Dr. László Imre (DK)

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha van a „sok bába közt elvész a gyerek” mondásnak tankönyvbe illő illusztrációja, az az újbudai Etele tér, ami maga az őskáosz, a bibliai tohuvabohu. Itt van a Kelenföldi pályaudvar a 150 éves lepusztult, felújításért kiáltó műemlék állomásépülettel. Ezt a MÁV most kiüríti, és további sorsáról senkinek sincs fogalma. Itt a 4-es metró végállomása, ami a főváros, és az autóbusz-pályaudvar, ami viszont az állam irányítása alá tartozik. Itt létesült az 1-es villamos új végállomása, de hol másutt, mint a térnek a 19-es és 49-es villamosok végállomásával átellenes oldalán. A BKK ez irányú próbálkozását a kerületi önkormányzat hiúsította meg, mert az a környéken élőknek kényelmetlenséget okozott volna. Végül itt a 7-es busz végállomása, ami a járat útvonal-módosítása miatt immár funkcióját vesztette. A kerületi önkormányzat a területet gyalogos használatú városi köztérré alakítaná át, jelentős zöldfelülettel, minthogy azonban a tér a főváros tulajdona, erről nem dönthet.

Ha pedig mindez még nem elég: korábban ide képzelték el a dél-budai szuperkórházat, ami annyiban nem volt rossz terv, hogy legalább a tömegközlekedéssel való megközelíthetőség meg lett volna oldva, de a létesítményt azóta egy erősen ingatlanmutyi-gyanús döntés következtében a Dobogóra tervezik. Volt szó itt kézilabdacsarnok létesítéséről is, e pillanatban viszont egy szuperpláza építése folyik a területen.

Az imént említett tohuvabohunak az Úr a „legyen világosság!” szavakkal vetett véget. Kérdezem államtitkár urat: ki teremt majd világosságot az Etele tér ügyében? (Taps az ellenzéki padsorokból.)