Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Hát, megmaradt közöttünk, államtitkár úr, a véleménybeli különbség. Szerintem nem az a megoldás erre a helyzetre, hogy közpénzből értelmetlenül elpusztítjuk a termést. Főleg úgy, ha már költöttünk erre, hiszen ez mindannyiunk adóforintja, akkor mondjuk, közétkeztetésbe be lehetett volna vonni ezt a szőlőt, akármilyen feldolgozott formában, legyen az szőlőlé vagy bármilyen egyéb megoldás. De ha, teszem azt, ezek az állami feldolgozók felvásárolják, és mondjuk, lepárolják, akkor keleti piacokon akár pálinkaként megjelenhetne, és számtalan egyéb megoldás kínálkozik, ami sokkal értelmesebb annál, mint értelmetlenül az egész éves munkát tönkretenni.

Államtitkár úr, ön félreértett valamit. Amikor ön a tőke oldalára állt, akkor nem azt a tőkét értette alatta, amit kellett volna. (Derültség a Jobbik padsoraiból.) Ez nem az a tőke, államtitkár úr! Nem a pénzes nagyemberek mellé kellett volna állni, hanem azon szőlészcsaládok mellé, akik most megint kénytelenek lesznek az egész éves munkájukat tönkretenni önök miatt. Ha pedig ez a jövő megoldása, akkor húzzon bele, mert a meggy már érik, az alma is őszre termőre fordul; ha azt is le fogják veretni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), akkor tényleg bele kell húzni, mert lassan beérnek, és már nem tudják értelmetlenül elpazarolni. Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)