, a legidősebb korosztályban a krónikus betegségekből már nemcsak egy, hanem kettő, sőt három is van egyszerre, amellyel küzdeniük kell a betegeknek. Szintén beszédes adat, hogy a gyógyszerfogyasztás közel 60 százalékát ‑ vényköteles és vénymentes gyógyszerek egyaránt ‑ a 60 évnél idősebbek adják.

Jól látható tehát, hogy hazánkban az a rendszer, ami majd’ az összes európai szokástól rendszeresen eltér, azzal ellentétes, igencsak rosszul érinti a krónikus betegeket, de legfőképp az idős lakosokat. Például Szlovákiában az állam kétszer akkora összeggel támogatja gyógyszerkiadásaik során a lakosokat ‑ ez 209 euró/fő ‑, mint a Fidesz-kormány a magyar kisnyugdíjasokat, amely 119 euró/fő. Nem elég, hogy a magyar átlagbér kevesebb, mint a szlovák, a cseh vagy éppen az osztrák, de még a magyar betegeknek kell mélyebbre nyúlniuk a zsebükbe.

A szakma számításai szerint közel 20 milliárd forintot spórol az állam a magyar betegeken úgy, hogy arra kényszeríti őket, hogy a saját pénztárcájukból pótolják ki az árkülönbözetet. Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem maradhat így. A gyógyszerek hazai állami finanszírozásán változtatni kell, és az uniós szabályok, az uniós szokás felé kell a lehető legközelebb vinni a szabályozást.

(15.50)

Sokkal fontosabb, hogy a legkevesebb pénzt hazavivő magyar dolgozók, nyugdíjasok ne messze meghaladó mértékben és mennyiségben finanszírozzák saját zsebükből a gyógyszerkiadásaikat, mint hogy más állami beruházásokra költsünk.

Mindezekre tekintettel az alábbi kérdésre várom tisztelt államtitkár úr válaszát: megváltoztatják‑e végre a betegekre nézve előnytelen gyógyszertámogatási rendszert? Mikor adják végre vissza az elvett 20 milliárd forintot a gyógyszertárba rendszeresen járóknak? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)