Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai kutatóműhelyekben, szakmai szervezetekben már régóta a robotizáció gazdasági hatásairól folyik a vita, és egyöntetű a következtetés, mely szerint európai országonként több százezer munkahely szűnhet meg, kerülhet veszélybe, illetve alakulhat át.

A tárgyban feltett kérdéseimre ugyanakkor szakszerű, érdemi válasz nem érkezett, Magyarország Kormánya részéről nem látjuk azokat az impulzusokat, amelyek azt jeleznék, hogy ez a kormány felkészült arra a változásra, amely a szakmai szervezetek szerint leginkább kettő ágazatot forgat fel: az egyik ilyen az autógyártás, a másik pedig a logisztika. Egy olyan helyzetben, ahol a külföldi autógyártó hálózatok teljesítményének van kitéve a magyar gazdaság igen nagy szelete, és a regionális kitettségünk valami brutális, erre nem felkészülni legalábbis szakmai, politikai hibának számít.

El kell hogy mondjam, az a helyzet, melynek értelmében a magyar export, illetve a magyar import több mint 25 százaléka Németország irányába vagy irányából bonyolódik le, egy egyértelmű helyzetet teremt. Magyarországon összeszerelőüzem-jelleggel van jelen nagyon sok multicég, ezekkel a kormányzat stratégiai megállapodást köt, különböző kedvezményeket biztosít számukra, olyanokat, amelyeket a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások számára nem, és egyértelműen látszik az is, hogy egy alacsony bérszínvonal mesterséges fenntartásával igyekeznek ezeknek a társaságoknak kedveskedni.

Ha viszont bekövetkezik az a válság, amelyet a német autóipari vállalatok szakmai képviselete is már idénre egy 5 százalékos visszaeséssel prognosztizál, akkor mi történik először? Baj esetén a beszállítói lánc végén álló kisebb cégek megrendeléseit mondják vissza, és láss csodát: Magyarországon elkezdtek sorjázni azok a hírek, melyek értelmében az itt dolgozó, hűtő-, fűtőcsöveket beszállító társaság megrendeléseinek egy részét mondták vissza, vagy onnan bocsátottak el munkavállalót. Egy héttel később jött a hír, hogy az autókárpitot gyártó beszállító társaság bocsátott el, épít le magyar munkavállalókat, és miközben azt látjuk, hogy a magyar gazdasági adatok látszólag impozánsak, látszólag megnyerőek, kimarad a háttérből az, hogy a magyar mikro-, kis- és középvállalkozók szektora küzd, harcol a megélhetésért, miközben a multicégek indokolatlan kedvezményeket élveznek.

Egyértelmű tehát a kérdés: mikor tanul a harmadik évezred üzeneteiből a kormányzat, mikor hozza helyzetbe a saját mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásainkat, mikor tárgyalja újra a stratégiai megállapodásait az érintett multicégekkel, mikor köti ki ezekben a magyar bérszínvonal legalább lassú emelését, emelkedését, és összességében mikor adja fel végre az összeszerelőüzem-státuszt annak érdekében, hogy sikeres, önálló, önmagukat építeni képes társaságokon keresztül Magyarország bármilyen válsághelyzetben talpon tudjon maradni? Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)