Dr. Steinmetz Ádám (Jobbik)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a 2020. évi költségvetési törvény vitájában a mai napon, immár a tizedik órában köszönöm a figyelmét és a türelmét, és sok energiát kívánok a vita további részéhez. Egyúttal pedig szívből örülök, hogy ma is hallhattuk többször, a magyar gazdaság jól teljesít és dinamikusan fejlődik.

Egy jól működő demokráciában a törvényalkotás során ‑ és így a költségvetési törvény megalkotása során is ‑, úgy gondolom, törekedni kell a társadalmi konszenzusra, ami abban is megnyilvánul, hogy a kormánypárt befogadja az ellenzék javaslatait is.

Ma már számos statisztika, számos szám elhangzott itt, a tisztelt Ház előtt, engedjék meg nekem, hogy kettőt most én is idehozzak. Az egyik az 537-es, a másik pedig a 0. Az 537 az a törvénymódosító javaslat, amit a Jobbik-frakció tagjai a tavalyi költségvetési törvényhez módosító javaslatként benyújtottak; a 0 pedig az, amit önök elfogadtak ebből.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg: 40-et én jegyeztem közülük, és azt gondolom, ezek kellőképpen megalapozottak voltak, tekintettel arra, hogy somogyi polgármesterekkel egyeztettem előtte, és ezek élő és egyébként racionális igényeket testesítettek meg.

Őszintén megmondom, hogy az általam egyébként nagyra becsült Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak a mondata, ami ezt a vitát lezárta, az volt, igen, ott állt egyébként az államtitkár úr helyén, és emlékszem, hogy hátrafordult az ellenzéki padsorokba, és mindezt a vitát azzal zárta le, hogy: tetszett volna jó módosító indítványokat benyújtani, akkor el is fogadtuk volna őket.

Én azt gondolom, hogy nehéz elképzelni, hogy 537 indítvány közül egyetlenegy sem volt megalapozott. Én inkább az önök együttműködésének és a nagyvonalúságának a hiányát látom ennek hátterében, hogy ez így történt. És nem mellesleg alapos okunk van feltételezni azt is, hogy önök el sem olvassák ezeket a javaslatokat, úgy szavazzák le. Megállapítható tehát, hogy a tavalyi költségvetés megalkotása során nem valósult meg az általam említett társadalmi konszenzus, de őszintén remélem, hogy ez idén másképp fog alakulni.

Persze tudom, és most ellenzéki képviselőtársaimhoz fordulok, hogy jellemzően ellenzéki attitűd kritizálni egy törvényjavaslatot, különösképp a költségvetési törvénynek az egyes pontjait, tételeit, mindig van olyan cél, amihez pénzt kérünk, illetőleg olyan költségvetési tételek, amikre egyébként többet, több pénzt fordítanánk. De azért legyünk önkritikusak és egyben reálisak is a tekintetben, hogy a költségvetésnek a stabilitása és a végrehajtása a mindenkori kormány felelőssége, és ez a felelősség az ő vállukat nyomja.

Éppen ezért, megfogadva a pénzügyminiszter úr tavalyi tanácsát, idén is számos javaslatot nyújtottam be, törekedve arra, hogy ezek jó indítványok legyenek, olyannyira, hogy idén a fideszes Móring József Attila képviselőtársam korábbi elképzeléseit és ígéreteit is megfogalmaztam ‑ egyébként ezek máig meg nem valósult ígéretek. Ezeket egyébként én magam is támogatom, azért tettem ezt.

Nagyon röviden vegyük sorba őket, hogy miről is beszélünk konkrétan! 2009-ben a képviselő úr a balatonboglári borgazdaság állami tulajdonba vételét és a termelők hasznosításába adását indítványozta. Kilenc éve önök kormányoznak, ez a mai napig nem valósult meg, de én benyújtottam ezt az indítványt.

2014-ben, a választások előtt pedig a képviselő úr a marcali kórház sürgősségi centrummá történő átalakítását ígérte, CT-berendezés beszerzését ígérte, valamint mentőhelikopter-leszállópálya megépítését. Ezek sem valósultak meg, és én ezért úgy gondoltam, hogy én most benyújtom ezeket az elképzeléseket.

Továbbmegyek: 2018-ban, a választások előtt a méltatlanul pusztulni hagyott egykori marcali Petőfi Sándor laktanya épülete előtt állva honvédségi üzemet ígért a képviselő úr, 200-220 új munkahely megteremtésével. Nem árulok el nagy titkot szerintem, hogy ez sem valósult meg, ezért én ezt most benyújtottam.

Nem utolsósorban a nemrég elhangzott ígérete: a választókerületét érintő talán legsúlyosabb probléma ügyében, a marcali kórház ügyében azt ígérte, hogy ez év elején önállóvá fog válni, elszakad Kaposvártól, de ez sem valósult meg. Én most ezt benyújtottam, és bízom benne, hogy önök ezt méltányolni fogják.

De miközben azt gondolom, hogy önökben megvan a politikai szándék arra, hogy ezek a célkitűzések valóra váljanak, hiszen úgy gondolom, a képviselő azért csak egyeztet önökkel, amikor ilyet ígér a választóknak, és azt is feltételezem, hogy időről időre latba veti lobbitevékenységét, hogy ezek a megfogalmazott célok megvalósuljanak, de ez kevésnek bizonyult.

Mi hiányzik akkor? ‑ teszem föl a kérdést. A költségvetésben a forrás. Teremtsük meg, hogy legyen a költségvetésben erre forrás, és teremtsük meg, hogy ‑ hangsúlyozom ‑ ezek az általam is támogatandó és sokak által támogatandó elképzelések akkor legkésőbb a jövő év folyamán megvalósuljanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy amennyiben önök ezeket a javaslatokat leszavazzák, nem támogatják, amik egyébként alapvetően Móring József Attila javaslatai, ez azt jelenti számomra, hogy nem tartják megalapozottnak ezeket az igényeket, és önök nem tartják fontosnak ezeket az ügyeket. Majd gondoljanak ekkor egyúttal arra, hogy az elutasító döntésükkel a képviselő urat hozzák rendkívül kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe majd a marcali és a balatonboglári polgárok előtt, hiteltelenné fog válni. Úgyhogy ezúton is kérem, hogy ne hagyják, hogy ez így történjen.

Végezetül pedig szeretném kérni önöktől több ezer somogyi polgártársunk képviseletében, hogy az előttünk fekvő 22 000 milliárdos költségvetésből biztosítsanak forrást ezekre a célokra, hogy ne menjek messzire, legalább a 24 milliárdos kormányzati kommunikációra elkülönített tétel egy részét, hogy ezek megvalósulhassanak. Hiszen higgyék el nekem, képviselőtársaim és államtitkár úr, hogy a somogyiaknak nem kormánypropagandára van szükségük, nem migránsozásra, nem sorosozásra, nem brüsszelezésre, hanem érdemi munkahelyekre, érdemi bérekre, a feldolgozóipar bővítésére és nem utolsósorban az egészségügy fejlesztésére. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.20)